Eltelt öt év és nem vettem észre?

Tehát adott a főhős, Dannie Kohan, aki imádja a számokat, szinte kényszeresen számol mindent: harminchat perc a fürdőben, ha hajat is mos, akkor negyvenhárom, tizennyolc perc, amíg elgyalogol a munkahelyére, az ügyvédi irodába, 24 hónap, mire összeköltözik valakivel, 28 éves kor, amikor ideális az eljegyzés, harminc éves kor, amikor meg kell lennie a házasságkötésnek, de ekkora már ölébe kell, hogy hulljon az álommeló is. Ez mind meg is történt - történik vele. 

Nos, megegyezhetünk abban, hogy a csaj irányításmániás?

...amikor még aznap arra ül fel az ágyában, hogy ez nem az ő ágya, a jeggyűrű sem stimmel, ezt a hóbortosan kinéző ékszert sosem választotta volna ki ezer közül sem, és nem is az ő lakása, sőt, a loftlakás is abszolút az ismeretlen birodalmába tartozik, amit kezd lassacskán felfedezni. A kégli keresetlen barátságossága, könnyed stílusa, bohém berendezése elképzelhetetlenül messze áll attól, hogy ő egy ilyen lakásban bármit is csináljon, legkevésbé benne lakjon. Elraboltak? - tűnődik Dannie, amikor egy idegen hang kedvesen évődve megkérdezi tőle, felébredtél? A férfi is idegen, de ennek dacára nagyon úgy néz ki, hogy együtt élnek, és ő a vőlegénye, akit úgy hívnak, hogy Aaron Gregory. Ráadásul 2025. december 15-e van, öt évvel több, mint akár egy órával ezelőtt, és még jobban ráadásul egy fergetegeset is szexel ezzel az ismeretlennel, amilyenben még sosem volt része. Majd pár percen belül David ébresztgeti a jelenben. 

Ezután minden a terv szerint zajlik Dannie életében, csak a házasságkötés maradt el, sosem volt igazán alkalmas időpont rá, mindig csak legyintgettek mind a ketten, ha szóba került: ráérünk még. Mígnem négy és fél év múlva (a 72. oldalon) a legjobb barátnője meghívásának eleget téve, az étterem ajtajában az a férfi fogadja Gregként és barátnője komoly pasijaként, akivel álmában (?) el volt jegyezve abban a loft lakásban - hogy kiderüljön, a teljes neve valóban Aaron Gregory.

Na, erre varrjál gombot! Hogy mi lesz a kibontakozás, én bizony nem árulom el, van még bő 250 oldal, tessék elolvasni: én mondom, érdemes. Ugyan azt jelzőt biggyesztettem a kötet műfajára, hogy romantikus, de nem az dominál benne, inkább komoly fejlődéstörténet és egy barátság kialakulásának, erősségeinek, hullámvölgyeinek leírása, egy súlyos betegséggel kombinálva. Nem az a cukormázas amerikai szerelmes regény, ennek ellenére komolyan székhez / ágyhoz ragasztja az embert a cselekmény, amelynek megrendítő hatása még napokig az emberrel marad. Bár a végét.. csak azt tudnám feledni! Az irányításmánia meg elengedhető, ahogy ebből a műből is kiderül. Oké, nem könnyen, nem egyik napról a másikra, nem is munka nélkül, de végül a jobbik győz - és az nem a kényszeres kontroll és tervezés. 

A lényeg, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek és minden okkal történik. Azt hiszem legalábbis.

Ami még érdekelhet