Zsivago doktor, a Múzsa és az Ügynök

Könyvajánló - Lara Prescott: Titkos útjaink 

A Zsivago doktor igaz története

"Ezennel meghívom magukat a kivégzésemre!" - kiáltja Borisz Paszternak Lara Prescott Titkos útjaink című könyve 147. oldalán, és a viccesen elsütött mondatról kiderül, hogy abban a korban, ott és akkor nem is olyan vicces ez az egész. Kevés ember van, aki ne hallott volna legalább az orosz szerző, Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényéről. De vajon hogyan keletkezett, és miképpen került ki Szovjetunióból a kézirat, és hogyan került vissza oda a nyomtatott könyv? Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent történelmi fikcióregény ezt a kérdést vesézi ki, megfelelő alapossággal.

Az 1950-es években járunk, amikor a két ellentétes pólusú szuperhatalom igyekszik lemosni egymást a pályáról, és ehhez bármilyen módszer felhasználását megfelelőnek tart mindkét fél. Azon túl, hogy üzemkész atomfegyverek garmadája van telepítve egymással szemben, mindkét nagyhatalom hírszerzése beveti a propaganda nagyágyúját is: végtére nem csak fegyverekkel lehet harcolni. Nagyon jó eszközül szolgált erre Borisz Paszternák Zsivágó doktor című regénye, amelynek keletkezése, a kézirat kijuttatása, majd az elkészült könyv Szovjetunióba való visszajutása körül forog.

Több szemszögből követheti az olvasó a művet, megszólal Olga - Lara (a Múzsa), a Gépírónők (Sally és Irina), és még sokan mások. Elgondolkodtató, hogy milyen szerelemmel szerette Olga Borisz Paszternakot, hogy odaadása és lojalitása még kényszermunkatáborba is juttatta, holott Paszternák sosem hagyta el érte a feleségét. Olga  megelőzte korát, ma már nem érdekes, hogy egy nő házasságban él-e együtt társával, de akkoriban ennek puszta ténye is rossz fényt vetett az illetőre.

Igazi Múzsa volt Olga, akinek támogatása nélkül sosem lehetett volna ilyen visszhangú a Zsivago doktor című mű. 1956-ban csempészik ki a kéziratot a Szovjetunióból egy olasz kiadóhoz, ahol hamarosan meg is jelenik nyomtatásban. Ekkor kapcsolódik be az USA hírszerzése, a Gépírónők, akik nemcsak gépírnak ám: az ő feladatuk lesz visszacsempészni a kiadott könyvet a nagy orosz medve birodalmába. A feladat egyáltalán nem veszélytelen, a szovjet felderítésnek nagyon nincs ínyére, hogy ez a mű - pláne, oroszul - bármilyen szerepet is játszon a hazai olvasók számára. 

A két amerikai Gépírónak, Irina Drozdovának (tapasztalatlan, a dolgok igazi menetéről semmit sem sejtő, anyjával élő fiatal, orosz származású lány, aki csak egyszerű állást szeretett volna, de az Ügynökség más szerepet szánt neki) és Sally Forresternek (minden hájjal megkent, harcedzett ügynök) jut a Zsivago doktorral kapcsolatos szovjetunióbeli terjesztési feladat, amelyet kivételesen izgalmas helyzetekbe bonyolódva igyekszenek végrehajtani. Hogy ne legyen egyszerű a dolguk, a két nő egymásba is szeret, amit viszont senki sem néz jószemmel. 

A sokszereplős mű a szereplők szemszögéből, váltakozva mutatja be az olvasónak hidegháborús évekkel sújtott Európa, Amerika és Szovjetunió mindennapjait, hírszerzési kegyetlenségeit és embertelenségét, nem kíméli igazán egyik oldalt sem. Az összetett történet érdekfeszítően domborítja ki, mi történik olyankor, ha rosszat szeretsz vagy rossz helyen, rossz hangsúllyal ejtel ki egy mondatot, amely aztán a végzetedet jelenti. Járunk Olaszországban, Angliában, Franciaországban és Németországban, részt veszünk CIA megbeszéléseken, szovjet munkatáborban, de amerikai bárokban és az 1958-as brüsszeli világkiállításon is.

A szereplők szemszögei éppen aktuális feladataikon keresztük kerülnek fejezetcím elnevezésre - érdekes, és néha zavarbaejtő megoldás ez a szerző részéről, főleg az elején, amikor még alig ismerjük őket. Nevezhetük a Titkos útjainkat feminista szemszögből megírt regénynek is, ami fricskát jelent a hatvan-hetven évvel ezelőtti közviszonyok férfiuralmának, ahol mindent a nők csinálnak, aminek babérjai mindig a férfiakat illették. És bár simán el tudom képzelni, hogy abban az időben is volt nő és nő között szerelmi kapcsolat, kezdi kiverni nálam a biztosítékot, hogy lassan kötelező elem lesz egy történetben valamilyen LMBTQ tartalom, mert enélkül nem lehet sikeres egy könyv. Persze, értem, megadja a plusz izgalmat a társadalmi elutasítás, a felnövéstörténet, a jellembeli fejlődés, az önismereti út, a karakterfejlődés, a munkahelyi csiklandós suttogások, színlelések, lázadások, szólásszabadság korlátozása, a nem és szexuális orientáció szerinti diszkrimináció  - igen, igen, vágom.

Az emberi sorsok lefestése, a hiteles korszakábrázolás a két pólusú világban, a váltott szemszögek szerinti árnyalások, a kiváló karakterábrázolások mindenképpen ínyes falatnak számítanak a Zsivago doktor eredettörténetét megíró kötetben. Annak ellenére élveztem a művet, hogy Paszternaknak ebbe a regényébe beletört a fogam, pedig ahogy megjelent a kilencvenes évek elején magyarul, azonnal megvettem és belefogtam. Isten (meg az olvasói tábor azon része, aki szerint nagy mű) bocsássa meg nekem: tömény unalomnak ítéltem meg és gyorsan le is tettem a könyvet. Bő húsz évvel később igazán jelentős szereposztásban (Omar Sharif és Julie Cristie), filmen próbálkoztunk vele életem párjával, mert nehogy már ezt a mindenki által szuperlatívuszokban emlegetett történetet pont mi ne ismerjük meg! Ezért aztán odaültünk a tévé elé, fogtuk egymás kezét és az idő múlásával, meg a történet pergésével egyre tanácstalanabbul ficeregtünk a fotelben, hogy tessék mondani, mi ebben az a jelentős nagy mű... de becsületünkre legyen mondva: végigszenvedtük (de legalább a zenéje tetszett). Mind a ketten tudjuk most már, miről szól, de mindenki megnyugtatására hadd közöljem: Lara Prescott Titkos útjaink nem ez a kategória. Élvezetes, izgalmas, éjjel is ébren tartó töténet ez, amit elolvasásra javaslok. 

A kötetet  az Alexandra Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordító: Dobos Lídia

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A képek az Alexandra Kiadó Facebook oldaláról származnak.