A kardamom az indiai konyhának ma szinte nélkülözhetetlen kelléke, és egykor aranyáron mérték, ma már kisebb az értéke, mint régen, de még mindig a harmadik legdrágább fűszernek számít a sáfrány és a vanília után, és egyike a legkülönlegesebb, legkarakteresebb fűszereknek.
A növény India környékén, Srí Lankán és Afrika nyugati partjainál őshonos, erdetileg az esőerdők aljnövényzetét alkotja, akár 4 m magasra is megnövő évelő cserje, amely a gyömbérfélék családjába tartozik, fűszerként a magjai használatosak. Három változata kapható: a zöld, amelyet még éretlen állpaotában szednek le, a fehér, amely a zöld áztatással fehérített változata, és a fekete, amelyet éretten szednek és füstben szárítanak. Ma már az indiai régió mellett Afrikában és Guatemalában is termesztik. A Malabár-part környékén már az ókori idők óta fogyasztják, a szanszkrit írások is említik. Nem szereti a vizenyős talajt, de a meleg, párás éghajlat fontos számára. Lakásban is nevelhető növény, magról vetik, de tőosztással szaporítható, a második vagy harmadik évben hozza először az apró magvakat tartalmazó toktermését.
A malabári kardamom, az eredeti, őshonos, vadon növő kardamom a mai napig az egyik legértékesebb, termesztett társainál kisebb, de aromásabb magvakat hoz. Már az 1200-as évekből maradtak feljegyzések, hogy kereskedtek vele, illetve a nyugat-afrikai, pirosas magvakat hozó változatával. Elsősorban sörök és borok ízesítésére használták, a Közel-Keleten a kávé "méregtelenítésére" (mert úgy vélték, a kávé önmagában méreg, a kardamom azonban méregteleníti), a görögök és rómaiak a parfümkészítésben hasznosították, de eljutott a messzi Skandináviába is, ahol a svéd, norvég, dán és a finn nemzeti ételek, sütemények egyik legfontosabb fűszere lett (a gyömbér mellett). Rokona a szintén gyömbérfélék közé tartozó kurkumának is, és még mintegy 1500 fajnak.
Az indiai ájurvédikus gyógyításban is hasznosították, elsősorban tüdőbetegségek kezelésére, de bélműködést elősegítőként is, de megjelent a kínai gyógyászatban is. Elsőként arab kereskedők által jutott el Európába, az 1500-as években már tengeri úton is szállították. A "királynék fűszereként" hivatkoztak rá, szokás volt kardamomhüvelyekkel megajándékozni a király magasrangú látogatóit, erre külön kis szelencék készítettek az üveg- és fémművesek.
Ma nálunk és Európa nagy részén leginkább indiai ételek hozzávalójaként, a curry por kísérőjeként ismerjük és használjuk, Skandinávia a mai napig felhasználja nem csak süteményekhez, de italokhoz, pudingokhoz és hús fűszerezésére is. Használják még Oroszország egyes vidékein, Japánban, az arab országokban, és persze Nyugat-Afrika egyes vidékein és India környékén is. Gyógynövényként is használatos, enyhíti a gyomor- és bélproblémák tüneteit, jó vérnyomás-szabályozó, és a magas mangántartalma miatt a vesének is jót tesz. A kardamomból készült vagy azzal fűszerezett tea a felsőlégúti panaszokat is enyhíti.
A dél-ázsiai eredetű csatnik (chutney) egyik legfontosabb alapanyaga, hagyományosan hagyma, cukor, ecet és fűszerek minden csatniban kell, hogy legyenek. A fűszerek közül a gyömbér és a kardamom a legfontosabb, persze ma már léteznek olyan gyümölcsös és egyéb csatnik, amelyekhez ezeket nem használják. A sütőtökcsatnimban is van belőle. :)
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése