Könyvajánló - Simonyi Miklós: Emberek és molekulák
Hogyan függ össze a jobb és a bal kéz a joghurtkészítéssel és a DNS-sel? Miért jelentős lépés az emberiség számára a Mengyelejev-féle periódusos rendszer fehér foltjainak eltüntetése? Milyen eszmei viták kísérték az érzéstelenítés históriáját? A Rádiumlányok esete szomorú történet, a száloptika létrehozása viszont sikersztori.
Simonyi Miklós vegyészprofesszor történelmi és társadalmi kontextusba helyezve tárja elénk az életünket átszövő kémia szerteágazó és színes világát. Könyvében a tudományterület közelmúltbeli felfedezései, például a molekulaszobrászat vagy a fotokatalízis bemutatása mellett a selyemhernyók szexuális illatanyagának elemzésére is sor kerül, és arról is szó esik, hogy a malária gyógyszerének felfedezése és Nobel-díjjal jutalmazása mögött milyen ideológiai összecsapások borzolták a tudósok kedélyeit. A huszonkét írás kémiai eredményeket ismertet, ám a középpontban rendre az ember áll.
A szerző azt írja az előszóban, hogy a kötetet elsősorban középiskolásoknak szánta. Tökéletes nekik is, igen, közérthető, érdekes és rövid történetek, de teljesen élvezhető felnőttként is. Az oktatás rákfenéje, hogy a természettudományokat nagyon elavult módon oktatják és csak kevés idő jut rá. Én, aki leginkább humán beállítottságú vagyok, mindig is az irodalom, történelem állt hozzám a legközelebb, viszont élénken érdeklődtem mindenféle reál tárgy után is azért, azt mondom, hogy a jelenleginél sokkal, de sokkal nagyobb hansúlyt kéne fektetni a megfelelő természettudományos oktatásra. És nem is csak azért, mert akkor a tudásunk, az egyes emberek tudása és ismerete bővül, bár ez sem elhanyagolható szempont. Hanem azért is, mert a megfelelő tudományos oktatás adhat egy olyan szellemi alapot, egy olyan kételkedő, tényeket alapul vevő, több helyről informálódó életszemléletet, ami a mai világban elengedhetetlen. Elengedhetetlen, mert most mindennél erősebben ömlik ránk a szenny, az álhírek, a különféle szekták, a mindent is tagadók és minden logikátlanságban hívők tábora sosem látott mértékben nő. A kritikus, észszerű gondolkodás talán sosem volt ennyire fontos, mint ma. És még a vallástól sötétített évszázadokban sem volt ennyire hatékony mindaz, ami épp ezt szeretné ellehetetleníteni, mint ma.
Ez a szellemi védőpajzs csak hosszú évek kitartó munkájával jön létre, amelyet ideális esetben már gyerekkorban elkezdhet az illető, és ideális esetben ebben segítségére vannak a tanárai, a családja, akár a barátai is, a hobbijai, és a könyvek is. De a világ nem ideális sajnos, viszont jó hír: sosem késő elkezdeni lebontani a légvárakat. Ebben segíthet ez a könyv is, amely éppen a kémia oldalát mutatja be. Huszonkét érdekes, rövid történet olyan érdekes kérdésekről, minthogy milyen molekulák adják a fűszerek eltérő, karakteres ízeit; hogyan fedezte fel és hogyan dolgozott a veszélyes rádiummal a Curie házaspár; mi az a penicillin; vagy hogyan működnek a fájdalomcsillapítók és milyen történetük van.
Simonyi Miklós vegyészprofesszor érthetően és értően szól, hangvételében tényleg elsősorban középiskolásokhoz, de a könyv jó és élvezhető akkor is, ha már rég elhagytuk az iskolapadot. Nagyon jól kirajzolódik belőle az, hogy mennyire fontos a különféle tudományos felfedezések mögött lévő ember, az ő szenvedélye, a közeg, ahol él. Mert az elnyomás, a központosítás teszi a legrosszabbat a szabad emberi elmével és a haladással, a szabad tudással. A kötet rövid, 210 oldalba van sűrítve a 22 történet, és mindegyikhez rengeteg kép és ábra társul, a molekulák kötési ábrájától a fontos személyek fényképéig, az egyes anyagok képéig, táblázatokig mindenféle. Az egyes cikkek egymástól függetlenek, nem muszáj lineáris sorban haladva olvasni, ez pedig nagyban megkönnyíti a hozzáolvasást iskolákban pl. Stílusa könnyed, érdekes és magával ragadó, emberi érdekességekkel éppúgy foglalkozik, mint a száraz tényekkel.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése