Könyvajánló - Clive Irving: Az utolsó királynő
2019-ben úgy tűnt, a királynő végre fesztelenül mozog a Windsorok új generációja által teremtett modern világban, miközben a Brexit-kampány ironikus módon arra ösztönözte a briteket, hogy hagyjanak fel végre a vágyakozással az iránt a dicsőséges kor iránt, amely valójában sohasem létezett.
Ám Clive Irving különleges életrajza egy törékeny intézményt tár elénk, amelynek rendkívül kötelességtudó matriarchája csak úgy tudta biztosítani a monarchia túlélését, hogy fausti paktumot kötött a könyörtelen médiával. A rettenetes 1992-es év után a királynő olyan egyedülálló eredményességgel állította helyre saját maga és ezáltal a királyság intézményének hírnevét, amely példa nélkül való a világtörténelemben.Az utolsó királynő nem szokványos életrajz. Clive Irving egy oknyomozó újságíró kritikus szemével mutatja be Erzsébet és a királyi család életét a fennmaradásért vívott küzdelemben, melynek során sosem látott változásokkal kellett szembesülniük.
A szerző nem egy megszokott módon felépített életrajzot írt, de ez érthető is, ha egy olyan hosszú ideje a figyelem középpontjában lévő, sokmindent megélt emberről van szó, mint II. Erzsébet. A könyv inkább az egész királyi udvart, mint intézményt mutatja be, mégpedig a legnagyobb változások és botrányok tükrében, és azt, hogy hol és hogyan vette a kezébe a gyeplőt Erzsébet, és hogyan állította vissza a királyi család és a monarchia hírét. Olyan mindent megváltoztató körülményekről szólnak a rövid fejezetek, időben is, térben is ugrálva, mint a trónörökös, Károly herceg szerelmi élete, a királynő nagybátyjának, Edwardnak a lemondása, Vilmos és Harry herceg élete, Churchill és a királyi család kapcsolata, vagy éppen Margaret Thatcher és Erzsébet kapcsolata. Természetesen nem mehet el szó nélkül a Diana körüli botrány és a halála mellett sem.
A királynő mindig tudatában volt annak, hogy még ha nőként érez is fájdalmat és meghatottságot, uralkodóként mindig takarékosan kell bánni velük.(…) Akárcsak Thatcherben, a királynőben is volt vas: vasfegyelem, hogy mindig olyan királyi legyen, ahogyan tanították. Olyan életre volt ítélve, amelyben fenn kellett tartania ezt a királyságot. Ezt a fegyelmet úgy belésúlykolták, hogy már nem lehetett tudni, vajon ilyen-e a magánéletben is – egészben vagy részben. Így aztán ő is és Thatcher is hidegnek tűnt, bár a királynő esetében ez a hidegség passzív, Thatchernél pedig agresszív volt.
Ha ez lenne az első könyv, amit a jelenlegi brut uralkodócsaládról olvasnék, talán csalódtam volna. Ha nem ismerném úgy nagyjából a családtagok élettörténetét, személyes tragédiáikat, talán csalódtam volna, mert ez a kötet nem mutatja be a nagy egészet, alapvető életrajzi és egyéb adatok hiányoznak belőle. Viszont érdekes új adalékokat mutat be egy olyan nőről, egy olyan uralkodóról, aki minden botrányon felől tudott emelkedni, és fel tudta emelni a családját is belőlük. És ehhez elengedhetetlen volt a sajtóval való jó kapcsolat, amire mindig is törekedett.
Nem ajánlom a könyvet azoknak, akik valódi életrajzra számítanak vagy nem ismerik a Windsor-ház történetét. Akik viszont igen, azok érdekes újdonságokra és csemegékre bukkanhatnak ebben a jól megírt, lendületes, olvasmányos kötetben. És hogy mit hoz a jövő? Mi lesz, ha Károly kerül hatalomra, és milyen változást fog hozni, ha a fia, Vilmos ül a trónra, aki már sokkal inkább beleszületett a mai korba, vele együtt nőtt fel? Nos, erre majd a jövő ad választ.
Vilmos herceg is vele volt, és így együtt még mást is kifejeztek: a monarchia átugrott egy generációt, és kettejük együttesében egy sokkal inspirálóbb formát öltött.
Clive Irving sokévtizedes tapasztalattal rendelkezik amerikai és brit lapok újságírójaként és szerkesztőjeként, stílusa kissé bulváros, de magával ragadó és lendületes. A II. Erzsébet udvaráról és a sajtóról szóló könyvet Rácz Judit fordította.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.
Kövess minket a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése