Hogyan zajlott le a demokratikus átalakulás a parlamentben és azon kívül?

"Ezt a történetet mi mind közösen rontottuk el." (Elek István, közíró)

Tavaly volt harmincéves a rendszerváltás, amelynek apropójából Szénási Sándor, a Klubrádió műsorvezetője annak járt utána, hogyan is zajlott le a demokratikus átalakulás a parlamentben és azon kívül? Megszólalnak neves politikusok, írók, szakemberek (építész, szociológus, politológus, történész, főszerkesztő, közgazdász, iskolaigazgató, közvélemény-kutató) és egy volt váci püspök is hallatja hangját a témában.

Könyvajánló - Szénási Sándor: Szabadság, elvtársak!

A Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó mindig híres volt arról, hogy mélyen szántó gondolatokat tartalmazó regényeket, memoárokat, riportokat vagy dokumentumregényeket jelentet meg, amelyek valamilyen szempontból kapcsolódnak politikához, mindennapi élethez, és alkalmanként szerves részét alkotják a közbeszédnek is. Ilyen kötet Szénási Sándornak, a Klubrádió műsorvezetőjének műve is, amely a rádióban korábban elhangzott adásokból készült válogatás nyomtatásban, a rendszerváltás körüli idők tematikájára felfűzve.

Egy dologban baromi gazdagok voltunk, és az az idő. (Rajk László)

Mi történt 1989-90-ben? A magántörténelmem szerint már két éves volt a fiam, magam éppen GYES-ről készültem (volna) visszamenni a munkahelyemre, ahol arról tájékoztattak, hogy a Munka Törvénykönyve által akkor előírt kötelező három hónapra visszavesznek, de utána felmondanak nekem. Pamuttextilművek Angyalföldi Szövőgyára (ahogy a többi fiókgyára is mind) éppen szanálás alatt nyögött. 1989. október 23-án egy azóta széthullott rekamié szélén kuporogtam egy sötétkék nylon pongyolában (akkoriban minden nylon volt még, "mindenkinek" olyan volt), és a Junoszty tévé pici képernyőjén bámultam Szűrös Mátyást, ahogy kikiáltja a harmadik köztársaságot. Mi lesz itt, szorongtam 24 évesen, mi lesz itt? Az elmúlt években több száz százalékkal felemelték a csecsemőruházat árát (is), egy aktív kereső volt, a férjem, hiszen a GYES által juttatott összeg édeskevés volt - mint minden társadalmi szolidaritásból származó jövedelem, csak kiegészítő juttatás, annak honorálása, hogy az ember idejét, erejét áldozza valamiért, ami a társadalom szempontjából (is) fontos, de eltartani nem tud -, én pedig sakkoztam számlákkal, gyerekcipő árával és a megélhetés költségeivel (általában vagy ettünk vagy laktunk - a gyereknek ruha, cipő nem maradhatott el, nekem pedig két évig két, azaz két kimenőruhám volt, egy ősztől tavaszig, egy pedig tavasztól őszig. Pont).

Azt mondtam nekik, ne siessenek a rendszerváltással. (Kéri László)

Nem érdekelt a politika (mai napig sem érdekel, az más, hogy értem és olvasok a sorok között), az a fajta ember voltam, aki a rendszerváltás előtt sem érezte, hogy nem utazhat szabadon - hiszen sem pénzem, sem igényem nem volt rá, én voltam maga a kisember élő példája, és a rendszerváltás után sem utaztam sehová, mert akkor igény már lett volna, de pénz rá sehol. A családunkból senkit sem vittek el, senkivel szemben sem alkalmaztak retorziót, hogy indulataim lettek volna rendszerváltáskor. Kettős beszéd mindennapos volt nálunk is, hogy "erről az iskolában nem beszélhetsz, kislyányom", és élénken emlékszem arra is, amikor az április negyedikéken (felszabadulás ünnepe a tőlem jelentősen fiatalabb korosztály kedvéért) a televízióban kötelezően leadott szovjet hősi filmek nézésekor apám (egyszerű parasztember) a szovjet katonák első osztályú pufajkája láttán indulatosan felugrott (igen, minden évben, ne kérdezd meg, miért nézte, holott nem volt muszáj), és a fityisz nemzetközi jelzését mutatva rázta az öklét, hogy a büdös l...t (itt a lószerszám népi megnevezése következett szabolcsi tájszólásban, ami a ló kifejezést lúnak mondta), szóval ezt ni, mutogatta apám az öklét a tévének, "ezt volt nektek ilyen ruhátok! lerongyolódott, szakadt ruhákban, piszkosan gyüttetek, mocskosak vótatok!" De emlékszem akkor már nyugdíjas, nagy tudású apósomra is, aki maga nem érte meg a rendszerváltást, előtte két hónappal meghalt: egyetemi diplomája, sok évtizedes vezetői státusza tapasztalataiból kiindulva, 1988-ban ökölbe szorított kézzel taglalta nekem, hogy már nem lehet "szépen" segíteni, hogy "nagyon fájni fog a változás", akkora bajban van anyagilag az ország. 

Szénási Sándor

Kisember voltam, az is maradtam. Jó ez így nekem. Utaztam külföldön, elég is lett belőle: ott is emberek élnek, akár szabadabbak, akár nem, mint én, ma már nem érdekel komolyan egyetlen ország emberének élete és sorsa sem. Küzd a megélhetésért mindenki, ki így, ki úgy. És mindig vannak mások, akik irányítanak. Jól-rosszul, körülményeikbe bezárva, nagyobb szeletét látva a világnak, mint amennyit én valaha is látni és irányítani szeretnék. Voltam vezető - tévedés ne essen. Éppen ezért írom, amit írok, amiről szól Szénási Sándor könyve is: nem lehet mindenkinek kedvére tenni, és a rendszerváltáskor sem lehetett. Minden szakember, vezető, aki országos sorsot (is) alakít, eleve vesztes helyzetben van: ismételni muszáj, nem lehet mindenki kedvére tenni, mert kell lennie egy előzetesen eldöntött országos érdeknek, aminek minden egyebet alá kell rendelni, ez pedig a kisemberek sorsában (is) meghatározó. Ha éppen nem kell az országnak annyi jogász, akkor lesznek fiatal álmok, amelyek derékba törnek a képzési kvóta miatt. Ha kifogyóban egy ásványi kincs, vagy veszteségesen lehet csak kitermelni a továbbiakban, munkahelyek szűnnek meg. Ha egy multit be akar vonzani az országba a szakminisztérium, vagy egy bizonyos termék előállítását szorgalmazza, akkor meghatározott idejű és mértékű adókedvezménnyel vagy uram bocsánat, akár szubvencióval is csábítja, és a kisebb magyar vállalkozó eleve hátránnyal indul a multi bejövetelével vagy a támogatott termék előállításával kapcsolatban keletkezett versenyben. Inkább az érdekes, milyen elvek és lobbik mentén került sor a tevékenységekre. Az nagyon érdekes, és szót is ejtenek róla a megkérdezettek.

Nem mondhattam meg nyilvánosan, mit intéztem el Gorbacsovval. (Németh Miklós)

És országos érdekeket figyelembe véve, nem mindegy, melyik ujját harapja meg a nagy egész működéséért felelős személy: nagyon nem mindegy. Aki vezet, arra mindig haragszik valaki, a vezetői lét kötelező velejárója ez. Így lesz a személyes élményeimből átvezetés az országos érdekeket taglaló Szénási kötet ajánlójához. Hogyan látta a rendszerváltást (és benne akár az én fel és beáldozható kisember sorsomat is) Spiró György, Rajk László, Beer Miklós, Magyar Bálint, Kéri lászló, Bod Péter Ákos, Surányi György, Németh Miklós, és még sokan mások? Politológusok, közgazdászok, történészek, szociológusok - mi történt velük, mit láttak, tapasztaltak és hogyan tudták kezelni a helyzetet? Hogyan értékelték a körülöttük zajló folyamatokat? Mit sejtettek meg, mitől óvták (volna) a magyar közéletet? Milyen érdekek mentén milyen döntéseket hoztak és hogyan élték meg a döntések következményeit? Ezekről és sok minden másról vallottak a Klubrádióban, és olvasható most nyomtatásban. Kordokumentum áthallásokkal és tanulságokkal a ma emberének. 

A kötetet  a Noran Libro Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Cím: Szabadság, elvtársak!
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
Kiadó: Noran Libro Kiadó
Oldalak száma: 200
Megjelenés: 2020. augusztus 24.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789635171026
Méret: 195 mm x 135 mm