Visszatért a legrettegettebb sorozatgyilkos?

Jurek Walter neve nem ismeretlen a svéd rendőrség előtt, viszont őt évekkel korábban kiiktatták. Valaki mégis a helyébe lépett.

Joona Linna, a zseniális finn-svéd nyomozó elhagyhatta a börtönt, és szolgálatba is állhatott, mint próbaidős egyszerű zsaru. Ám ekkor különös gyilkosságsorozat középpontjába kerül: Európaszerte brutálisan megkínoznak és megölnek különféle bűnözőket, akad köztük pedofil ragadozó és gyilkos is, de persze nem foglalkoznak az üggyel túlzottan, elvégre nem nagy kár az ilyen emberekért, a nyomozás sosem alapos és hamar le is zárják, általában feltételezve, hogy valami régi bűntárs vagy haragos tehette, legalább egy mocsokkal kevesebb. Azonban több ilyen gyilkosság között is nagyfokú hasonlóságok vannak, és valami módon köthetőek Joonához. Az egyik német ragadozó pl. őt akarta felhívni a halála előtt, de Joona soha az életben nem hallott róla, nem is találkozott vele.

Közben gyilkosságsorozat kezdődik Svédországban is, a tetthelyek extrém erőszakosságról árulkodnak, és ezzel párhuzamosan beindul Joonában egyféle vészjelzés. Az a rögeszméje, hogy a sorozatgyilkos, aki meg akarta ölni a családját, életben van, és rá vadászik. A rengeteg halott bűnöző személyében pedig egy tökéletesen alárendelt társat keresett magának, amilyen egykor az öccse volt - akivel Joona végzett. De Jureket Saga lelőtte, többszörös mellkaslövéssel a tengerbe zuhant, igaz, a testét sosem találták meg. Viszont egy évre rá a szigetvilágból előkerült egy maradvány, egy kar és egy felsőtest, pontosan ott látható lőtt sebekkel, ahol Saga meglőtte. Az idős gondnok, aki megtalálta a testet, már elásta azt, ám levágta a mutatóujját és folyadékban a hűtőjébe tette. Mire a rendőrség rátalált, a test már elporladt, csupán egy fénykép maradt róla, amit az öreg csinált, ám az ujjról származó ujjlenyomat és DNS 100%-os egyezést mutatott a rettegett Jurek Walterrel. Tényleges, tárgyi bizonyíték nincs arra, hogy Jurek Walter már halott, csupán egy ujj maradt utána. De túlélhetett ilyen súlyos sérüléseket orvosi beavatkozások nélkül, és anélkül, hogy a hatóságok a nyomára bukkantak volna?

Joona szerint igen, ezért azonnal értesíti Lumit, a Párizsban tanuló lányát, akit pontosan az ilyen helyzetekre képzett ki, és pontosan tudja, mit kell tennie és merre kell indulnia. Magával akarja vinni Valeriát is, de a nő nem akarja otthagyni a kertészetét pont tavasszal, amikor éledezik a természet és a legtöbb mnka van egy kissé paranoiás, abszolút nem bizonyítható elméletért, amiben csak Joona hisz. Így hát erős rendőri védelmet kér a nőnek, elmondja, mit csináljon - és mit ne - és elindul, hogy találkozzon egy védett helyen a lányával. Minden létező adatot, elemzést, a saját nyomozását és mindent a társaira hagy, bízva benne, hogy elkapják Jureket, amíg ő biztonságba helyezi a lányát. 

Azonban ha valóban Jurek tért vissza, szinte semmilyen terv nem elég biztonságos...

Számomra ismeretlen volt Jurek Walter karaktere, mert a sorozat első és negyedik köteteit még nem olvastam, és azt hiszem, a 4. kötetben bukkan fel (de nem tudom, az elsőben is lehet szerepel már? Megvan a könyv, a polcon vár, szerintem hamarosan belekezdek abba is :) A negyedikkel megvárom az Animus kiadását :)) Persze hallottam már róla futólag, egyszer-kétszer előkerült Jurek neve, mint Joona nemezise (vagy fordítva? talán mindkettő), tudtam, hogy miatta rejtette el a családját, távol maradva tőlük. Jurek és Joona már-már egymás megszállottaivá váltak, és végül ez a "szép" kapcsolat ebben a kötetben csúcsosodott ki. Letehetetlen, fordulatos, izgalmas könyv ez is, nagyon szeretem az Ahndoril házaspár írói stílusát, akciódús, rendkívül részletes és érzékletes könyv, minden alkalommal érzem azt a félelmet, fájdalmat, értetlenséget, amit egy-egy áldozat él át nem sokkal a rendkívül erőszakos és fájdalmas halála előtt. Még mindig ennek a legnagyobb mesterei. Kicsit talán sok is volt a hulla, hullottak a különféle emberek, mint a legyek, azt hiszem, a 7. halott környékén jártunk, amiből négynek a halálát "premier plánban" láthattuk, és kissé ki voltam borulva, hogy még mindig nem értünk semmit. :) Persze aztán értelmet nyert minden, és ahogy beindult a történet, nos, még több hulla került elő... Most viszont külön kiemelném Lumi és Joona menekülését - profikat megszégyenítő módon, többszörös biztosítással, valódi kémregénybe illően menekültek lenyomozhatatlan, lekövethetetlen útvonalakon egy olyan fenyegetés elől, aminek létezésében nem is voltak biztosak. 

És hogy kicsoda Jurek Walter? Egy meglehetősen egyedi karakter, egy különös sorozatgyilkos, aki semmiféle élvezetet nem talál a gyilkolásban, afféle igazságosztó, aki meg akarja semmisíteni azokat, akiket ellenfeleinek tekint. Ezt a megsemmisítést pedig rendszerint elsősorban nem fizikailag, hanem lelkileg végzi. Elrabolja, megkínozza, megöli a családtagjaikat, élve eltemetve őket, hogy aztán időnként vigyen nekik ő, vagy az alárendeltje - aki eleinte az ikertestvére volt - vizet, élelmet, életben tartva őket, aztán amikor nincs rájuk szüksége vagy úgy gondolja, egyszerűen hagyja őket meghalni. A kiszemelt ellenfélnél rendszerint eléri, hogy öngyilkosságot kövessen el - ez az ő módszere. Tőle akarja megvédeni Joona a szeretteit, de Jurek okos, és bárkit és bármit felhasznál, csapdába csal, hogy elérje, amit akar. Emberére talált Joona személyében. Vajon melyiküknek sikerül elérnie a célját? 

Kepler könyve rengeteg izgalmat tartogat, de a vége... utoljára Jo Nesbø kínozta így meg a hősét, Harry Holét, ahogyan most Kepler tette az egyik főbb szereplővel. Kifejezetten fájdalmas ez a vég, de nyitva hagyta a lehetőségeket. Ezek után alig várom a következő kötetet...

Mindig is volt egyféle ellenérzés bennem Joonával kapcsolatban, az összes könyvben, amit eddig róla olvastam. Fogalmam sincs, miért, de nem volt szimpatikus túlságosan. Illetve ez nem is jó kifejezés, inkább furcsának találtam őt, és nem a szó pozitív - vagy semleges - értelmében. Ebben a kötetben ez az érzés megszakadt, és végre nem csak a főbb mellékszereplők és a történet változásait tudtam élvezni, de sikerült jobban azonosulni és megérteni Joona dolgait is. Eddig szinte holtversenyben a két kedvenc kötetem a sorozatból a Lesben (5.) és a Nyúlvadász (6.) volt. Még kicsit azt hiszem, ülepednie kell a dolognak, de ez a kötet, ha nem is előzte be őket a szubjektív tetszési indexemen, mindenképp utolérte a két kedvencet. Bár az elsőként olvasottat nehéz lekörözni, egyszerűen azért, mert az pontosan olyan, amilyet én nagyon is szeretek: véres, brutális, pörgős, de érzelmekre ható, hatásos, ott vagyok és érzek mindent, amit az áldozat, menekülök, elbújok, és végül érzem, ahogy elszáll az élet... Utána az összes többi, amit Kepleréktől olvastam, szintén meg tudta ütni ezt a szintet, tehát onnantól csak a sztori dönti el, hogy mennyire tetszik. Egy biztos, a Joona Linna-sorozat a top 3 skandináv krimijeim között van a Harry Hole-sorozat és Jesper Stein könyve mellett.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet