Zsákutca két irányból - diktatúrák történetei

Diktatúrák jellemző történeteit kézi vezérlésről, titkosrendőrségről, megfigyelésekről, határátlépésről, névházassági állampolgárságról (érti még valaki ezt?), kihallgatásokról, jelentésírásokról csak humorral lehetett túlélni - tartja Kőrössi P. József költő, prózaíró és szerkesztő, aki a romániai Ceaușescu- és a magyar Kádár-korszak mai szemmel kínosan ostoba, drámain komikus, de mindenképpen veszélyes ügyeit tárgyalja ki a Zsákutca két irányból című művében, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent  meg.

Könyvajánló - Kőrössi P. József: Zsákutca két irányból - Köszönjük neked, Kondukátor!

Aki mindjárt a címet akarja boncolgatni - Zsákutca két irányból -, az könnyen asszociálhat arra, hogy a nagyváradi születésű és onnan 1982-ben Magyarországra névházassággal került Kőrössi P. József a romániai kemény diktatúrából a kádári puha diktatúrába avanzsált, ahogy akkor emlegették, a szocialista tábor legvidámabb barakkjába. De nem, a szerző a könyvbemutatóján kíméletlen őszinteséggel vallott, hogy ő nem erre gondolt, hanem arra, hogy ő ebbe a helyzetbe csak úgy belepottyant. Ha nem úgy kellett volna megélnie a nagyváradi napokat, ahogyan meg kellett, az életben eszébe nem jutott volna két hazában "egyszerre élni".

Magyar, ha vagy, mártír legyél. Minimum mártír.

Brutális őszinteséggel találkozhat az olvasó a könyvben, amely nyolcvan százalékban Kőrössi P. József élményeiből került összerakásra, a maradékot pedig az általa hallott, elmeséltetett történetek alkotják. A vegyes műfajú kötet novellái, visszaemlékezései olyan korról mesélnek, ami a mai generációnak már történelem, félnivaló, szánakozást keltő, értelmetlen, se füle, se farka katyvasznak hat az egész. A szerző maga is vallja, hogy igen, a ma emberének ezek a visszaemlékezések félelmetesek, bár ott és akkor sem ő, sem más nem érezte úgy, hogy csak és pont félnie kellene az adott szituációban, benne élni egészen más volt. Lélekjelenlétet igényelt, gyors reakcióidőt, mérhetetlen pofátlanságot és rettenetesen sok humort. Egyfajta tragikomédia volt az élet akkoriban, akár Romániában, akár Magyarországon. "Nem vettük észre, hogy ennek fájnia kéne" - tette hozzá Kőrössi a bemutatón.

Itt legyen vége: aki jelent, az jelent. Együttműködik egy erőszakszervezet apparátusával. Egy olyan szervezettel, amely sokszor a saját maga által fenntartott rendszer törvényeit sem tartja be! Ha a célszemélyt a besúgója az emberiség és benne a magyarság legjobb alkotójának tünteti fel, a besúgó akkor is, jóhiszeműen is a rosszat segíti.

A célszemély virágot ültet. Hol? A célszemély megsimogatta a buksiját. Kinek? A célszemély örült. Minek? A célszemély boldog. Mitől? A célszemély szeret. Kit? A célszemély népszerű. Mitől? A célszemélyt szeretik. Kik? A célszemély ágyba bújt. Kivel? Nem bújt ágyba. Kivel nem?

A célszemély azt mondta, hogy. Kinek, kiknek mondta? A célszemély nem mondott semmit. Kinek, kiknek nem mondott semmit?

Ha az áll a legjobb indulattal megírt jelentésben, hogy én jó fiú vagyok, mert elősegítek, rokonszenvezek, támogatok (stb.), az a szerv számára azt üzeni, hogy meg kell erősíteni a megfigyelésemet, meg kell kísérelni a beszervezésemet. Ha engem a jelentés szerint valakik szeretnek – kik, a rendszer ellenségei? –, akkor én is ellensége vagyok a rendszernek, a megdöntésére törekszem, mint azok, akik engem szeretnek. Ellenség leszek akkor is, ha, mondjuk lojális vagyok. Mert – ha már észrevettek – ki tudja, a fejemben mi van, ha velük, az ellenséggel (ellenzékkel?) rokonszenvezem.

Ha én ellensége vagyok a rendszernek (márpedig, ha meg kell engem figyelniük, az vagyok), akkor a társadalomra nézve különösen veszélyes vagyok. Meg kell velem szemben védeni – akár törvényt sértő eszközökkel is – a társadalmat. (És ma már a nemzetet.)

Arról még nem beszéltünk, hogy a legártatlanabb információ hogyan találkozik a „szerv” egyéb begyűjtött információival. A kombinációkat, amelyek szövésére olyan nagyon alkalmasak a megrendelők, és a beszervezők, csak ők (vagy ők sem) ismerik.

És az utolsó még valami: a besúgó nem csak együttműködik a rendszerrel, hanem életben is tartja azt.

Volt egyszer egy holnemvoltban, egy holnemvolt.

Az áldozat szemével, szemszögéből megírt történetek a romániai diktatúra működését írják le, amelyek sokszor groteszk, abszurd, szürrealista jelleget öltenek. Mindegyik felett ott lebeg a Kondukátor szelleme, az "imádott és gyűlölt Vezető", akinek tetteit, gondolkodásmódját és az óriási nyomot, amit hagyott maga után a diktatúráját nyögő nép lelkében, csak humorral lehetett és lehet túlélni. Mit tehettek az ott élők? Magukhoz vidámították a történeteket. 

A szerző, Kőrössi P. József

A kötet novellái alapvetően két részre oszlanak: 1) romániai történések 2) Magyarországra áttelepülés utáni események. Kap Kádár János rendszere is Kőrössitől, és miért is ne kapna? Ha nem is annyira, mint Romániában, itt is paranoiás volt a rendszer. Mindenki saját nevén szerepel a könyvben (egy fő kivételével), ez is komoly alap a hitelesség ügyében.

Hogy miért olvasd el? Ha idősebb vagy, azért, hogy bólogatva emlékezz. Ha fiatalabb, azért, hogy tudd, miért rezzen össze az ötvenes, hatvanas szülő akkor, amikor például határt kell átlépni, akkor is, ha sok helyen senki sem állít már meg senkit... vagy azért, hogy megértsd, micsoda fifikájának kellett legyen egy igazoltatás során az átlag embernek. Az gyakran kevés volt ám, hogy ártatlan vagy, nem csináltál semmit! Vagy mekkora találékonyság szükségeltetett néha a mindennapi élet abszolválásához. Vagy hogy megértsd, milyen párhuzamot lehet húzni az akkori történések és aközött, hogy mit érzett az ősember, amikor halálos rémületben, utolsó pillanatban beugrott a barlangjába a kardfogú tigris elől, majd elvigyorodott, hogy hűűűű, ez azért kevesen múlt... majdnem megevett.

A kötetet  a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A képek a Kossuth Kiadó és Kőrössi P. József Facebook oldaláról származnak.