Egy ​perccel éjfél előtt

Könyvajánló - David Baldacci: Egy ​perccel éjfél előtt

Mit nyújt Baldacci izgalmas krimije? Egy harmincéves rejtélyt, gyerekrablást, sötét családi titkokat, rituális gyilkosságokat, pornót, drogokat és egy megátalkodott sorozatgyilkost, aki a bosszú érdekében még gyereket is képes ölni.

David Baldacci ismét összerakott egy izgalmas, érdekes regényt, amelyben szép számmal gyűlnek a holttestek. Főszerepben az FBI kiváló, de tragikus sorsú ügynök, Atlee Pine. Nem volt hozzá kegyes az élet, édesapja öngyilkos lett, anyja évekkel ezelőtt lelépett, gyerekkorában pedig elrabolták ikertestvérét, akiről azóta sincs semmi hír.

A rengeteg elfojtott trauma kitörni látszik, oké, nem csupán látszik, mert összever egy gyerekbántalmazót. Ez az utolsó csepp, ami után úgy dönt, itt az ideje szembenézni démonaival. Pine Asszisztensével, Carol Blummal karöltve visszatér gyermekkori lakhelyére, Andersonville-be, hogy megfejtsék testvére harminc éves rejtélyét. Miközben próbálja beleásni magát a múltba, felbukkan egy menyasszonyi ruhás női holttest. Rituális gyilkosságnak látszik és sajnos az elkövető nem áll meg egynél. Újabb holttest kerül elő. Nem kérdés, ez egy sorozatgyilkos, így párhuzamosan kell megbirkóznia a két feladattal. A két szálon futó nyomozás nem hagyja unatkozni az olvasót.

A múltban kutatni mindig veszélyes. Sosem tudhatod, mikor hullik ki egy-egy csontváz a szekrényből. Ez történt most is. Pine tudni vélt dolgokat a múltból, de ahogy egyre jobban beleássa magát az ügybe, olyan információk látnak napvilágot, amelyek mindent megváltoztatnak. Rengeteg dolgot tud meg szüleiről, vele együtt mi is kapjuk a puzzle darabkáit.

Közben ott van a sorozatgyilkos is, s látszólag semmi nem köti össze az áldozatokat Pine-nal és családjával. De talán mégis? Ebben nagyon jó Baldacci. Mindig csak éppen annyi új információt kapunk, hogy tovább lapozzunk a következő oldalra. Rengeteg érdekes, hasznos információ, amelyet ki kell mazsolázni a rengeteg felesleges adat és kesze-kusza események hálójából. Időnként kicsit talán sokat rugóztunk azon az éjjelen, amikor Mercy-t elrabolták. Ez egy picit engem kizökkentett, sőt, inkább azt mondom, bosszantott, de nem annyira, hogy ne akarjam megtudni mi lesz a történet vége.

Imádom az ilyen sztorikat. A poros, unalmasnak tűnő kisvárosokban rejtegetik általában a legdurvább titkokat. Nem volt ez most sem másként. Az ügynök bármilyen sötét dolog is kerül elő anyjáról, nem adja fel. Tudni akarja mi történt akkor éjjel. Közben pedig igyekszik minden erejével megtalálni a gyilkost, hogy ne legyen több áldozat. Bekerül egy másik ügynök is a képbe, hogy tovább csavarja az eseményeket.

Van itt minden, ami könnyed szórakoztatást nyújt egy igazán jó író tollából. Gyerekrablás, titkok, drogok, pornó, gyilkosságok. Kicsit lassan indult be a történet, de aztán a felétől már kicsit felpörögnek az események. Pluszban kapunk a végén egy érdekes csavart, néhány választ, de bőven maradnak nyitott kérdések. Csak nem lehet megoldani egy harminc éves bűncselekményt egy könyvben, ugye?

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Szabó István

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Kegyetlen tavasz

Egy letehetetlen krimi-thriller gyilkossággal, emberi tragédiákkal 

Paddy Clarke, ha ha ha

Hogyan gondolkodik egy gyerek? Gondolatainak cikázásába belefájdul egy felnőtt feje, ahogy ebbe a műbe is, ha nem vigyáz az olvasó. Javaslom, mindenki vesse le komoly felnőtt álarcát, és igyekezzen visszaemlékezni arra a 10 éves gyerekre, aki valamikor volt. Igen, elismerem, nem lesz egyszerű, de megéri az élmény.

Könyvajánló - Roddy Doyle: Paddy Clarke, ha ha ha

Az élet, amikor 10 éves vagy, gondolja Paddy Clarke, egészen egyszerű és mégis rettenetesen bonyolult. Először is ott vannak a szülők, akik úgy néz ki, nem is szeretik egymást. Márpedig, ha nem szeretik egymást, minden megrendül a családban, a biztos fészekből bizonytalan fészek lesz, a gyerekkor szövete egyszerűen felfeslik, és nyílt titok lesz a felnőttek világa. (Nem, ezt így ő nem gondolja, csak én fogalmazom meg helyette.)

Ráadásul ott az öcséd is, morfondírozik tovább hősünk, akit muszáj utálni. Naná! Végül is a tesóhoz másképpen viszonyulni nem lehet, mert ő a kisebb, mert állandóan a nyakamban lóg, mert folyton azt kell hallani a szülőktől a kisebb bármilyen idiótaságára, hogy te vagy a nagyobb, te vagy az okosabb, neked kell több eszednek lenni. Fúj. Testvért, pláne kisebbet, csak utálni lehet, mert ez amúgy is így szokás testvérek között.

„-Az izraeliek a zsidók.
-Úgy van.
-Az arabok meg kik?
-Mindenki más. Az összes szomszédjuk. Jordánia, Szíria...
-Egyiptom.

-Ez már igen, fog rajtad az iskola.
-A Szent Család Egyiptomba menekült Heródes elől.
-Úgy van. Egy ács bárhol kap munkát.”

Az olvasó nem várt sorrendnélküliséggel szembesül, nincs lineáris cselekményvezetés: a történések pont úgy ugrálnak,  mint egy gyerek logikája, minden előzmény nélkül már új összefüggéseket lehet boncolgatni. És bármennyire humoros is a gyereknézőpontú regény, mégis átszövi a mélabú: Paddy gyerekkorát elveszi a szülők megromló kapcsolatának hatásai, és a könyék lehetőségeinek elvesztése: ami addig biztos játszótér volt, az most építési terület. Zsugorodnak a lehetőségek és elvész a biztonság, ami egyetlen szükséges feltétele lenne a gondtalan gyereki lét kibontakoztatásának.

A helyszín az 1960-as évek Írországa, egy fikciós észak-dublini Barrytown. Beülünk hozzá az iskolapadba, ott vagyunk az iskola utáni bandázásoknál, csínytevéseknél, randalírozásoknál, majd az otthona egyre fogyó békességében is. Megismerjük a barátait, ellenségeit (ez fontos!), az öccsét és a szüleit, és betekintést nyerünk Paddy hozzájuk fűződő érzelmeibe is. 

A szerző, Roddy Doyle

A szövegben lépten-nyomon észrevehető a gyermekszleng, gyermeklogika, a stílus remekül aláfesti a mondanivaló lényegét. A tízéves, vásott kölyök gondolatainak csapongása remek humorral hökkenti meg az olvasót, és egészen különleges gondolati párosításokat tesz lehetővé. A legnagyobb trauma mégiscsak a szülők megromlott kapcsolata, amit Paddy lát, de nem érti meg a mozgatórugókat. Éppen ezért nem is tud hathatósan fellépni a kitűzött cél, a szülők együttmaradásának érdekében: bármit próbál is, a tangót csak ketten járhatják, a "három már túl sok", ő nem fér oda. 

Mellette az öccsét is ugratni, heccelni kell, de egyszerre óvni és megvédeni is: sok ez egyszerre egy gyereki léleknek, ha nincs megfelelő segítője, iránymutatója. Márpedig Paddynek nincs. Miközben gyújtogat és  minden fellelhető betonba belekarcolja a nevét, kovbojosat játszik, folyton kérdezget és mindent meg akar érteni, mindenből leszűrni valami fontosat, ami ugyan még nem értelmes és logikus gyerekésszel, de pontosan érzi, hogy talán idő előtt fel kell nőnie, és soha többé nem lesz lehetősége arra a keresetlen őszinteségre, ami most átszövi az életét.

A kötet Booker-díjas mű.

A kötetet az Európa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján! 

Kövess minket a Facebookon is!

A lelkek kútja

 Könyvajánló - Stian Skald: A lelkek kútja

A magyar fantasy regénysorozat folytatódott! Az elveszett aranyváros keresése közben a kis csapat rábukkan egy helyre, egy egészen más világra. De hová kerültek?

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.

Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?

Ebben a kötetben Maugis kerül abszolút középpontba, róla tudunk meg többet, míg a társai kissé háttérbe szorulnak, ez azonban nem árt a történetnek. A szerző, Stian Skald bár nem eresztette bő lére most sem, csupán 176 oldal a kötet, és a szokottnál kisebb alakú, mégsem hagyott ki semmit a történet ívéből. Ügyesen adagolta az információkat, és bemutatta ezt az új világot, Zengorazt.  Az események kicsit gyorsabban követik egymást, sokkal mozgalmasabb ez a kötet, és váratlan fordulatokból sincs hiány. 

Az első részről azt írtam, hogy kényelmes fantasy, amely egyben nosztalgikus is. Ezt a vonalat abszolút viszi tovább a folytatás is: a nosztalgikus érzet itt is megvolt, ami inkább a történet egyszerűbb levezetésének köszönhető. A mai modern fantasyk nagy hangsúlyt fektetnek a világépítésre, nem csak a hőseink és az épp szóban forgó események bemutatását tűzik ki célul, hanem tényleg egy különálló, kerek egész világot alkotnak meg a szemünk láttára, ugyanakkor a történetek összetettek, a karakterek nem egysíkúak, nem válik el annyira élesen a jó és a rossz, nem csak a feketét és a fehéret mutatják be. A "Tolkieni" fantasy egyszerre jeleníti meg mindkettőt: egyrészt egy egész, alaposan felépített világot kapunk A Gyűrűk Urával és leginkább a többi, Középföldét bemutató könyvvel; ugyanakkor a jó és a rossz nagyon világosan és egyértelműen elkülönül, még akkor is, ha akad a jók között is olyan, aki rosszá válik. Klasszikus mese a jó és a rossz küzdelméről, ahol a rossz egyszerűen csak azért rossz, mert rossz. 

Stian Skald története hasonlóan egyértelmű, valódi nosztalgikus fantasy ebből a szempontból, bár itt már mélyebbre ásunk azért a karakterekben - főleg Maugiséban. Sajnos kevesebbet tudunk meg az egész világról, a társadalom felépítéséről és működéséről, mint szeretném, mégis nagyon jó élmény volt olvasni ezt a könyvet. Valódi kalandregény, az a fajta, amitől tudod, mit várhatsz - és ezt szerencsére teljesíti is. Gyorsan olvasható, izgalmasabb és mozgalmasabb, mint az első, de a könnyedségéből nem veszített, egy valódi egydélutános szórakozás, ami után azt kívánod, bár lenne 300 oldallal több, hogy alaposabban megismerd, aztán rájössz: pont így jó. Lehet, hogy hosszabban nem működne, mert úgy már egy kissé más stílus kell, más történetvezetés. De így pont jó. Egy kellemes aperitif, ami meghozza az étvágyat valami hosszabbhoz vagy egészen máshoz, vagy éppen egy falat desszert, ami lezár egy jól sikerült étkezést. 

Mostanában kevés fantasy került elém, leginkább azért, mert viszonylag kevés jelenik meg, viszont nagyon sok krimi-thrillert (és életrajzokat) olvastam az utóbbi időben, aminek nagyon örülök egyébként, mert az egyik kedvenc műfajomnak mondható a krimi-thriller. Ezekből kellemes felüdülés és jó kikapcsolódás volt ez a kötet.

Az elveszett aranyváros keresése c. kötetről itt írtam

A könyv az Underground Kiadó támogatásával, magánkiadásban jelent meg. Elérhető a kiadó oldaláról a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!

A posztban szereplő illusztrációk Marc Simonetti alkotásai, aki többek között Mark Lawrence könyveinek borítóira és A tűz és jég dala világához kapcsolódóan is készített gyönyörű képeket.

Az ifjú pszichiáter, aki úgy érzi megtalálta a gyógymódot a Gothamet sújtó őrületre

Könyvajánló - Stjepan Šejic: Harleen

"Ebben a sztoriban a lány táncra kel az ördöggel, majd együtt elindulnak a pokolba vezető hosszú úton."

Aki néz vagy olvas DC alkotásokat, az tutira belefutott Gotham szupergonoszaiba. Egyikük Dr. Harleen Quinzel, és most Stjepan Šejic Harleen című képregényeiből azt is megtudjuk, hogy a lelkes, fiatal pszichiáter miként került Joker bűvkörébe és vált legendás antihőssé.

Gotham utcáit ellepi a szenny, a bűnözés, az őrület. Dr. Quinzel a Kriminálpszichológiai Kutatóköpontban dolgozik és úgy gondolja közel jár a megoldáshoz, hogy megállítsák az ámokfutást. Sajnos a kollégái nem támogatják eléggé és egy sikertelen konferencia után, amikor azt gondolta ennél már nem lehet rosszabb napja, belefut Jokerbe és bűnbandájába, akik fegyvert nyomnak az arcába. Végül Joker megkegyelmez neki és még azt is végignézheti, ahogy Batman elkapja azt a szociopatát.

Napokig ezzel álmodik és csak ezen jár az esze, amikor betoppan hozzá egy fickó a Wayne Alapítványtól, hogy látnak fantáziát az ötleteiben és támogatnák a kutatását, ehhez azonban a város legvadabb helyén kell a megoldást keresnie, az Arkham Elmegyógyintézetben.

Lelkesen veti bele magát a munkába, hogy megtalálja az őrület forrását. A világ legelvetemültebb, legbetegebb, legőrültebb bűnözőinek az elméjébe kap betekintést. Köztük Jokerébe is és észre sem veszi, hogy apránként úgy beszippantja ez a világ, hogy lassan elveszik benne. Vajon meg lehet menteni az olyan szörnyetegeket, mint Pingvin, Krok vagy Joker? Van számukra remény?

Miközben Joker videóit nézi igyekszik legyőzni a félelmeit, hogy őt is sorra vegye végre a saját interjújához. Apránként belebetegszik ebbe a félelembe. Szinte már aludni sem tud, folyamatosan ezen kattog az agya, végül egy hónappal a támadás után leülnek beszélgetni.

A városban ezalatt sem nyugszanak le a kedélyek. Az ügyész fél arcát lemaradják egy speciális vegyszerrel, maffiózókat végeznek ki, a kedves Harleen pedig észre sem veszi, hogy bár ő akart őrült elmékbe látni, végül az ő fejébe kezdtek elvadult gondolatok ébredni...

Aztán egyre többet beszélgetnek és megismerjük kettejük elcseszett szerelmének kezdetét. Azokat a napokat, amikor Harleen még küzdött ellene, sőt undorodott magától, amikor arra gondolt, hogy vajon tetszene-e a mosolya Jokernek. És innentől nincs visszaút. Elkezdik sodorni az érzelmei.

"Szóval kiderül, hogy Joker és Harley története nem más, mint egy rosszul végződő sikamlós szerelmesregény. Gondolj bele! A nő beleszeret a furcsán karizmatikus és vonzó férfiba, aki ugyanakkor veszélyesen manipulatív pszichopata/szociopata. Kapcsolatuk egészségtelen dominancián és engedelmességen alapul. Elviselni a fájdalmat a szerelem reményében... Csak épp a regényekben a szörnyet megszelídítik... itt viszont felfalja a lányt."

Stjepan Šejic parádésat alkotott! Imádtam, hogy végignézhettük, ahogy a bizakodó, optimista, lelkes pszichiáter meg akarja menteni ezeket az elmebeteg gyilkosokat, szörnyeket, s közben látjuk belső vívódását. S végül azt, ahogy elsodorja magával az örvény és lassan ő is egy lesz közülük. Ehhez jönnek a gyönyörű, izgalmas rajzok és meg is született a tökéletes mű, amely elmeséli Harley Quinn születését. Imádtam!

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján! A kötet a teljes háromrészes Harleen mini-sorozatot tartalmazza.

Kövess minket a Facebookon is!

Írta és rajzolta: Stjepan Šejic
Fordította: Sepsi László
színes képregény
formátum: nagyalakú, keménytáblás
208 oldal
méret: 215 x 284 mm
ISBN 978-963-470-178-1

Ismét egy szuper Neil Gaiman képregény született, a Smaragdzöld tanulmány

Vízió emberré szeretne válni – és nincs emberibb dolog a családnál...

A bébi Thanosnak meg kell halnia

Tokió szelleme

Kongó - ahol az ember a veszélyeztetett faj

Tessék mondani, hol voltam én akkor, amikor ez a könyv 1980-ban először megjelent? Hogy lehet az, hogy csak 2021-ben került a kezembe és nyűgözött le a történet? Napláne, hogy a kötet alapján készült filmet sem láttam?

Könyvajánló - Michael Crichton: Kongó

Michael Crichton Kongó című műve korát megelőző tudományos-fantasztikus mű, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A szerző pár évtizeddel ezelőtt olyan lehetőségeket említ meg, amelyek napjaink technológiájában már evidenciák (digitálisan be lehet vinni alakokat a már kész filmbe – pár év és lassan színészek sem kellenek, lézerkerítés, stb.).

Genetikai memóriáról először Marais tett említést 1911-ben, a kérdést azóta is élesen vitatták. Leegyszerűsített formában ez a feltevés abból indul ki, hogy a genetikai öröklődés mechanizmusa, mely az összes fizikai tulajdonságok örökítését irányítja, nem kizárólag a fizikai tulajdonságokra vonatkozik. A viselkedés nyilvánvalóan genetikailag determinált alacsonyabb rendű állatoknál, ezek bonyolult viselkedéstani ismeretekkel születtek, melyeket nem kellett elsajátítaniuk. De a magasabb fejlettségű állatok viselkedése rugalmasabb, egyaránt függvénye tanulásnak és emlékezésnek. A kérdés az, vajon a magasabb rendű állatok, kiváltképp az emberszabású majom és az ember pszichés berendezése a gének által determinált-e születésüktől fogva.

A gorilla okos, nagy és erős: ne piszkáld, érti meg az olvasó a könyvben túltengő gorillakalauzból, mint ahogy a technológiai részek is sokkal erősebbek a műben, mint maga a cselekmény. Ez amúgy is általánosságban jellemző az íróra, így hát aki inkább dramaturgia-párbeszéd-orientált, az vagy átlapozza az inkriminált részeket vagy más szerző hasonló témájú műve után nyúl.

Az ember imád ... kísérletezgetni? Istennek képzelni magát? A gyakorlati kivitelezés után szokott jönni a fekete leves, amikor is a nagyravágyó, öntelt ember sikoltozva rohan tettei következménye elől - lásd például a Jurassic Park nevű örökbecsű irományban is. 

A kongói polgárháború során, a 60-as években a nyugati világot megrázta a szélesen elterjedt kannibalizmus és egyéb atrocitások híre. Csakhogy az igazat megvallva a kannibalizmus mindig is bevett szokás volt Közép-Afrikában.

Sidney Hinde írta 1897-ben, hogy a „Kongó-medencében található törzsek vagy kannibálok, vagy azok voltak valaha, és vannak, akik között egyre terjed a kannibalizmus.” Hindét lenyűgözte a kongói kannibalizmus leplezetlen természete: „A gőzösök kapitányai gyakran mesélték, hogy valahányszor kecskét akartak venni a bennszülöttektől, azok rabszolgát kértek cserébe, a bennszülöttek gyakran elefántcsont agyart vittek fel a hajóra, és cserébe rabszolgát akartak, még panaszkodtak is, hogy arra őfeléjük nem könnyű manapság húshoz hozzájutni.”

Kongóban a kannibalizmus nem kötődött rituáléhoz vagy valláshoz vagy háborúhoz; az emberhús egyszerűen ínyencebb falat volt a bennszülöttek számára. Holman Bentley tiszteletes, aki húsz évet töltött el azon a vidéken, egy bennszülöttet idézve mesélte: „Maguk, fehér emberek, a disznóhúst tartják a legízletesebbnek, pedig a disznót nem is lehet egy napon emlegetni az emberhússal.” Bentley érezte, hogy a bennszülöttek nem értik, mi a kifogás e szokás ellen. „Maguk a szárnyast eszik, a kecskét, mi meg embert eszünk; miért ne? Mi a különbség?”

Ez az őszinte megnyilatkozás megdöbbentette a megfigyelőket, és furcsa szokásokhoz vezetett.1910-ben Herbert Ward olyan piacokról számol be, ahol a rabszolgákat részenként, még élve árusították.

A műben az alapfelvetés nem más, mint a "kék gyémánt" nevű stratégiai ásványi anyag lelőhelyének felkutatása, a lelőhely kiaknázási lehetőségének birtoklása. A "kék gyémánt" alapvető tulajdonságai  alapján ékkőként értéktelen, ugyanakkor  a mikroelektronika új csodafegyvere. Egy amerikai hi-tech mamutvállalat, az ERTS komoly kutatóexpedíciót meneszt Zairebe, ahol a lelőhely található, de a csoport a polgárháborúba süllyedt országban eltűnik. Új csoportot verbuválnak hát, amely csoport tagja Amy, az állatkerti körülmények között nevelkedett gorilla is, aki az emberrel képes kommunikálni – de vajon fajtársaival is?

A szerző, Michael Crichton

A helyzetet súlyosbítja, hogy nemcsak az ERTS szeretné megszerezni a "kék gyémántot" és megtalálni a dzsungel mélyén meghúzódó elveszett város, Zindzs romjait, ahol a feltevések szerint a legnagyobb ilyen ásványi anyag lelőhely található - és amely a gorillák birodalma. A verseny és a helyzet öldöklő... szó szerint. Az expedícióra mások is rátelepednek, különféle titkos célokkal.

Kaland, izgalom tetőfokon, hiszen olyan vidékre készülnek behatolni, ahol az ember a veszélyeztetett faj. 1995-ben film is készült Michael Crichton ezen művéből, neves, de nem annyira híres művészekkel, és nem is lett olyan emlékezetes, mint például a Jurassic Park (mert az elé bármikor leültethető vagyok akár filmen, akár könyvben). Talán azért, mert nem a Kongó című regény Crichton legjobb műve. Valamennyire kiszámítható panellekből álló munka, amely azért egy olvasást feltétlenül elbír. A gorilla vonal meg.. hű! Már önmagában ezért megérte. Tanulság? A teremtett világ csak bizonyos mértékig alakítható emberléptékűvé, a határt túllépve önnön kevélységünk okozza saját vesztünket. A kapzsiság mindig rossz tanácsadó.

A kötetet  a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Fordító: Dezsényi Katalin

A főkép az 1995-ben készült Congo című filmből származik.

Mozdulj ki! Irány a Vértes! Vár rád egy gánti körtúra!

Kirándulás a szabadban 5. rész

Irány a Vértes! Vár rád egy gánti körtúra!

Újabb hétvége, újabb kirándulás. Már négy jó kis tippet adtam arra, ha a városból a természetbe vágytok. Ha ezekről lemaradtatok, de érdekel titeket pár szép erdő, panoráma, források, vízesések vagy inkókövek, akkor íme:

Irány a Gerecse legmagasabb pontja, a Gerecse-tető!

Irány a Budai-hegység legnagyobb vízesése!

Irány a Velencei-hegység, a Pákozdi ingókövek!

Irány a Pilis! Vár rád a Dömörkapu, a Sikárosi-rét és a Lajos-forrás!

Ezúttal a Vértesbe vetettük bele magunkat egy 13 km-es körtúra keretén belül. Kényelmesen sétáltunk, meg-megálltunk fotózni és így is három és fél óra alatt megjártuk. Ha valakinek nincs ideje vagy kedve ennyit sétálni, két rövidebb túrára is szétszedhető, erről a poszt további részében olvashattok majd.

Ez egy jól jelzett útvonal, ami ráadásul csupán egy-két kisebb emelkedős szakaszt tartalmaz, így akár családilag, gyerekkel vagy kevésbé rutinos túrázóknak is könnyed délutáni erdei program. Gántról indul a túra, ahol a faluközpontban a Hegyalja út mentén több helyen is találunk parkolóhelyet. Onnan elindulunk gyalogosan a főút mentén Csákberény felé. Séta közben a villanypóznákon látni fogunk útvonaljelzéseket. Nekem a kék háromszögre kell figyelnünk. Amikor elérjük a buszmegállót (Gánt, Újsor 120), ott balra egy murvás után elindulunk felfelé a dombok között. Itt.

A kék háromszögeket követve feljutunk a dombtetőre, ahol jobbra kanyarodva már meg is pillantunk egy nagy fehér keresztet, melyet a második világháborús áldozatok és kitelepítettek emlékére állítottak. Innen a magasból megnézhetjük Gántot és gyönyörű panoráma nyílik a Vértesre. Az ezt követő szakaszt kifejezetten szerettem. Egy vékony kis csapáson sétálunk le-fel, míg elérkezünk az út egyik fénypontjához, az egykori bauxitbánya külfejtéséhez. Egy darabka Mars a Földön. Oké, nyilván nem, de a vörös különböző árnyalataiban pompázó bauxittal kicsit olyan érzésünk van, mintha a vörös bolygón sétálnánk.

Ha kigyönyörködtük magunkat, a külfejtés mellett folytathatjuk utunkat a kék háromszög jelzésű keskeny ösvényen, melybe becsatlakozik majd a sárga jelzés, innentől már a sárgákat kell figyelnünk. A legtöbb kiránduló csak a bányát jön megnézni. Ha nektek sincs kedvetek, időtök egy nagyot sétálni az erdőben, akkor ti is visszafordulhattok a bánya után. Így egy-másfél órás kis kirándulással bejárhatjuk ezt a sci-fi-ba illő helyszínt.

Mi nem értük be ezzel a kis sétával, szóval mentünk tovább a sárgán, réteken, erdőkön keresztül. Pár kilométer után már alig találkoztunk emberekkel, ami azért volt szuper, mert párommal ketten nem keltettünk igazán zajt az enyhe avarropogáson túl, nem voltunk ijesztőek számukra, így volt szerencsénk közelről megcsodálni egy kisebb, gyönyörű állatokból álló szarvascsordát.

Innen valahol fás részeken, valahol pedig füves dombokon barangolunk követve a sárga jelzést. Egy szép hosszú egyenes szakasz (körülbelül két kilométer) elérkezünk egy kereszteződéshez, ahol balra kell fordulnunk és innen már a zöld sáv jelzését követjük. Felérve a Gém-hegy tetejére gyönyörű 360 fokos panorámában nyílik meg körülöttünk a világ. Itt akár le is ülhetünk megpihenni, napozni, piknikezni, de a dombtetőn legtöbbször szeles az idő, így ez a tisztás egy jó kis sárkányeregetésre is ideális helyszín.

Innen már csak fél órányira van a falu a zöld háromszög jelzésű úton lefelé. Itt-ott kicsit meredekebb, vigyázzunk a lépteinkre. Ha egy kis egy kis piknikezésre, sárkányeregetésre vágyunk, akkor kihagyhatjuk a nagy túrát és választhatjuk a faluból felfelé a zöld háromszöget is és irány a Gém-tisztás.

Ne felejtsetek el elég folyadékot vinni magatokkal, mert vízlelőhely nincs az útvonalon és bár kényelmesen végigjárható egy sportcipőben is, nem árt egy kényelmes túracipő.

Kövess minket a Facebookon is!

Agatha Christie gratulálna a szerzőnek, ha olvashatná ezt a krimit?

Agatha Christie gratulálna a szerzőnek, ha olvashatná ezt a krimit? Merész megállapítás, gyűrődött ráncba a homlokom az Agave Könyvek gondozásában megjelent Nyolc nyomozó című kötetet vizsgálgatva. Alex Pavesi - a szerző - tényleg megugrotta ezt a lécet, amit az egyik hasonló témában jártas, ismert író megelőlegzett neki.

Könyvajánló - Alex Pavesi: Nyolc nyomozó

Grant McAllister matematika professzor, elvileg nős, de egyedül él egy világtól elzárt kis szigeten, matematikával foglalkozva, életjáradékból élve. Kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét, ami harminc év múlva felkelti egy kicsi kiadó figyelmét. Ki szeretnék újra adni A White-gyilkosságok címet viselő művet, de mielőtt ez megtörténik, a szerkesztő (Julia) igyekszik tisztázni a kriminovellákban fellelhető következetlenségeket, nyesegetni a vadhajtásokat, miközben az életrajzához szükséges adatokkal kapcsolatban Grant magánéletéről is faggatózik. Az író egyre ingerültebben válaszolgat rájuk, hogy nem érdekli ez a mai olvasókat, vagy akár egyenesen el is zárkózik a kérdések elől.

Megvallom őszintén, az első kriminovellánál még emelgettem a szemöldököm, hogy hja, nem díjazom Agatha Christie munkáit, minek is kértem recenzióba ezt a művet, de aztán elbűvölt a sorozatos rejtély és feszültségnövelés, úgyhogy esetemben nyugodtan mondhatom, számomra Alex Pavesi Nyolc nyomozó című könyve jobb, mint Agatha Christie bármelyik műve (bocs, Agatha Christie-fanok!). Talán mert ezek a mában játszódnak és megszólítanak? Vagy mert csavarban csavarodva újabb csavar vár rám a sorok között?

Nem nehéz egy idő után gyanút fogni, hogy valami nagyon nem klappol Grant krimitörténeteivel (sem), a szerkesztő rámenőssége, éles logikája és kitartása hamarosan megmutatkozik, mi a valódi eredmény és rejtély, amire fényt igyekszik deríteni a régebben kiadott kötet krimijei alapján. (Vagy nem...) A régi krimik között a cselekményben kriminológiai rejtélyeket, törvényszerűségeket ismertetnek meg az olvasóval, amelyek logikája kikezdhetetlen. Fordulatos történet, tudományos értekezés a bűnügyek matematikai vonatkozásáról, az érdeklődőket biztosan le fogja hengerelni a fentiek elegye. Hiszen minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul: kell, hogy legyen (legalább) egy áldozat, (legalább) egy tettes, (legalább) egy gyanúsított és (legalább) egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal. 

Alex Pavesi (a képen jobbra) matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó az első regénye: a kötet a megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott, húsz országba keltek el a fordítási jogai.

Csak hét krimi szerepel a műben: vajon mi a plusz egy rejtély, vagy ki a nyolcadik nyomozó? Julia? (És ha nem?) És miután folyik a nyomozás? Zavaróan merül fel a történetek olvasása közben az olvasóban ez a kérdés. A (plusz)feszültség a krimi negyedétől adott, ami növekedve ki is tart a kötet végéig. Valódi gyilkosság lehet a történetek alapja? Mit titkol Grant? Kombinálni kezd az ember, csak a miértet nem képes felfedni a csavar csavarjának csavarjáig.... hogy a végén elküldje anyukájába a főhőst (is). (Megvett kilóra. Ez van.)

Elsőkönyves szerzőtől kifejezetten briliáns kezdés ez a mű. Kb. minden szabályt felrúgott benne, ami egy krimit jellemezhet. Szerencsére. Hja, és mellesleg matematikából szerzett PhD-t a szerző. Így mindjárt érthető az egész. (Vagy nem.)

A kötetet  az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Fordító: Orosz Anna

Mi menti meg az emberiséget?

 Könyvajánló - Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Mi történik, amikor a klímaváltozás már olyan mértéket ölt, hogy az emberiség létét fenyegeti? Milyen úton indulhatunk el a változás felé? Ezekre keresi a választ ez a kötet, bemutatva egy lehetséges utat.

2041. ​szeptember 21-én eljött a Föld nulladik órája. Az emberiség képtelen volt megállítani a klímakatasztrófát, és a globális felmelegedés következményeként elkerülhetetlen volt az összeomlás.

A megmaradt kormányok megállapodtak, hogy a túlélés érdekében alávetik magukat a legtökéletesebb mesterséges intelligencia, Askit irányításának, ami megtervezi és végrehajtja a globális szükségállapot-programot.

2191-ben a pusztító háborúk, járványok és éghajlati katasztrófák után Askit a béke korszakába vezette az utolsó tízmillió túlélőt. A bolygó regenerációjának biztosítása érdekében pedig Askit új elitet, az emberi evolúció legújabb szintjét hozta létre, amelynek személyes fejlődését állandóan figyelemmel kíséri és ellenőrzi. Ők a legtisztábbak.

Eve Legrand utolsó vizsgájára készül, egy lépésre van attól, hogy ő is a kiválasztottak közé kerülhessen. Élete azonban egy csapásra megváltozik, és a metropoliszokon kívüli világokban szembesül a valósággal, amely radikálisan megkérdőjelezi Askit rendszerébe vetett hitét. Eve rájön, Askit valójában arra választotta ki, hogy az emberiség sorsáról egyedül döntsön.

Thore D. Hansen izgalmas regénye racionálisan átgondolt vízió a klímaváltozás következményeiről, az összeomlás szélén álló civilizációkról és a mesterséges intelligencia határairól. Egy regény, amely mesterien tükrözi a jelenünket a jövőben.

A sci-fi egy új, izgalmas alműfajjal bővült, a cli-fivel, vagyis a climate fictionnel, amelynek a lényege, hogy az emberiség átesett egy hatalmas, egész bolygót érintő klímaválságon (amely folyamat most is tart), a társadalom többségében széthullot, a népesség megtizedelődött, és az új világban, a szűkülő lehetőségek között lavírozva kell boldogulni egy egészen új, vészhelyzeti rendszerben. Hadd emeljem ki: a sci-fi nem az én műfajom. Nem szeretem. Jöhet a science is és a fiction is, de a kettő együtt nem, főleg azért nem, mert a legtöbb fájóan nélkülözi az előbbit: alig épül valódi tudományos ismeretre, a szerzők nagy része sajnos nem fektet bele elég kutatómunkát, hogy a közeli vagy távoli jövőben használt, a legtöbb esetben ma is létező technológiát a valóságnak megfelelően írja le, inkább csak úgy, ahogyan ő gondolja, hogy működik. Ez viszont sokszor nagyon távol áll a valóságtól. 

A climate fiction azonban sokkal érdekesebb szerintem, mert az alapja az, ami csupán idő kérdése, és tényleg bekövetkezik/eldurvul: egy bolygószintű klímaválság közbeni/utáni állapot. Thore D. Hansen is ezt helyezte a középpontba, egy érdekes megoldással: a legtökéletesebb mesterséges intelligencia, Askit irányításával, aki bolygószerte létrehozott egy működő és az emberiséget megmentő rendszert. De vajon tényleg annyira tökéletes ez a rendszer? Mit veszítünk az emberségünkből egy ilyenben, cserébe a fennmaradásért? Van az az ár, amit már nem éri meg megfizetni, még akkor sem, ha cserébe kipusztulunk?

Semmi sem olyan kreatív, mint az élet. Egyetlen, általuk létrehozott mesterséges intelligencia sem tudná még csak megközelítőleg is megérteni. Mindig lenyűgözött, hogy az élet minden alkalmat kihasznált, hogy az univerzum minden elképzelhető helyén megtelepedjen.

Nagyon érdekes volt látni Hansen vízióját, sok nagyon megragadó momentum volt a kötetben, mégis úgy érzem, egy kihagyott ziccer ez a könyv. Nagyon akartam szeretni, de nem igazán sikerült, a párbeszédek, az egész stílus rendkívül furcsa volt számomra, a karakterek kevéssé kifejtettek. Nagyon szívesen olvastam volna többet Askitről, mert az ő karaktere ragadott meg legjobban a történetből, a fejlesztéséről, a tanulási módszereiről, a saját víziójáról, gondolatairól. A lezárás is lehetett volna egy kicsit hosszabb, jobban kifejtett. Mindazonáltal a legkevésbé sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert sok nagyon érdekes és tényleg elgondolkodtató dolog volt benne, érdekel az egész téma, sok következtetésével egyetértek, másokkal meg nem, de ez természetes. El tudnék képzelni egy novellát mondjuk, amely Askitot helyezi egyértelműen a középpontba. Egy másikat meg, ami a későbbi dolgokról, évekről, és Eve döntésének a következményeiről szól. Részemről az egész könyvnek ötből 3,5, 4 pont között ingadozom, ami azért jó eredmény. 

A kötetet Szijj Ferenc fordította.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

 

Bill Campbell vezetési taktikái a Szilícium-völgyből

Könyvajánló - Eric Schmidt, Jonathan Rosenberg, Alan Eagle: Trillió-dolláros coach - Bill Campbell vezetési taktikái a Szilícium-völgyből

"Ez a kötet Coach Bill bölcsességének esszenciája."

Bill Campbell nevét talán kevesebb ismerik, mintha azt mondom, hogy Steve Jobs vagy Jeff Bezos, de aki kicsit olvasott már a témában, biztosan találkozott a nevével. A kötet pedig egy igazán találó, hangzatos címet kapott: Trillió-dolláros coach. Sokan talán átsiklanak a trillió-dolláron, pedig érdemes megállni egy pillanatra és számolni, hiszen ez brutális mennyiségű pénz. Még forintban is durva a trillió, nemhogy dollárban. Mutatom számokkal leírva, még durvábban fest: 1 000 000 000 000 000 000. Na ezt szorozd meg háromszázzal (lefelé kerekítve picit a dollár napi árfolyamát) és megvan forintban. Nem kevés vagyon, amelynek megteremtésében aktív része volt.

A Google vezetői, Eric Schmidt, Jonathan Rosenberg és Alan Eagle mentorként tekintenek Bill Campbellre, aki a világ egyik legismertebb üzleti zsenije, aki az Egyesült Államok legnagyobb, legsikeresebb vállalatainak vezetőit, kiemelkedő vállalkozóit és sportolóit is ellátta szakmai tanácsaival.

A három szerző több mint egy évtizeden keresztül leshette el a szakma kiválóságától, hogy miként lehet sikeresen vezetni egy vállalkozást egy zseni útmutatásaival. Több mint nyolcvan emberrel készítettek interjút, akik mind megosztották tapasztalataikat, mesélnek a néhány éve elhunyt brilliáns elme, Campbell munkamódszereiről, ezzel vezetőknek, menedzsereknek, hírességeknek adva útmutatást.

A szerzőkről röviden:

Eric Schmidt a Google elnök-vezérigazgatója volt 2001 és 2011 között, a Google elnökségi tagja 2011-től 2015-ig és az Alphabet elnökségi tagja 2015-től 2018-ig.

Jonathan Rosenberg a Google vezérigazgató-helyettese volt és az Alphabet vezetőségi tanácsadója. A Google termékfejlesztői csapatát vezette 2002-től 2011-ig.

Alan Eagle 2007 óta igazgató a Google-nél. Korábban Eric és Jonathan beszédeit írta, jelenleg a Google értékesítési programjainak egyik vezetője.

Jonathan Rosenberg, Alan Eagle és Eric Schmidt

 Ebben a könyvben rengeteg hasznos elvet, útmutatás találunk más-más emberek anekdotáiban. Nem egy életrajzi könyv, ha esetleg valaki azt várta volna, csupán a kiváló munkásságáról olvashatunk. Azokról az évtizedekről, amikor páratlan mentorként segített tehetséges embereknek helytállni és maradandót alkotni az üzleti életben.

Akárcsak a sportban, az életben, az üzletben is jól jönne bárkinek, ha egy profi edző van mellette. Olyan emberek mesélnek a könyvben, akiknek segített tanácsaival, tapasztalataival, bölcsességével és szakmai tudásával kiaknázni a bennük rejlő lehetőséget. Ezekből a történetekből mi is sokat tanulhatunk.

Ez egy nagyon izgalmas, érdekes válogatás néhány kiemelkedő eredménnyel és rengeteg hasznos tanáccsal. Mint például, hogy intelligens és kreatív gondolkodókkal érdemes körülvenni magunkat, mert velük lehetünk igazán eredményesek. Egy vállalat csak úgy lehet igazán sikeres, ha új, jó terméket képes letenni az asztalra, ehhez pedig ebben a rohamosan fejlődő világban kreatív, talpraesett emberekre van szükség.

De nem elég a zsenialitás, tudni kell csapatban dolgozni. Ha valaki erre nem képes, akkor el kell tudni engedni. Egy rossz közösség könnyen tönkretehet egy munkahelyet, ami egyértelmű kudarccal fog zárulni. Campbell tanításaiból lejön, hogy világ életében igyekezett optimista lenni és szerinte az egyén érdekeit mindig felül kell írnia a csoportnak. Ez sokszor nem könnyű, de egy nyitottabb gondolkodású, intelligens ember könnyebben alkalmazkodik, hogy tökéletesen működő csapatot tudjunk létrehozni. Ebben persze benne van, ha túl sok okos ember összezárunk egy helyre, az bizony feszültséget fog generálni. Amit egy profi edző képes egyensúlyozni. Ebben volt szinte hibátlan Bill Campbell. És képes volt úgy átadni a tudását, hogy profi vezetők kerüljenek ki a keze alól.

Több történetben is előkerül egy mesterhármas, amely nélkül senki nem válhat jó vezetővé: bizalom, tisztelet és támogatás. Emellett fontos előtérbe helyezni az emberek jólétét és sikereit, így motiválhatók, hogy még jobb munkát végezzenek. Ha a beosztottjaink sikeresek, mi is azok leszünk. Ehhez pedig nemcsak a szakmai fejlődést és szabadságot kell megadnunk, hanem olyan munkakörnyezetet kell kialakítani, amely nyugodt, de szórakozásra is ad lehetőséget.

Kapunk tippeket a hétvégi, céges közös programokról és azok előnyeiről, a döntéshozatal két lépcsőjéről, arról, hogy miként határozzuk meg a vállalat alapelveit, melyek segítenek majd a fontos döntéseknél. Munkája során kiemelte mindig a hallgatás fontosságát is. Vezetőként oda kell figyelnünk az emberek véleményére, tapasztalataira, problémáira és sokat kell kérdeznünk, mert ezek segítik a fejlődést, a felfedezést. Ráadásul, ha meghallgatunk valakit és még fel is használunk az ötleteikből dolgokat, akkor érezni fogják, hogy értékeljük, megbecsüljük őket, ami jó motiváció. Campbell fontosnak tartja a negatív kritikát is, mert szerinte csak az lehet jó vezető, aki őszinte minden helyzetben. Emellett mindig törődni kell az emberekkel.

Rengeteg hasznos tipp egyetlen kötetben. Könnyen olvasható, de nem mélyül el jobban egy-egy témában, viszont sok fontos információt nyerhetünk ki belőle. Olyan tanácsokat, melyeket a magánéletben és az üzleti életben is kamatoztathatunk. És, amik segítségével felépíthetünk egy olyan csapatot, amivel mindenki jól jár és elindíthatja a vállalkozásunkat a sikerhez vezető úton.

A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

A borítóképre kattintva kedvezményesen megrendelheted a kiadó honlapján!

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Gates, Grove és Jobs öt örök érvényű leckéje egy sikeres vállalkozás felépítéséhez

12 szabály az élethez, amivel elkerülheted a káoszt

Az ENSZ halálos együttérzése

A "magyar ügy" és az ENSZ - ezt az alcímet adta Magyar András író, esztéta az általa alkotott művének, amely a Kossuth Kiadó gondozásában, Halálos együttérzés címmel jelent meg a közelmúltban. A kötet szerzője annak járt utána, hogy az ENSZ pragmatikus közönye és bürokratikus tétlensége hogyan válhatott a magyar kommunista hatalom bűntársáva. Mindenképpen izgalmas téma.

Könyvajánló - Nagy András: Halálos együttérzés

Ahogy két sorral feljebb írtam, a téma mindenképpen izgalmas, főleg, ha abba belegondol az olvasó, hogy a szerző kutatásai során eddig feltáratlan forrásokba is betekintést nyerhetett. Könyve ott kezdődik, ahol 1956 forradalmát hivatalosan elveszíti a magyar állam: november negyedikén.

Nagy András a terror és a bosszú időszakának olyan szegmensét kutatta és helyezte megállapításait hitelesen dokumentálva könyvformába, amely különösen megrendítő mementót állít mindannak, amit az ENSZ megtett vagy megtenni elmulasztott, amit tűrt, sőt, előidézett a Kádár-rendszer bosszúállása során. A szerző egyenesen kijelenti, hogy a világszervezet közönye és bürokratizmusa a kommunista hatalom bűntársává vált.

A "magyar ügy" kivizsgálására 1957-ben alakítottak bizottságot az ENSZ-ben, amely elnevezéssel a hazánkban előző évben végbemenő forradalmat és annak leverését jelezték. A világszervezet retorikájában együttérzéséről biztosította hazánk elnyomottait, ugyanakkor a valóságban képtelen volt azt a reményt beteljesíteni, amivel nagyon sok igazságtalanságtól sújtott magyar ember tekintett az ügyet vizsgáló nemzetközi bizottság munkájára. Mondjuk ki nyíltan, a helyzetértékeléshez laikus ember keresetlen szavával: töketlenkedtek. Miért mondom? Tessék csak figyelni: a bizottság 1957. februárjára datálja létrejöttét, de az ülés tényleges megvalósulását sikerült júniusig elhúzni, amikor is a diplomaták szabadságolása megkezdődik. Tehát konkrétan csak 1957. év végén ültek össze, amikor már olyan mindegy volt, mit fognak megállapítani. 

Povl Bang-Jensen, dán diplomata, a magyar ügyet vizsgáló bizottság második titkára. Az ülés előtt tisztázatlan körülmények között meghalt, halálát öngyilkosságnak könyvelték el. (Nem volt hajlandó a bizottságnak átadni a magyar tanúk nevét és adatait tartalmazó jegyzéket.)

Persze, ha jobban megvakargatjuk a felszínt, kontextusba helyezünk tényeket, akkor teljesen világossá válik minden: ahogy az egyik oldal lassítani igyekszik a folyamatot, úgy a másik fél gyorsítani szeretné, az ellenérdekelt maszatolni kezd, időt húzni, az áldozatok meg szimplán csak túlélni akarnak - én semmin sem csodálkozom. Aki egy bürokratikus szervtől, annak végletekig túlszabályozott eljárásrendje alapján gyors és hatékony megoldást vár, az vagy nem ismeri az ilyen szervezetek saját kezüket (is) gúzsba kötő normáit, vagy naiv idealisták. Az ENSZ a magyar forradalom legfontosabb öt napjában tétlen maradt, mert nem tartotta hitelesnek az országból érkező híradásokat, egyes államok "tisztázást" követeltek, az amerikai külügyminiszter pedig utasításba adta, hogy november 1-ig szó se essen arról, mi van Magyarországon, addigra hátha kialakul, ki kivel van, és persze az sem segített a helyzeten, hogy az ENSZ-be akkreditált magyar politikus is húzta az időt és szabotálta a hírek átadását. Bár Budapest utcáin lőttek, a világ híradói tele voltak ezt bemutató, első kézből származó rettenetes képekkel, a világszervezet "hivatalosan" nem tudott az eseményekről.

Hamar kijózanodott a magyar társadalom is. Amíg az ENSZ a gittet rágta, addig a Kádár-rendszer konszolidálódott, a perek lefolytak, a kivégzések megtörténtek. A korabeli pesti vicc hamar poént is faragott a világszervezetről: "Mi az ENSZ új neve? ImpotENSZ." 

Dr. Nagy András

A - feltételezhetően terjedelmi korlátok miatt - apró betűkkel szedett kötet utolsó egyharmada források megjelölésével teszi hitelessé a művet. Aprólékossága különösen értékessé teszi az érdeklődőknek, akik olyan részletességű és alaposságú leiratokkal találkozhatnak, amelyek témájukban párját ritkítják. Szó esik arról, hogyan kerültek ki hiteles adatok a bizottsághoz azt illetően, hogy mi folyik valójában magyar földön, ki miben érdekelt és miért, hogyan zajlanak az ellenforradalmároknak kikiáltott személyek perei, milyen megtorlás és bosszúállás folyik az országban. Természetesen sok tragédiával járt az "ENSZ-kémek" leleplezése is hazánkban, szó szerint halálos kimenetelű volt több esetben is.

Dr. Nagy András (1956) író, esztéta, színház- és eszmetörténész, a Pannon Egyetem docense, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete vezető kutatója. Több mint negyedszázada vizsgálja, hogy mi történt Nyugaton, főként az ENSZ-ben 1956 késő őszén és a következő években, kik és hogyan képviselték a magyar forradalom ügyét, s kik voltak ennek ellenfelei - erről szól A Bang-Jensen-ügy - '56 nyugati ellENSZélben (2005) című kötete. Az azóta eltelt másfél évtizedben számtalan korábban titkos dokumentum vált hozzáférhetővé - ezt a hatalmas forrásanyagot dolgozza fel a szerző új könyvében. (Forrás: Kossuth Kiadó)

Hogy mi Nagy András Halálos együttérzés című könyvének a lényege? Az akkori tények rögzítése, a megtörténtek pontosítása, a konklúziók levonása. Ő maga is leszögezi a 31. oldalon, hogy az ENSZ tevékenységéhez fűzött magyar remények hiábavalósága nem a szervezet aljassága vagy intrikái  miatt lett olyan, amilyen, hanem a testület működésének lényegéből adódóan. Egyfajta részletes összegzés a mű a rendelkezésre álló régi és új (izgalmas) források alapján, hogyan működött az 1956-os forradalmi események és az utána következő időszak krízishelyzetében a magyar és világ- valamint magántörténelem - benne egyéni tragédiákkal, globális folyamatokkal, kis és nagyszabású összefüggésekkel - (néha) órákra lebontva. Hány áldozatot követelt az objektív valóság kiderítése abban az időben, abban az ügyben, különös tekintettel arra, hogy az igazság gyakran csak nézőpont és jogszabály kérdése, és végtére is csak egy i betűben különbözik a gazságtól.

A kötetet  a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Cím: Halálos együttérzés - A "magyar ügy" és az ENSZ, 1956-1962
Szerző: Nagy András
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalak száma: 560
Megjelenés: 2020. szeptember 18.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630994781
Méret: 230 mm x 157 mm