Agatha Christie gratulálna a szerzőnek, ha olvashatná ezt a krimit? Merész megállapítás, gyűrődött ráncba a homlokom az Agave Könyvek gondozásában megjelent Nyolc nyomozó című kötetet vizsgálgatva. Alex Pavesi - a szerző - tényleg megugrotta ezt a lécet, amit az egyik hasonló témában jártas, ismert író megelőlegzett neki.
Könyvajánló - Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
Grant McAllister matematika professzor, elvileg nős, de egyedül él egy világtól elzárt kis szigeten, matematikával foglalkozva, életjáradékból élve. Kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét, ami harminc év múlva felkelti egy kicsi kiadó figyelmét. Ki szeretnék újra adni A White-gyilkosságok címet viselő művet, de mielőtt ez megtörténik, a szerkesztő (Julia) igyekszik tisztázni a kriminovellákban fellelhető következetlenségeket, nyesegetni a vadhajtásokat, miközben az életrajzához szükséges adatokkal kapcsolatban Grant magánéletéről is faggatózik. Az író egyre ingerültebben válaszolgat rájuk, hogy nem érdekli ez a mai olvasókat, vagy akár egyenesen el is zárkózik a kérdések elől.
Megvallom őszintén, az első kriminovellánál még emelgettem a szemöldököm, hogy hja, nem díjazom Agatha Christie munkáit, minek is kértem recenzióba ezt a művet, de aztán elbűvölt a sorozatos rejtély és feszültségnövelés, úgyhogy esetemben nyugodtan mondhatom, számomra Alex Pavesi Nyolc nyomozó című könyve jobb, mint Agatha Christie bármelyik műve (bocs, Agatha Christie-fanok!). Talán mert ezek a mában játszódnak és megszólítanak? Vagy mert csavarban csavarodva újabb csavar vár rám a sorok között?
Nem nehéz egy idő után gyanút fogni, hogy valami nagyon nem klappol Grant krimitörténeteivel (sem), a szerkesztő rámenőssége, éles logikája és kitartása hamarosan megmutatkozik, mi a valódi eredmény és rejtély, amire fényt igyekszik deríteni a régebben kiadott kötet krimijei alapján. (Vagy nem...) A régi krimik között a cselekményben kriminológiai rejtélyeket, törvényszerűségeket ismertetnek meg az olvasóval, amelyek logikája kikezdhetetlen. Fordulatos történet, tudományos értekezés a bűnügyek matematikai vonatkozásáról, az érdeklődőket biztosan le fogja hengerelni a fentiek elegye. Hiszen minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul: kell, hogy legyen (legalább) egy áldozat, (legalább) egy tettes, (legalább) egy gyanúsított és (legalább) egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.
Csak hét krimi szerepel a műben: vajon mi a plusz egy rejtély, vagy ki a nyolcadik nyomozó? Julia? (És ha nem?) És miután folyik a nyomozás? Zavaróan merül fel a történetek olvasása közben az olvasóban ez a kérdés. A (plusz)feszültség a krimi negyedétől adott, ami növekedve ki is tart a kötet végéig. Valódi gyilkosság lehet a történetek alapja? Mit titkol Grant? Kombinálni kezd az ember, csak a miértet nem képes felfedni a csavar csavarjának csavarjáig.... hogy a végén elküldje anyukájába a főhőst (is). (Megvett kilóra. Ez van.)
Elsőkönyves szerzőtől kifejezetten briliáns kezdés ez a mű. Kb. minden szabályt felrúgott benne, ami egy krimit jellemezhet. Szerencsére. Hja, és mellesleg matematikából szerzett PhD-t a szerző. Így mindjárt érthető az egész. (Vagy nem.)
Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Fordító: Orosz Anna
Megjegyzés küldése