A "magyar ügy" és az ENSZ - ezt az alcímet adta Magyar András író, esztéta az általa alkotott művének, amely a Kossuth Kiadó gondozásában, Halálos együttérzés címmel jelent meg a közelmúltban. A kötet szerzője annak járt utána, hogy az ENSZ pragmatikus közönye és bürokratikus tétlensége hogyan válhatott a magyar kommunista hatalom bűntársáva. Mindenképpen izgalmas téma.
Könyvajánló - Nagy András: Halálos együttérzés
Ahogy két sorral feljebb írtam, a téma mindenképpen izgalmas, főleg, ha abba belegondol az olvasó, hogy a szerző kutatásai során eddig feltáratlan forrásokba is betekintést nyerhetett. Könyve ott kezdődik, ahol 1956 forradalmát hivatalosan elveszíti a magyar állam: november negyedikén.
Nagy András a terror és a bosszú időszakának olyan szegmensét kutatta és helyezte megállapításait hitelesen dokumentálva könyvformába, amely különösen megrendítő mementót állít mindannak, amit az ENSZ megtett vagy megtenni elmulasztott, amit tűrt, sőt, előidézett a Kádár-rendszer bosszúállása során. A szerző egyenesen kijelenti, hogy a világszervezet közönye és bürokratizmusa a kommunista hatalom bűntársává vált.
A "magyar ügy" kivizsgálására 1957-ben alakítottak bizottságot az ENSZ-ben, amely elnevezéssel a hazánkban előző évben végbemenő forradalmat és annak leverését jelezték. A világszervezet retorikájában együttérzéséről biztosította hazánk elnyomottait, ugyanakkor a valóságban képtelen volt azt a reményt beteljesíteni, amivel nagyon sok igazságtalanságtól sújtott magyar ember tekintett az ügyet vizsgáló nemzetközi bizottság munkájára. Mondjuk ki nyíltan, a helyzetértékeléshez laikus ember keresetlen szavával: töketlenkedtek. Miért mondom? Tessék csak figyelni: a bizottság 1957. februárjára datálja létrejöttét, de az ülés tényleges megvalósulását sikerült júniusig elhúzni, amikor is a diplomaták szabadságolása megkezdődik. Tehát konkrétan csak 1957. év végén ültek össze, amikor már olyan mindegy volt, mit fognak megállapítani.
Persze, ha jobban megvakargatjuk a felszínt, kontextusba helyezünk tényeket, akkor teljesen világossá válik minden: ahogy az egyik oldal lassítani igyekszik a folyamatot, úgy a másik fél gyorsítani szeretné, az ellenérdekelt maszatolni kezd, időt húzni, az áldozatok meg szimplán csak túlélni akarnak - én semmin sem csodálkozom. Aki egy bürokratikus szervtől, annak végletekig túlszabályozott eljárásrendje alapján gyors és hatékony megoldást vár, az vagy nem ismeri az ilyen szervezetek saját kezüket (is) gúzsba kötő normáit, vagy naiv idealisták. Az ENSZ a magyar forradalom legfontosabb öt napjában tétlen maradt, mert nem tartotta hitelesnek az országból érkező híradásokat, egyes államok "tisztázást" követeltek, az amerikai külügyminiszter pedig utasításba adta, hogy november 1-ig szó se essen arról, mi van Magyarországon, addigra hátha kialakul, ki kivel van, és persze az sem segített a helyzeten, hogy az ENSZ-be akkreditált magyar politikus is húzta az időt és szabotálta a hírek átadását. Bár Budapest utcáin lőttek, a világ híradói tele voltak ezt bemutató, első kézből származó rettenetes képekkel, a világszervezet "hivatalosan" nem tudott az eseményekről.
Hamar kijózanodott a magyar társadalom is. Amíg az ENSZ a gittet rágta, addig a Kádár-rendszer konszolidálódott, a perek lefolytak, a kivégzések megtörténtek. A korabeli pesti vicc hamar poént is faragott a világszervezetről: "Mi az ENSZ új neve? ImpotENSZ."
Dr. Nagy András
A - feltételezhetően terjedelmi korlátok miatt - apró betűkkel szedett kötet utolsó egyharmada források megjelölésével teszi hitelessé a művet. Aprólékossága különösen értékessé teszi az érdeklődőknek, akik olyan részletességű és alaposságú leiratokkal találkozhatnak, amelyek témájukban párját ritkítják. Szó esik arról, hogyan kerültek ki hiteles adatok a bizottsághoz azt illetően, hogy mi folyik valójában magyar földön, ki miben érdekelt és miért, hogyan zajlanak az ellenforradalmároknak kikiáltott személyek perei, milyen megtorlás és bosszúállás folyik az országban. Természetesen sok tragédiával járt az "ENSZ-kémek" leleplezése is hazánkban, szó szerint halálos kimenetelű volt több esetben is.
Dr. Nagy András (1956) író, esztéta, színház- és eszmetörténész, a Pannon Egyetem docense, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete vezető kutatója. Több mint negyedszázada vizsgálja, hogy mi történt Nyugaton, főként az ENSZ-ben 1956 késő őszén és a következő években, kik és hogyan képviselték a magyar forradalom ügyét, s kik voltak ennek ellenfelei - erről szól A Bang-Jensen-ügy - '56 nyugati ellENSZélben (2005) című kötete. Az azóta eltelt másfél évtizedben számtalan korábban titkos dokumentum vált hozzáférhetővé - ezt a hatalmas forrásanyagot dolgozza fel a szerző új könyvében. (Forrás: Kossuth Kiadó)
Hogy mi Nagy András Halálos együttérzés című könyvének a lényege? Az akkori tények rögzítése, a megtörténtek pontosítása, a konklúziók levonása. Ő maga is leszögezi a 31. oldalon, hogy az ENSZ tevékenységéhez fűzött magyar remények hiábavalósága nem a szervezet aljassága vagy intrikái miatt lett olyan, amilyen, hanem a testület működésének lényegéből adódóan. Egyfajta részletes összegzés a mű a rendelkezésre álló régi és új (izgalmas) források alapján, hogyan működött az 1956-os forradalmi események és az utána következő időszak krízishelyzetében a magyar és világ- valamint magántörténelem - benne egyéni tragédiákkal, globális folyamatokkal, kis és nagyszabású összefüggésekkel - (néha) órákra lebontva. Hány áldozatot követelt az objektív valóság kiderítése abban az időben, abban az ügyben, különös tekintettel arra, hogy az igazság gyakran csak nézőpont és jogszabály kérdése, és végtére is csak egy i betűben különbözik a gazságtól.
A kötetet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Cím: Halálos együttérzés - A "magyar ügy" és az ENSZ, 1956-1962
Szerző: Nagy András
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalak száma: 560
Megjelenés: 2020. szeptember 18.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630994781
Méret: 230 mm x 157 mm
Megjegyzés küldése