Egyedül az Antarktiszon: Nincs lehetetlen!

 Könyvajánló - Colin O'Brady: Nincs lehetetlen

Colin O'Brady 2018-ban teljesítette addigi élete legnagyobb kihívását: egyedül, egy brit expedicionistával, Louis Rudd-dal versenyezve átkelt az Antarktiszon.

1500 km síelve, maga által húzott szánon a fagyott kontinensen át. Az út két hónapig tartott, és O'Brady ebben a könyvében nem csak magáról az útról, a nehézségekről és a viszontagságokról írt, hanem saját magáról is, a családjáról, a felkészüléséről, és egy-egy fontos példaképéről, és a miértekről is. 

Antarktika megtanított arra, hogy az élet nem annyi, hogy az ötösön, a kényelmes elégedettség állapotában próbáljunk minél több időt eltölteni, a félelemtől, a veszteségtől és a fájdalomtól védve. Hanem arról, hogy legyen bátorságunk felölelni a lehetőségek sokaságát – az összes egyes és az összes tízes, meg a közöttük lévő pillanatok szövetét.

Colin O'Brady 1985-ben született az amerikai Washington állambeli Olympiában, már fiatalon is ügyes sportoló volt, Oregon állam úszóbajnokságának győztese, és focizott is. Tanulmányait a Yale-en folytatta, ahol szintén tagja volt az úszócsapatnak. 2006-ban szerezte meg közgazdászi diplomáját, majd belevágott a tervébe: egy éven át hátizsákos utazóként járta a világot. Az útja során egy thaiföldi szigeten, Koh Taun egy baleset során olyan súlyos égési sérülést szenvedett, hogy félő volt, sosem tud majd rendesen járni. Colin rácáfolt az orvosokra, és egy hónapon belül megtette első lépéseit. Chicago városába költözött, elhelyezkedett mint árukereskedő, és a fizikai rehabilitációjára összpontosított. Edzeni kezdett a traitlonra, és 2009-ben meg is nyerte a wisconsini rövidtávú versenyt. Több sikeres indulása után tagja lett a 2010-es budapesti megrendezésű triatlon világbajnokság amerikai csapatának is, ezután lett profi sportoló. Azóta több tucat versenyen indult, rövid- és hosszútávon is, 2015-ben 6. helyen végzett a Japánban megrendezésre kerülő Ironmanen.

Rudd és O'Brady

Colin közben az extrém sportok felé fordult, és teljesítette az Explorers Grand Slamet is, amely során el kell érni az északi és a déli-sarkot is, és az ún. seven summits, a hét kontinens megmagasabb hegycsúcsait is. (Everest, Aconcagua, Denali, Kilimanjaro, Vinson Massif, Puncak Jaya, Elbrus). Ezt a kihívást ő teljesítette a leggyorsabban 2016-ban, a rekord azóta is az övé, és ő volt a leggyorsabb a Three Poles Challenge-en is, amely a világ 3 "pólusát", a két sarkot és az Everest csúcsát érinti. 2018 nyarán pedig 21 nap, 9 óra és 48 perc alatt teljesítette a 50 US High Points Challenge-et, ami az Egyesült Államok 50 államának legmagasabb pontjait érinti. Ezek a mászások már tudatos felkészülések voltak az antarktiszi útjára, amit rengeteg sportszergyártó és magazin szponzorált, még saját energiaszeletet is kapott, amelyet szakértői segítséggel állítottak össze.

Mindannyiunknak vannak álmai, olyan dolgok, amelyeket egyszer szeretnénk megvalósítani vagy elérni. Mindenkinek van egy Everestje. A kérdés, amit fel szeretnék tenni nektek az: mi a ti Everestetek?

Végül 2018 oktoberében elindult az antarktiszi spot roadon, amely a sark felé két oldalról a legrövidebb és legbiztonságosabb, alattomos gleccserszakadékoktól mentes teherhordó útja a Ross jégselftől a Ronne-ig. Két hónappal később, 2018. december 26-án elérte a Ronne jégselfet.

A könyvben nem csak az emberi kitartásról tesz tanúbizonyságot, de mesél a kéthónapos viszontagságos út mentális nehézségeiről is, amelyeket önmagában megerősödve vészelt át. Egy ilyen elvonulás a világtól, amikor tapasztaljuk a természet kegyetlenségét, és tudjuk, hogy nincs segítségünk (illetve természetesen volt, bármikor hívhatott volna segítségett rádión keresztül, és a mentőcsapat a lehető leggyorsabban odaért volna hozzá, de akkor elbukja a kihívást), teljesen átértékeljük a szemléletünket is és saját magunkkal, szeretteinkkel való kapcsolatainkat.

A fenti térképen a zölddel jelzett útvonalon haladt Colin O'Brady és Louis Rudd, a piros Borge Ousland 1996-97-es, a kék pedig az 1958-as brit transzantarktiszi expedíció útvonala, Vivian Fuchs és Edmund Hillary expedíciója, amikor elsőként szelték át a déli kontinenst motoros eszközökkel.

Döntések és következmények. A világegyetemben minden erre a két óriási szóra redukálódott.

Mégis, miután hazatért, rengeteg expedicionista, hegymászó és egyéb kalandor támadta őt. Nem az elért teljesítményéért, mert azt kétségkívül ő maga érte el, és kétségkívül kevesen képesek rá. Azért, mert az elejétől fogva úgy reklámozta a teljesítményt, mintha a világon elsőként tette volna meg egyedül a legveszélyesebb utat. Egyik sem igaz. Az első, aki egyedül átszelte motoros segítség nélkül a déli kontinenst, az a norvég Borge Ousland volt 1997-ben, aki ráadásul kétszer olyan hosszú útvonalon, egy saját maga által felfedezett 3000 km-es úton tette meg. Colin O'Brady és Louis Rudd a jól ismert spot roadon haladtak, ahol "csak" a hideg és a szél állt az útjukban, hasadékok, szakadékok vagy váratlan kiemelkedések nem. Az eddigi leghosszabb, Antarktiszt átszelő utat Mike Horn tette meg 2017-ben, aki a kontinens egyik szélétől a másikig, a déli-sarkot érintve 5100 km-t tett meg, útvonala a lenti képen látható.

A legnevesebb extrém sportolók, mint Conrad Anker, Alex Honnold, és maga Borge Ousland és Mike Horn vagy éppen Jon Krakauer és David Roberts akik inkább szakértői a témának, bár maguk is másztak már eleget, kiálltak Colin ellen. Nem a teljesítményét vitatva, hanem annak a nagyságát, a hátszelét, ahogyan ő maga is és a média is beharangozta, felkapta, reklámozta. Nem ő volt az első, nem is ő teljesítette a legnehezebbet. Ettől függetlenül az övé is szinte emberfeletti teljesítmény, főleg egy olyan baleset után, amilyen neki volt, de nem helyes elfeledni a korábbi rekordokat, és a saját magunkét mindenek felettinek beállítani.

Ettől függetlenül a téma iránt érdeklődőknek csak ajánlani tudom a könyvét, amelyet Békési József fordított, olvasmányos, érdekes, bár helyenként volt némi hiányérzetem, szívesen olvastam volna többet egy-egy témáról, főként az Antarktiszon töltött napokról. A kötet rengeteg fényképet is tartalmaz, ami segít egy kicsit közelebb hozni ezt a hatalmas teljesítményt, az élményt, becsempész egy kis sarki hideget a meleg nappalinkba. Colin O'Brady kétségkívül kitartó sportember, amiről nem csak ez az útja, de az eddigi teljesítményei is tanúbizonyságot tesznek. Éppen idén próbálkozott a K2, a világ második legmagasabb, de legtechnikásabb és legveszélyesebb hegy téli megmászásával, de februárban az időjárási körülmények miatt fel kellett adnia. Biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk még hallani róla. 

Egyedül a falon - Alex Honnold lélegzetelállító útjai

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!