Hogyan gondolkodik egy gyerek? Gondolatainak cikázásába belefájdul egy felnőtt feje, ahogy ebbe a műbe is, ha nem vigyáz az olvasó. Javaslom, mindenki vesse le komoly felnőtt álarcát, és igyekezzen visszaemlékezni arra a 10 éves gyerekre, aki valamikor volt. Igen, elismerem, nem lesz egyszerű, de megéri az élmény.
Könyvajánló - Roddy Doyle: Paddy Clarke, ha ha ha
Az élet, amikor 10 éves vagy, gondolja Paddy Clarke, egészen egyszerű és mégis rettenetesen bonyolult. Először is ott vannak a szülők, akik úgy néz ki, nem is szeretik egymást. Márpedig, ha nem szeretik egymást, minden megrendül a családban, a biztos fészekből bizonytalan fészek lesz, a gyerekkor szövete egyszerűen felfeslik, és nyílt titok lesz a felnőttek világa. (Nem, ezt így ő nem gondolja, csak én fogalmazom meg helyette.)
Ráadásul ott az öcséd is, morfondírozik tovább hősünk, akit muszáj utálni. Naná! Végül is a tesóhoz másképpen viszonyulni nem lehet, mert ő a kisebb, mert állandóan a nyakamban lóg, mert folyton azt kell hallani a szülőktől a kisebb bármilyen idiótaságára, hogy te vagy a nagyobb, te vagy az okosabb, neked kell több eszednek lenni. Fúj. Testvért, pláne kisebbet, csak utálni lehet, mert ez amúgy is így szokás testvérek között.
„-Az izraeliek a zsidók.
-Úgy van.
-Az arabok meg kik?
-Mindenki más. Az összes szomszédjuk. Jordánia, Szíria...
-Egyiptom.-Ez már igen, fog rajtad az iskola.
-A Szent Család Egyiptomba menekült Heródes elől.
-Úgy van. Egy ács bárhol kap munkát.”
Az olvasó nem várt sorrendnélküliséggel szembesül, nincs lineáris cselekményvezetés: a történések pont úgy ugrálnak, mint egy gyerek logikája, minden előzmény nélkül már új összefüggéseket lehet boncolgatni. És bármennyire humoros is a gyereknézőpontú regény, mégis átszövi a mélabú: Paddy gyerekkorát elveszi a szülők megromló kapcsolatának hatásai, és a könyék lehetőségeinek elvesztése: ami addig biztos játszótér volt, az most építési terület. Zsugorodnak a lehetőségek és elvész a biztonság, ami egyetlen szükséges feltétele lenne a gondtalan gyereki lét kibontakoztatásának.
A szerző, Roddy Doyle
A szövegben lépten-nyomon észrevehető a gyermekszleng, gyermeklogika, a stílus remekül aláfesti a mondanivaló lényegét. A tízéves, vásott kölyök gondolatainak csapongása remek humorral hökkenti meg az olvasót, és egészen különleges gondolati párosításokat tesz lehetővé. A legnagyobb trauma mégiscsak a szülők megromlott kapcsolata, amit Paddy lát, de nem érti meg a mozgatórugókat. Éppen ezért nem is tud hathatósan fellépni a kitűzött cél, a szülők együttmaradásának érdekében: bármit próbál is, a tangót csak ketten járhatják, a "három már túl sok", ő nem fér oda.
Mellette az öccsét is ugratni, heccelni kell, de egyszerre óvni és megvédeni is: sok ez egyszerre egy gyereki léleknek, ha nincs megfelelő segítője, iránymutatója. Márpedig Paddynek nincs. Miközben gyújtogat és minden fellelhető betonba belekarcolja a nevét, kovbojosat játszik, folyton kérdezget és mindent meg akar érteni, mindenből leszűrni valami fontosat, ami ugyan még nem értelmes és logikus gyerekésszel, de pontosan érzi, hogy talán idő előtt fel kell nőnie, és soha többé nem lesz lehetősége arra a keresetlen őszinteségre, ami most átszövi az életét.
A kötet Booker-díjas mű.
A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése