Æthelflæd, Mercia királynője

 Mercia az egykori hét angolszász királyság egyike, amely 600 és 900 között uralma alá hajtotta, elfoglalta vagy vazallusává tette a többi királyságot, Kelet-Angliát, Essexet, Kentet, Sussexet és Wessexet. Ennek az országnak volt az utolsó királynője Æthelflæd, akinek halála után Mercia egyesült a későbbi Angliával. De ki volt ez az erőskezű nő?

Mercia úrnőjének szobra Tamworth-ben

911-ben lépett Mercia trónjára Æthelflæd, aki Nagy Alfréd király (871-899) lányaként a férjét, Æthelredet követte a trónon, ezzel ő lett az első angolszász nő, aki saját jogán uralkodott. Uralkodása alatt központi szerepe volt Közép-Anglia megerősítésében, és végül abban, hogy létrejöhetett az egységes Anglia. 

866-tól kezdve a dánok erőteljesen támadták az angolszász vidékeket, Kelet-Angliából indulva fokozatosan foglalták el a településeket, tartományokat, fogták el és gyilkolták meg az angolszász uralkodókat. 877-re már a mai angol földek keleti fele teljesen dán kézen volt. Ráadásul nem is ők voltak az egyetlen ellenfelek, a 9. században északi vikingek érkeztek a mai Norvégia területéről, és Írországban már északi viking támaszpontokat és központokat hoztak létre. Az északi és a dán vikingek az angolszászok mellett egymással is hadban álltak, így a 9-10. századi brit szigetek igen kaotikus és változatos képet mutattak. Az angolszász Angliát egy hajszál választotta el attól, hogy viking Angliává váljon, és kétségtelen, hogy mára egészen másképp nézne ki a világunk, ha ez megtörténik. 

Nagy Alfréd szobra Winchesterben

Æthelflæd apja, Nagy Alfréd wessexi király volt, Mercia szomszédos országáé, és végül Æthelred, Mercia uralkodója 879-ben úgy döntött, hogy aláveti magát és országát Alfrédnak a biztonságért cserébe. Innentől kezdve Æthelredet a források nem említik királynak, egy király volt csak, Alfréd, Æthelred pedig ealdorman címet viselt, vagyis lord volt. Alfréd a szövetséget komolyan vette, hozzá is adta legidősebb lányát, Æthelflædet az egykori merciai királyhoz. Pontos dátumot nem tudunk, mikor történt az esküvő, annyi biztos, hogy a szövetség megkötésekor még túl fiatal lehetett, ugyanis a szövegben az áll, hogy a házasság megköttetik, amint Æthelflæd eléri a megfelelő kort. Mindenesetre 886 környékén kerülhetett rá sor, amikor az Angol-Szász Krónika szerint "Alfréd király elfoglalta Londont, és Æthelred ealdorman gondjaira bízta". Amennyiben így történt, akkor Æthelflæd hozománya túltett minden máson: magát London városát kapta meg a vő ajándékba. A következő 25 évben az ifjú pár megerősítette Mercia városait, megalapította Gloucester királyi városát, és visszaszerezte a 7. századi angolszász szent, Oswald ereklyéit a vikingektől. Æthelred végül 32 évnyi uralkodás után, 911-ben meghalt, és Mercia úrnője, Æthelflæd vette át tőle a hatalmat. Hogy hogyan kerülhetett egy nő abban az időben trónra?

Leginkább úgy, hogy ő volt a legkisebb rossz, a helyi előkelőségek őt ismerték, ami mindenképpen jobb, mintha a nyakukra szabadítanának egy ismeretlen wessexi urat, ráadásul noha Æthelflæd is wessexi volt, az élete nagy részét Merciában töltötte, értük tevékenykedett, és a merciaiak elfogadták őt. A másik ok, hogy már 902 környékén Æthelred beteg volt, sajnos a krónikák leírásai között nem maradt fenn, hogy mi volt a baja, de élete utolsó évtizedére rányomta a bélyegét valamilyen súlyos betegség, így helyette mindig a felesége, Mercia úrnője járta a vidéket és tette, amit kell. 

Az Angol-Szász Krónika feljegyzései szerint Æthelflæd kilenc erődöt épített többek között Mercia fővárosában, Tamworth-ben, Bridgenorth-ban, Warwickban, Staffordban, Eddisbury-ben és Runcornban 3 év leforgása alatt, így egy egységes, erős védőhálót képzett az ország körül, amely megvédte Merciát a dán-vikingektől és a walesiektől egyaránt. Ezek az erődök lehetővé tették, hogy a váratlanul betörő ellenséges hadakkal szemben megvédjék magukat és értékeiket, ráadásul tökéletes gyülekezőhelyként szolgáltak a helyi fegyveres erőknek. 916-ban Æthelflæd támadást indított Brecenanmere ellen, és elfogta a walesi királynők egyikét, 917-ben pedig a dánoktól foglalta vissza Derbyt. Eközben a fivére, I. Eadweard, aki apját követte a wessexi trónon, visszafoglalta a dánoktól Kelet-Közép Anglia, Essex és Kelet-Anglia nagy részét, a megmaradt dán-viking seregek pedig kezdtek összeomlani. 918-ban a leicesteri dán sereg harc nélkül megadta magát Æthelflædnek, röviddel ezután pedig a yorki is. Nem sokkal a yorki megadás után Æthelflæd elhunyt Mercia fővárosában, az új merciai uralkodó pedig Ælfwynn, a lánya lett. Æthelflæd fivére ezután, attól tartva, hogy a merciaiak eltávolodnak tőle és megszakítják a szövetséget, fél évvel később bevonult Merciába, megfosztotta az unokahúgát minden jogcímétől, és Wessexbe vitte, ezzel a független Mercia története is véget ért. 

Æthelflæd emlékezete akkoriban hamar az angolszász ködbe veszett, de később, a középkor képzeletét annál inkább megragadta a harcos királynő alakja. Dalok, versek születtek róla, a hősiességéről, az eszességéről, nagy hatalmú, férfihoz hasonló asszonynak nevezték, ami hatalmas elismerés a kor emberétől. Egy krónikás szerint csak a hirtelen halál állhatott az útjába, hogy a legvitézebb férfiakon is túltegyen. Egy biztos, Æthelflæd kivételes nő volt, aki képes volt hatni kora és a későbbi korok férfijaira, akik el tudták őt ismerni, mint vezetőjüket. Nem születése, nem férje jogán lett uralkodó, hanem saját jogán, aki előtte már bizonyított. 

Készült Alex Burghart történész kutatása nyomán.

Kövess minket Facebookon!