1280 fő

 Könyvajánló - Jim Thompson: 1280 fő

Nick Corey egy texasi kisváros sheriffje, aki bármit és mindent elkövet, hogy meg is tarthassa a kényelmes állását. Avagy rossz szájízt hagyó, mégis szép szatíra a Mélydélről, a 20. század derekáról...

Philippe Noiret, az 1981-es Coup de Torchon - Nagytakarítás c. francia film főszereplője

Nick ​Corey rettenetes seriff, de szándékkal az. Nem old meg problémákat, nem tartatja be a szabályokat és nem tartóztatja le a bűnözőket. Tudja, hogy az aprócska Potts megyében nincs senki, aki be akarná tartani a törvényeket, és neki tökéletesen megfelel, hogy lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.

Csakhogy Nicknek nagyon bonyolult nehézségekkel kell szembenéznie. Két helyi strici kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. A barátnőjét, Rose-t rettegésben tartja a férje. Aztán még ott van a felesége és annak testvére, akik nem hagynak nyugtot neki, pedig már így is egyfolytában gyötrődik. Meg kicsit talán túl közel is állnak egymáshoz ahhoz képest, hogy testvérek?

A közelgő seriffválasztás miatt Nicknek meg kell oldania a problémáit, méghozzá mihamarabb. Mert egyvalamit biztosan tud: bármit megtesz azért, hogy seriff maradjon. És Nick Corey egyáltalán nem olyan buta, mint amilyennek tűnik.

Az 1280 főt a 20. század közepének klasszikusaként tartják számon. Jim Thompson vágyról, gyilkosságról és árulásról szőtt, az amerikai délen játszódó történetében a legjobbat nyújtja. A regény az 1981-es Nagytakarítás című elismert francia film alapjául szolgált.

Jim Thompson 1964-ben írta e művet, és afféle mélydéli szatírának szánta, ahol megjelenik minden, ami abban az időben a déli államok vidéki kisvárosait jellemezte. Erős kirekesztés, intézményesített és teljesen általános rasszizmus, skatulyázás, a teljesen alapvető ösztönök mindenek felett, beborítva a bigott, elvakult, de üres vallásossággal - ezek a sztereotípiák élnek az 1950-es, 60-as évek Amerikájának déli államairól. És nem is véletlenül. A társadalmat ott és akkor a háborúból hazatért, erősen sérült, traumatizált, PTSD-ben szenvedő férfiak irányították, amit csak nagyon erősen felerősített a hagyományosan erős vallásosság és a kirekesztés. Lelki gyötrelmeiket elfedve az emberek mindenre és bármire képesek, és egy ilyen helyen sheriffnek lenni csak akkor jövedelmező, ha a lehető legrosszabb bűnüldözők vagyunk.

A kötet nagyon erősen emlékeztet Donald Ray Pollock 2011-es Mindig az ördöggel (The Devil All The Time) c. könyvére, az is ebben a korszakban, hasonló körülmények között játszódik, de egész másfelé haladunk az 1280 főben, mint ott. Itt végig Nick Corey van a középpontban, akit ennek ellenére csak szépen fokozatosan ismerünk meg igazán, kell idő,hogy kimutassa a foga fehérjét. A kötet többi szereplője ilyen szempontból faék egyszerűségű - és szándékkal az. Könnyen kiismerhetőek, valódi sztereotipikus alakok, akik közül kiemelkedik Nick Corey, aki náluk összetettebb személyiségnek mutatkozik. 

Bár krimiként fémjelzik, ez a könyv nem krimi. Sokkal inkább egy kor- és társadalomrajz, illetve egy minden hájjal megkent, taszító, ezzel együtt mégis valamennyire kedvelhető figura története egy taszító, de minden sztereotípiával együtt nagyon is valós világban. Az, hogy ez az alak egy sheriff, csak plusz pikantériát ad a történetnek, amit egyébként nagyon nem szerettem. Nem azért, mert nem jó, hanem azért, mert annyira valóságos nagyon sok probléma, amit felvet - nem csak a hatvanas évek mélydéli kisvárosaiban, de itt, nálunk, Közép-Európában, a 21. század második évtizedének első évében is. A kötetben nincs hagyományos értelemben vett nyomozás - ami van, azt is elviszi a helyezkedés, az álszentség. A sheriff alakja rendkívül megragadó, ő az a fajta ember, aki képes és hajlandó magát teljesen alkalmatlannak és hülyének is beállítani, csak azért, hogy végül ő nevessen. Alantas örömök és vágyak irányítják az életét, de van annyi esze, hogy felülemelkedjen a közösségen. Na de ezt nem a közösség javára használja - csupán a saját magáéra, kihasználva mindent és mindenkit. Határozottan megvetendő figura, de mégis érthető és megérthető, még ha nem is annyira kedvelhető. 

Az 1280 fő egyáltalán nem krimi, senki ne is várjon ehhez hasonlót, de egy határozottan jó olvasmány, azzal együtt, hogy nem segít megszerettetni az embereket úgy általában. Jim Thompson jó munkát végzett ezzel a könyvvel. James Myers Thompson 1906-ban született az amerikai Oklahoma állambeli Anadarko városában, egy akkor nagyjából 3000 főt számláló kisvárosban. Nick Corey alakjának egyik ihletője minden bizonnyal az apja lehetett, aki Anadarko sheriffjeként ténykedett, de el kellett hagynia az államot, miután sikkasztással és korrupcióval vádolták meg. A család Texasba költözött, és ez vált Thompson regényeinek fő helyszínévé is. A harmincas években az oklahomai íróprogram elnöke lett, és folyamatosan jelentek meg írásai. Az ötvenes években kölötzött Hollywoodba, ahol több sikeres film forgatókönyvét írta, de a regényírást sem fejezte be. Sajnos az alkohol csapdájába esett igen hamar, és ez kihatott a művészetére és az életére is egyaránt, hamar elfeledett tehetség lett, noha több világhírű színész és író is próbált neki segítséget nyújtani. 1977-ben halt meg Los Angelesben. A nyolcvanas években Barry Gifford, aki maga is író, egy olyan kiadót alapított, amely kifejezetten a valami oknál fogva feledésbe merült tehetségek könyveit karolja fel - neki köszönhetően fedezték fel újra Thompson világát. 

Az 1280 fő c. kötetnek 2021-ben jelent meg az első magyar nyelvű kiadása az Agave Kiadó jóvoltából, Tamás Gábor tolmácsolásában.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A könyv elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!