A profilozás első sikere

1979 októberében brutális gyilkosság történt Bronxban, egy fiatal, 26 éves tanárnő volt az áldozat. Miután a nyomozás tévútra ért majd megrekedt, a hatóságok az FBI Viselkedéstudományi és Nyomozástámogató részleg segítségét kérték. Ez volt az első eset, amit nem csak előrelendített, hanem amit meg is oldott a jó személyiségrajz. Ki ölte meg a fiatal nőt, és miért?

1979-ben, esős októberi napon a 26 éves Francine Elveson, aki mozgássérült és fogyatékkal élő gyerekeket oktatott egy iskolában, a szokásos időben, reggel 6:30-kor elindult munkába. Alacsony, alig 150 cm-es és 40 kg-os filigrán nő, a szüleivel élt együtt egy olyan házban és olyan környéken, ahol a lakók nagyobbik része fekete. Nem volt a legbiztonságosabb környék, mint Bronx általában, de a ház és közvetlen környezete mégis rendezett volt, rendes, normális emberek éltek ott. Reggel 8:20-kor a 15 éves szomszédja, egy fekete fiú iskolába menet megtalálta a második és harmadik emelet között a lépcsőn Francine tárcáját. Magához vette, ám ekkor már nem volt arra ideje, hogy felvigye, így csak amikor délben hazament ebédelni, akkor adta oda az épp otthon lévő édesapjának. 

A férfi délután negyed három körül átcsengetett a szomszédhoz, hogy szóljon Francine szüleinek, hogy a fia megtalálta a tárcáját. Ekkor édesanyja betelefonált az iskolába, hogy szóljon a lányának, ám közölték vele, hogy Francine nem jelent meg a munkahelyén. Ez egyáltalán nem vallott rá, és mivel a tárcája a házban volt, a szülők a szomszéd segítségével elkezdték átfésülni a lépcsőházat.

Végül a tetőre vezető lépcső alatt találták meg a holttestét. Arcát teljesen összeverték, végtagjait összekötözték, mellbimbóit lemetszették, és a mellkasra helyezték szimmetrikus formában, alsóneműjét a fejére húzták, hosszú, de sekély vágások éktelenítették a hasát és a combját, tollal a hasára a "Baszódj meg!" feliratot írták, combjára pedig azt, hogy "Nem tudtok megállítani!" A lány fésűjét a fanszőrzetébe igazítva hagyták, a fülbevalóját pedig a feje mellé, két oldalra fektették. Az áldozat esernyőjét és a tollat a hüvelyébe dugták. A hasán ondónyomok voltak, a testén, főleg a combján harapásnyomok, és a testtől egy pár méterre, a sarokban egy adag széklet volt, letakarva a nő ruháival. Egyetlen dolog hiányzott, a lány arany nyaklánca, amin a medál olyasmi alakú volt, ahogyan a tettes a fülbevalókat és a levágott mellbimbókat elhelyezte. A halál oka fulladás, a saját övével fojtotta meg a lányt.

A rendőrök kihallgatták az összes lakót, a szülőket, a fiút, aki a pénztárcát találta. Francine holttestén a boncolás során egy negroid hajszálat találtak, és innentől kezdve a nyomozás erre fókuszált, hogy az elkövető minden bizonnyal fekete. Ám nem találtak semmit, végül bevonták az FBI-t is az ügybe. Gyanúsítottjuk nem volt, és minden folyamatban lévő eset során a viselkedéselemzők először a tetthelyet akarják látni, a fényképeket, az esetet hallani, a viktimológiát megnézni, ezek alapján egy személyiségrajzot felállítani, majd csak ezután megvizsgálni azt, hogy a gyanúsítottra vagy gyanúsítottakra illik-e. A következő személyiségrajz született:

Átlagos testalkatú, 25-35 év közötti, valószínűleg inkább 30 körüli fehér férfi, ápolatlan, munkanélküli, valahol a közelben él a szüleivel vagy egy idősebb rokonával, nincs kapcsolata nőkkel, nincsenek barátai, valószínűleg kimaradt az iskolából, nem katonaviselt, biztosan nincs gépkocsija és talán jogosítványa sem, gyógyszeres kezelés alatt áll vagy állt a közelmúltban, korábban öngyilkosságot kísérelt meg, nem alkoholista vagy drogfüggő, de valószínűleg kiterjedt szado-mazo pornógyűjteménye van. A nyomozók minden bizonnyal már beszéltek vele, és nagyon érdeklődő és segítőkész volt. Rendezetlen elkövető, ez az első gyilkossága, de ha nem kapják el, nem az utolsó. Ismerős a környéken, és ő is ismert, hiszen egy ápolatlan idegen feltűnt volna a házban. Biztosan nem követte Francine-t korábban, a lány hol lépcsőn, hol lifttel közlekedett a házban, teljesen véletlenszerűen, tehát ez alkalom adta gyilkosság volt, nem előre eltervezett. Mivel a kora reggeli időben lődörgött a házban, és aztán volt ideje arra, amit tett, biztosan nincs munkája. A széklet nem a kézjegy része, az egyszerűen szükséges volt, nem tudta visszatartani, szégyellte, ezért is takarta le a nő ruháival. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy gyógyszeres kezelés alatt áll, mivel a gyógyszereknek van olyan mellékhatása, hogy erős székelési ingerrel jár. A gyilkosság miatt nem érzett azonban megbánást. A testen lévő vágások és a fojtogatás miatt valószínű, hogy korábban magát is fojtogatással vagy esetleg akasztással akarta megölni, ám ez nem sikerült, vagy időben megtalálták. 

Carmine Calabro foga 

A fenti személyiségrajz alapján figyeltek fel a rendőrök Carmine Calabrora, akinek édesapja ugyanabban a házban él, mint Francine, és vele élt Carmine is, azonban a közelmúltban öngyilkossági kísérlete és súlyos depressziója miatt a közeli, bentlakásos elmegyógyintézetben kezelték. Mint kiderült, a rendőrök már valóban beszéltek vele, ám mivel egy elmegyógyintézet bentlakó kezeltje, azonnal ki is zárták a gyanúsítottak közül. Ráadásul a testen talált negroid hajszál is félrevitte őket. Később megvizsgálták ezt a hajszálat, és egészen egyszerűen úgy került a lány testére, hogy abban a hullazsákban, amelyikben elszállították, előtte egy szívrohamban elhunyt fekete férfit szállítottak el, és nem tisztították ki megfelelően a zsákot. Carmine Calabro egyébként előző este kiszökött az elmegyógyintézetből, majd másnap délután tért vissza, de erről a személyzet nem tájékoztatta a hatóságokat. Megtalálták nála a lány nyakláncát is, de az egyetlen tárgyi bizonyíték ellene (mivel DNS-vizsgálat akkor még nem létezett) a foglenyomata volt, ami tökéletesen megegyezett a lány testén talált harapásnyomokkal. Carmine Calabro 30 éves, munkanélküli színész volt, hosszú hajú, elhanyagolt kinézetű, a főiskoláról kiesett, jogosítványa és járműve nem volt. D'Amico hadnagy, a helyi rendőrség egyik tisztje azt mondta, hogy annyira eltalálta a személyiségrajz az illetőt, hogy azt kérdezte az FBI-tól, miért nem adták meg nekik mindjárt a telefonszámát és a nevét is. 

Carmine Calabrot a személyiségrajz alapján kapták el, és a fognyom alapján ítélték el. Utána hosszú levelet írt a rendőrségnek és az FBI-nak, amelyben elismerte és méltatta munkájukat, majd közölte, hogy hamarosan szabadlábra helyezik, mivel kihúzatta az összes fogát, így nincs már ellene bizonyíték. Ez is bizonyítja, hogy ő egy tökéletesen zavart, ám mégis veszélyes elme volt. A Psychology Today 1983 áprilisában részletesen is foglalkozott az esettel, ami úttörőnek bizonyult a személyiségelemzők munkájának megítélésében ország, sőt, világszerte. 

Kövess minket Facebookon!