El nem mesélt történetek: akik rosszkor voltak sehol

Zubornyák Zoltán színházi történetei akkor kezdődnek, amikor az M3-as autópálya még csak Gyöngyösig volt kiépítve, ő pedig főiskolásként a miskolci színház felé zötykölődött Major Tamással, akinek tanítványa volt (ahogy Székely Gábornak, Zsámbéki Gábornak, Szabó Istvánnak és Montágh Imrének is). Egykori kiváló művészekről elevenít fel történeteket, akik rosszkor voltak sehol, ezért ezeket a művészeket nemcsak a föld, hanem a feledés is borítja - Jókai Mór után szabadon -, ő pedig tenni akar ellene ezzel a könyvvel. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent El nem mesélt történetek nagy művészek kis és emberi történetei, valamint alig vagy az átlagember számára nem is ismert művészek nagy jelenetei, legyen szó magán vagy szakmai életről.

Könyvajánló - Zubornyák Zoltán: El nem mesélt történetek

Amikor az olvasóként lapozgatni kezdtem a könyvet, lépten-nyomon azon kaptam magam, hogy a fotókat szemezgetve piciket harapok bele egy-egy történetbe, és ámélkodok Micun (Benedek Miklós), aki hallatlan eleganciával tud szmokingot viselni és játszani, Brusi bácsin (Szabados Ambrus, Miskolci Nemzeti Színház), aki imádott versben beszélni, akiket kedvelt, azoknak zsidó nevet adott, és egy mondatos szerepet IS utánozhatatlan méltósággal volt képes eljátszani. Ábrahám Tutyit (Miskolci Nemzeti Színház) bármikor lehetett ugratni ("Testvér, khmmm, nekem arany van a torkomban ... Lehet, attól nem tudsz énekelni?"), Gábor Miklóst csendes, nagyon művelt úriemberként festette le, Verebes István pedig nem elemzett túl semmit, mindig kellő időben instruált, és ami a lényeg: imádta a színészeit.

Zubornyák Zoltán úgy lett színházi ember, hogy játszott, rendezett, igazgatott, menedzselt, írt és olvasott. Ezzel a könyvvel pedig megköszön és igazságot szolgáltat. Titkos színészeknek, akiket felfalt a pálya, nagy tudású rendezőknek, akik rosszkor voltak sehol, és áldozatkész színházi embereknek, akik nélkül nem működött volna egyetlen színház sem, soha. A kreativitás prédáinak.

És a lista jó hosszú és nagyon beszédes!

Zubornyák Zoltán El nem mesélt történetek című könyve bemutatója után dedikálásra váró
 olvasók 2021. május 7-én, az Örkény könyvesbolt előtt

Nagyon sok ismert, és átlag ember számára ismeretlen művészről szólnak a történetek, jómagam pedig elbűvölve szemezgettem a történetekből. Mint a gyermek, amikor beszabadul egy édességekkel és játékokkal teli szobába: egyik történettől a másikig rohangáltam. Idekaptam, odakaptam, mondatokon mosolyogtam, nagyságok finom vagy éppen nyomdafestéket tűrő módon átalakított kiszólásait durvítottam le Zubornyák instrukciói alapján és hahotáztam óriásit rajta. Persze, gyakran könnyes ez a mosoly, ahogy emberi tragédiák, korán elment művészek önsorsrontó lobogásainak kihunytát olvastam, mert önmagát adni csak ezer százalékkal tudta és felemésztődött közben az élete.

Zubornyák Zoltán 1961-ben született, általános és középiskoláit Budapesten végezte. 1982 és 1986 között a Színház - és Filmművészeti Főiskolára járt Major Tamás, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor osztályába. Szakmai gyakorlatát a Katona József Színházban töltötte. Később játszott vidéken Miskolcon, Békéscsabán, Egerben, Tatabányán, Kecskeméten, majd budapesti színházakban, a Játékszínben, a Nemzeti Színházban és a Vidám Színpadon. Volt igazgatója a Tatabányai Jászai Mari Színháznak, a budapesti Pinceszínháznak, a Ráday Kultucca rendezvényeinek és a Ferencvárosi Fesztiválnak. Pályája során dolgozott a magyar színházi élet kiválóságaival, meghatározó alakjaival. Az elmúlt negyven esztendő színházi történetei és szereplői elevenednek meg az El nem mesélt történetek lapjain.

Nehéz csak tucatnyi nevet megemlíteni, amikor megítélésem szerint több száz művész történeteit citálja elénk a szerző Ralph Fiennes-től Pogány Juditig, Szabó Istvántól Zenthe Ferencig. Úgy hozza emberközelbe őket, hogy közben nem tiszteletlen, úgy ad át akár gyarló történeteket is róluk, hogy az olvasó képtelen haragudni az elkövetőjükre: csóválja ugyan a fejét, hogy istenem, mit meg nem engedett magának ez az ember, de mégis érti és megérti, hogy ott és akkor csak így lehetett cselekedni, ahogy ő cselekedett. Úgy szállítja le őket a piedesztálról, hogy közben kacsint egyet feléjük: attól neked még ott helyed, komám, csak elmeséljük és mehetsz is vissza oda, csak elmeséljük, érted ugye...? És ők értik, akárhol legyenek is éppen, földön vagy föld alatt, esetleg föld felett, kinek-kinek hite és meggyőződése szerint.

...a próbákon nincs tisztelet...
...ezen a pályán mindent lehet, csak megsértődni nem...
...Az ember mindenből tanul és okul.
A mi pályánkon folyton ezzel a két dilemmával szembesülünk: 
1) Miért nem nyitom ki a számat, s miért nem mondom el neki a véleményemet?
2) Miért nem tudom befogni a számat egyszer az életben?
Hát így.

A kötetet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A képek a Kossuth Kiadói Csoport Facebook oldaláról származnak.

Cím: El nem mesélt történetek
Szerző: Zubornyák Zoltán
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalak száma: 320
Megjelenés: 2021. április 05.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789635444526
Méret: 210 mm x 145 mm