Kirándulás a szabadban 8. rész
Irány a Nagy Cser! Vár rád a Diósi tanösvény!
Sikeresen belelendültünk az idei évben és szerencsére nem lankad a kedvünk. Korábban már hét túrát megmutattam, ha esetleg lemaradtál, íme pár jó kis kirándulás ötlet a természetben:
Irány a Gerecse legmagasabb pontja, a Gerecse-tető!
Irány a Budai-hegység legnagyobb vízesése!
Irány a Velencei-hegység, a Pákozdi ingókövek!
Irány a Pilis! Vár rád a Dömörkapu, a Sikárosi-rét és a Lajos-forrás!
Irány a Vértes! Vár rád egy gánti körtúra!
Irány a Bükk déli része! Vár rád a Kő-völgyi tanösvény, a kaptárkövek és a Felső-szoros!
Irány a Vértes! Vár rád egy izgalmas "nyolcas" Várgesztes mesés erdejében!
Ez alkalommal igazi csajos napot tartottunk, délelőtt egy kis lovardás bandázás három barátnőmmel, aztán valami könnyedebb túrára vágytunk, ezért elmentünk a Diósi-tanösvényhez. Jelzem, ne tévesszen meg senkit a tanösvény megnevezés, ez nem egy babakocsival könnyen bejárható út! Közel 8 km, tehát nem hosszú, de az első 4,5 kilométeren szinte folyamatosan felfelé kell menni, utána pedig van egy párszáz méteres nagyon meredek lejtő, ahol azért nem olyan könnyű lemenni. Mindenképpen érdemes túrázáshoz való cipőben indulni.
Szurdokpüspökiben van egy klassz kialakított parkolóhely a Béke úton, de ha ott nincs épp hely, akkor a faluban viszonylag könnyű helyet találni, ahol le lehet rakni az autót. Innen elindulunk a hegynek, ahol rögtön látni is fogjuk a balra mutató fa táblát, mely a Pincesort jelöli, de alatta egy kisebb fekete táblával jelzik azt is, hogy arra kell menni a tanösvény felé is.
A Pincesor nagyon hangulatos, érdemes pár percet elidőzni és megnézni a házakat, a homlokzatokat mielőtt továbbmennénk. A pincék után a mátrabérci túraútvonal piros sáv jelzését követjük az erdőig, de több helyen is fogunk még találkozni a fekete Diósi tanösvény nyilakkal, szóval lehetetlen elvéteni az irányt. Az általam jelölt parkolótól körülbelül 1,5 km-t séta után érjük majd el a tanösvény első állomását. Miközben megyünk felfelé érdemes hátranézni, mert gyönyörű a panoráma.
Elérve az erdőt megtaláljuk az első táblát, mely egy általános üdvözlőtábla néhány információval az állomásokról és egy térképpel. Ezt követően a tanösvény túrajelét, egy zöld T-betűt kell követnünk. Ha maradunk az ösvényen, szinte lehetetlen eltévedni, jól jelzett útvonalon fogunk végig haladni.
Egy széles földúton enyhén emelkedve haladunk felfelé. Eleinte a patak ott csordogál mellettünk, de aztán a második állomásnál egy éles balossal megindulunk felfelé a Kígyós dombra. Szinte minden állomásnál találunk padot, így bőven akad hely, ha le szeretnénk picit pihenni. Itt is a kicsit meredekebb emelkedő előtt, ha úgy érezzük kell egy kis extra energia, leülhetünk kicsit.
És ezen a ponton döbbentem rá most, ahogy írom ezt a posztot, hogy látszik nem néztük meg induláskor a térképet, mert mi a T-betűt követve a kettes állomástól felmentünk a 8-as állomás felé. Utólag azt mondom, hogy örülök neki, hogy így alakult, mert bár így picit mentünk több mint az út felén felfelé, de sokkal durvább lett volna, ha a 4-es és 5-ös állomás közötti meredek kapaszkodón mentünk volna. (Barátnőimnek is mutattam, ők is azt mondják, hogy inkább a 8-assal érdemes folytatni az utat és nem az eredeti számsor szerint kell menni.)
Ennek megfelelően megmászva egy kisebb emelkedőt, jobbra már igazi erdei kirándulás hangulatú ösvényen folytatódik az út. Ezt látjátok a fenti képen. Ezt követően kicsit kiszélesedik az ösvény és végig a domboldalban sétálunk. Közben érdemes oldalra pislogni, mert mesés a táj, a völgy, a szomszédos domb. Gyönyörű vidék, ahol érdemes elidőzni. Vannak pihenők asztallal. Ilyen kellemes környezetben érdemes elmajszolni egy szendvicset.
Innen már könnyű az út. Időnként átmenve a patakon szépen haladunk az egyes pont felé, majd le a dombok közül, vissza a faluba. Kettő illetve nagyon kényelmesen sétálva, időnként megállva három óra alatt teljesíthető. Friss levegő, csend, több helyen gyönyörű panoráma.
Nem tudom mennyire lehet népszerű a hely (2016 májusában adták át), mert a tanösvényen két futón és egy kutyasétáltató páron kívül senkivel nem találkoztunk, pedig gyönyörű napos vasárnap volt. Engem mondjuk ez nem zavar, pont azért megyek az erdőbe, mert csend és nyugalom van mindenfelé. Út közben pedig, ha megszomjaznánk, akkor a Delelő és a Gúnár-kút is rendelkezésünkre áll.
És, bár nem kötődik a túrához, ha már említettem a lovardát, akkor néhány kép ezekről a csodálatos állatokról, akiket szeretgettünk a petőfibányai lovardában.
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése