Vesztőhely

Reykjavík mellett, egy sivár lávamezőn magasodik a Gálgaklettur, azaz a Bitó-kő. Valaha kivégzőhely volt, mára már csak turistalátványosság. Aztán egyik reggel egy felakasztott embert találnak rajta… A férfi mellkasából kiálló szög egyértelművé teszi, hogy nem öngyilkosság történt.
Az áldozat lakásán újabb talány fogadja a rendőröket: valaki otthagyott egy négyéves kisfiút. A gyerek semmiféle kapcsolatban nem áll az elhunyttal, a szüleit sehol sem találják, a rajzaiból pedig az derül ki, hogy valami szörnyűségnek volt a tanúja.
Míg Huldar nyomozó a gyilkosra vadászik, Freyja, a gyermekpszichológus pedig a kisfiú szüleit keresi, kibontakozik előttük a bűntény titokzatos története, amely mások kihasználásáról, az erőszakról és a bosszúról szól.

Az első fejezet alatt amúgy meg voltam róla győződve, hogy az áldozat egy nő: Helgi a neve. Aztán amikor megtalálják egy férfi holttestét, ugyanott, ugyanúgy, először arra gondoltam, hogy a férfi egy korábbi áldozat lehet, vagy akár későbbi. Aztán gyorsan kiderült, hogy egy és ugyanazon gyilkosságról van szó, a férfi neve Helgi. Visszatekintve amúgy kifejezetten különös, hogy megzavart, hiszen olvastam többek között a Volsunga sagát is, egy 13. századi izlandi hőstörténetet, amelyben szerepel Helgi Hundingsbane is. Na mindegy.

Nem olvastam az összes Frejya és Huldar kötetet, csak az első kettőt, a Gének és az Örvény címűeket, az Exit kimaradt. Ez, a Vesztőhely a negyedik kötet a sorozatból, és az eddig olvasottak alapján személy szerint ez tetszett a legjobban. Érdekes volt a bűnügy maga, nagyon jól írta le az első fejezetet, magát a központi bűntényt, és külön tetszett a Reykjavík környéki vulkanikus lávamező bemutatása is, nagyon hangulatos, magával ragadó leírások voltak a városról és a környezetről is. Nagyon szeretem amúgy úgy általában a skandináv népeket, kultúrát, területet, éghajlatot, de természeti kincsekben (is) kiemelkedő Izland.

A gyilkosság, mint mindig, itt sem ok nélküli, és a könyv rávilágít egy komoly problémára, amin meggyőződésem, hogy csak párbeszéddel és mindkét (vagy sokszor több) fél részéről megfelelő oktatással, a társadalom formálásával változtathatunk. Ez pedig a nem beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat kérdése. Elképesztő indulatokat vált ki már csak maga a téma is pro és kontra, és nagyon elharapózott az áldozathibáztatás ebben, míg a társadalom az elkövetőket hajlamos felmenti, hogy "de hát csak fiatalok, de hát csak részegek, sokat ittak, kicsit elvetették a sulykot..." Nos, itt lett némi következménye a dolognak, még ha nem is olyan, amilyennek kellett volna.

– Elég érdekes fájlok voltak ennek a Helginek az asztali gépén.
– És nem nyögnéd ki végre, hogy mégis milyen fájlok? – Erla Huldarra nézett. – Már öt perce itt habog, és egyetlen értelmes szót nem bírok kiszedni belőle. Rúgjál már bele egyet. Hátha ő is úgy működik, mint a számítógépei.
– A számítógépet nem rugdossuk – találta meg végre a hangját Geir, és úgy tűnt, a világ minden processzora és alaplapja nevében sértve érzi magát. – Az nem egy kávéautomata.

A kötet a megszokottnál rövidebb, ezért a hangsúly leginkább magán a bűneseten van és a kisfiú személyazonosságának és szüleinek keresésén, Freyja és Huldar személyes kapcsolata egy kissé háttérbe szorult. Szerintem ez nagyon jót tett a kötetnek, talán ez az, amiért nekem jobban tetszett, mint a két korábbi kötet. Valahogy személy szerint sem Huldar, sem Freyja karaktere nem fogott meg túlságosan, így kicsit mindig is untattak az ő közös részeik, amikor nem a munkájukról volt szó. Erla karaktere a nyerseségével, sőt, mondjuk ki: bunkóságával kifejezetten taszított, még akkor is, ha rengeteg ilyen van a való életben, és mindegyiknek van oka, miért olyan, amilyen. Leginkább Lína karakterét kedveltem meg, nagyon tetszett, hogy alapos, okos, megpróbál a szabályoknak megfelelően eljárni, és abszolút nem nézi jó szemmel a kihágásokat - még akkor sem, ha a felettese követi el őket még felsőbb utasításra.

Yrsa Sigurðardóttir Európa legnagyobb vízi erőművében dolgozik vezető mérnökként, munkáját az írás mellett sem adta fel. Eleinte gyerekkönyveket írt, számos díjat elnyert velük, később átnyergelt a skandináv krimik felé, és ezek meghozták nekik a világhírt. Történeteinek alapja, a krimi-szálak mindig nagyon megrendítőek és kemények, de sok időt fordít a karaktereinek kibontására is, a magánéletükre, a változásaikra. Ügyesen és jól bánik velük jó stílusban ír, és bár nem mindig, de néha nagyon erős hangulatot képes teremteni. A könyvet Torma Péter fordította, aki értő magyar hangja volt Sigurðardóttir mellett több más izlandi és skandináv szerzőnek is. Hadd jegyezzem meg, hogy bár tökéletesen beleillik ez a kötet az Animus Skandináv krimik sorozatába küllemét tekintve, személy szerint azokat sokszor jellegtelennek tartom, bár már megszoktam őket, és nem is biztos, hogy másféle jobban tetszene. Ennek a könyvnek a borítója azonban kifejezetten megfogott, noha nem mozgalmasabb (sőt), mint bármelyik másiké a kiadói sorozatból. :)

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet