A második világháború kataklizmája sok becsületes felfogású embert billentett ki addigi megszokásaikból, komfortzónájukból, amikor a regnáló rendszer akarata szerint a zsidó származású emberek elvesztették a méltó élethez, sőt, akár az életükhöz való jogot is. A két fő cselekményszálon futó Meg Waite Clayton alkotta Az utolsó vonat Londonba című kiadvány ezekhez az erkölcsi dilemmákhoz kapcsolódó cselekménnyel foglalkozik: Bécs és más náci területek zsidó gyerekeinek mentése az egzisztenciálisan megrendült szülőktől, valamint a testi épségüket fenyegető bizonytalan helyzetből. A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, igaz történet alapján.
Könyvajánló - Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba
A könyvben citált események magjai valaha megtörténtek, a mű Truus Wijsmullerről szól, a holland ellenállás elkötelezett hívéről, aki zsidó gyerekeket csempészett ki a náci uralom alatt nyögő területekről. Még a háború kitörése előttről, 1936-tól datálódik a cselekmény kezdete, amikor az egyik szálon két bécsi fiatal egymásba szeret, az egyik egy zsidó származású család sarja (Stephan), a másik egy éles nyelvéről és tolláról híres újságírónő lánya (Zofie-Helene). Más időkben talán nyugalomban kiteljesedhetne sorsuk, Stephan érzékeny művészlélek, Zofie-Helene pedig briliáns matematika zseni, de 1936 már a háború előszelétől érintett időszak Bécsben is, a közelgő Anschluss árnyékában. Kapcsolatuk onnantól nem idilli sétákkal pöttyözött, hanem meneküléssel és borzalmakkal teli.
A mű tragédiákon lépkedve kényszeríti odafigyelésre és körömrágásra az olvasót. Nemcsak Truus Wijsmuller lelkivilágába, mozgatórugóira helyezi a hangsúlyt, hanem képet kapunk a náciellenes osztrák újságírónő cikkeiről (Käthe Perger) vagy Adolf Eichmann pályafutásáról, törzsőrmesteri szinttől. Tante Truus személye köti össze a töredezett novelláknak tetsző írásokat, amelyben végül az Anschluss után Bécsben ragadt nagypolgári zsidó Stephan és Zofie-Helene sorsa összekapcsolódik Truus Wijsmuller tevékenységével. Persze, közben ezernyi ügyeskedés, tragédia, veszélyhelyzet adódik.
A szerző, Meg Waite Clayton
A megírtak tehát igaz történeten alapulnak. A szerző jegyzete szerint "a független Ausztria 1938. márciusi annektálása, majd a Kristallnacht novemberi erőszakhulláma után különleges vállalkozás vette kezdetét, amelynek keretében mintegy tízezer gyermeket próbáltak Nagy-Britanniába menekíteni. Bár a regény csupán fikció, a valódi bécsi Kindertransport tervein alapul, amelyet az amszterdami Geertruida Wijsmuller-Meijer irányított, aki már 1933-tól felügyelte kisebb gyerekcsoportok biztonságba helyezését." Persze, az alap jelentős fikciókkal került kiegészítésre, hogy az olvasók kellő mélységben átérezhessék a kor ellentmondásait, erkölcsi dilemmáit, a megfélemlítés fokozatait, a talajvesztés teljes valóságát, az emberi élet értékének devalválódását, amikor csak a jó pislákoló fénye tarthat még életben embereket.
A kötet nem kifejezetten áldozatokról, hanem túlélőkról szól, gyerekek szemszögéből (is), ami külön érdekessége ennek műnek. Talpraesettségről, helyzetfelismerésről, rugalmas lélekről regél ez a történet, emberekről, akiket a küzdés és a remény tartott életben, legyen az megmentő vagy megmentett.
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése