Kultúrpara: Harvard tér: kifinomult regény az identitásról, álmokról és egy különös barátságról.

Könyvajánló - André Aciman: Harvard tér

Egy kifinomult regény az identitásról, álmokról és egy különös barátságról.

André Aciman rendkívül tehetséges író. A Szólíts a neveden című regényéből készült film még egy Oscar-díjat is hazavihetett a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. Legújabb regényében, a Harvard térben a korábbiaktól eltérően ezúttal nem egy szerelmespáré a főszerep, hanem két különc srác barátságába nyerhetünk bepillantást.

Bár a sztori úgy indul, hogy az Alexandriában született egyiptomi apa egyetemi nyílt napokat látogat fiával, amikor is sorra kerül a Harvard, mely az ő alma matere. Rátör a nosztalgia, próbálja felidézni az itt töltött napjait, hogy szerette-e egyáltalán. És innen indul az ő visszaemlékezése, melyről a könyv valójában szól.

1977-ben járunk, amikor a fiatal egyiptomi srác megérkezik az Egyesült Államokba, hogy megélhesse a nagy amerikai álmot. Ám nem teljesen azt kapja, amit várt. A suli nagyon kemény, nincs elég pénze, ráadásul ő fura, különc, zsidó srác, akinek az az álma, hogy egy nap igazi amerikaiként az irodalom professzora váljon belőle. Visszahúzódó, csendes srác, aki minden idejét igyekszik a könyvtárban tölteni.

Teljes ellentéteként megismeri Kalast, a nagydumás, arab taxisofőrt, aki lenézi, elítéli az amerikai társadalmat. Bár később rájövünk, hogy valójában fél. Attól, hogy a hiányzó zöldkártyája azt eredményezi majd, hogy vissza kell térnie Tunéziába. S bármennyire különböznek ők ketten, egy dologban nagyon is hasonlít a két férfi: mindketten magányosak és kilógnak az amerikai társadalomból.

"Azonban senki sem volt olyan, mint mi. Nem is vagyok biztos abban, hogy tudtuk, milyen olyannak lenni, „mint mi”, mert annyira különbözőek voltunk."

Barátokká válnak, ami bizonytalanságában erősíti az egyetemista srácot. Állandó harcban áll önmagával és kettős életet él. Vágyik rá, hogy megbecsült amerikaivá váljon és saját kis világában elmerült a Harvardon, közben pedig élvezi, ahogy Kalassal bárokban, kávézókban lógnak, szórakoznak, csajoznak és bírálják a világot. Ez a kettőség megviseli. Hol menekül, hol pedig keresi szenvedélyes barátja társaságát.

"A rossz társaság is jobb, mint az egyedüllét, a vita jobb a csendnél, és valahányszor összetűzésbe keveredik valakivel, az őt szögesdrótként gúzsba kötő, tekervényesen torz élet is jobb a haldoklók szívmonitorának hosszan kitartott, sziszegő sípolásánál."

Két élet között lavírozik, míg végül döntenie kell, hogy az amerikai jövőt választja vagy kockára tesz mindent, hogy a kiutasítás árnyékában levő Kalasnak segítsen. Egy izgalmas, érdekes és bár szép, de kissé mérgező barátság két önmagát kereső fiatal között. Láthatjuk, hogy milyen hatással lehet egymásra két ember.

Nagyon nehezen haladtam az elején. Nem is tudom igazán mi a jó kifejezés, talán kicsit elvontnak éreztem, untam, nem igazán tudtam, hogy hova is akar kilyukadni a szerző. Aztán a könyv felénél jutottunk el oda, hogy elkezdett érdekelni a történet, megtelt érzelmekkel, tűzzel, és a végére sikerült egy megrendítő egésszé összeállnia ennek a kalandnak.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!