Kezedet sokallom, Mancikám

Karinthy Frigyest olvasni kiváltság. Mélyről induló röhögés, tiszteletteljes oldalfogással kombinálva. A kezedet sokallom, Mancikám cím a Keresztrejtvény című novellájából származik, tudni illik, felesége Mancika nevű barátnőjének irdatlan nagy (volt) a kacsója, Karinthy pedig ezt - naná! - kifigurázta. A Corvina Kiadó jóvoltából igazi kuriózum új kiadásban köszönteni  Karinthy Frigyes válogatott írásait, Karinthy megmondja címmel.

Rettenetes bömbölés a gyerekszobából. Mi van itt? Kérem, házitanító úr, már többször megmondtam, hogy az erkölcsi érzéken keresztül tessék a gyerekre hatni. Pofozni itt vagyok én. Ahhoz nekem nem kell tanerő. 

(Keresztrejtvény)

Könyvajánló - Karinthy Frigyes: Karinthy megmondja

Mondanom sem kell, van itthon néhány viharvert, több költözést megért Karinthy Frigyes kötet, de ilyen összeszedetten, jó minőségű, tartós kötésben és foltoktól mentesen egy sem, mint ez a válogatott novellákat, szatírákat, humoreszkeket tartalmazó könyv most. Amikor rossz a kedvem, vagy a verseskötetéért nyúlok (hadd legyen még rosszabb kedvem, csapjunk a lovak közé!), vagy ezért a könyvért. Mert sokadszorra is képes vagyok gyönyörrel olvasni és nyeríteni az unalomig ismert, de mégis kedvvel újra kibetűzött Lógok a szeren-en, vagy az eddig sosem olvasott Nem vagyok itthon mély igazságaiban megmerítkezni. Hiszen figyelj csak! Ha magát ezt az egy humoreszket elemezném a gazdag életműből, akkor is mennyi mindent felfedezhetnék Karinthy Frigyesről. Meg önmagamról. 

Akkor nézzük tehát a Nem vagyok itthon című alkotás tartalmát. Az alapvetés egyszerű: ha nem akarok valakit megbántani egy általam egyáltalán nem rózsásnak ítélt helyzetben, morfondírozik a szerző, akkor hazudnom kell. Példának okáért ez napjainkban is jelen lévő probléma, de nemcsak azzal kapcsolatban, hogy itthon vagyok-e bárkinek, hanem kivetítve más problémákra is, megmondjam-e a házhoz járó zöldségesemnek, hogy olyan büdös ájert áraszt, amely az orromat megcsapva ájuldozásra kényszerít, tökömért nem mosdik gyakrabban, de legalább akkor, amikor felém jár; hogy tájékoztassam-e a biztosító képviselőjét, hogy rettenetesen unom, ahogy előadja azt a sok semmit, hogy pénzt gomboljon le rólam vele, azaz felvállaljuk-e a konfliktushelyzetet egy társadalom által elvárt reagálású helyzetben, amit én egyáltalán nem kívánok akceptálni.

Nem vagyok itthon

Ez egy kínos kérdés.

Egyszer már végezni kell vele. Őszintén, egyenesen. Nyiltan bevallani. Talán kialakul végre egy új társadalmi konvenció, az egyéni integritás védelmének új formája, mely nem kényszeríti rá az embert, hogy hazudjon.

Mert egyelőre hazudni kell. Azt kell mondani, hogy nem vagyok itthon, ha nem akarok fogadni valakit. Ha nyiltan kiüzenném neki, hogy itthon vagyok, de egyedül óhajtok maradni, dolgom van, rossz kedvem van: száz közül kilencvenkilenc megharagszik, sértve érzi magát. Hiába magyaráznám, hogy én nagyon szerethetem és szívlelhetem és becsülhetem őt, attól, hogy most nem óhajtok beszélni vele, hogy lehetnek esetek, mikor éppen azért nem óhajtok beszélni vele, mert szeretem és becsülöm és nem esnék jól, ha testi vagy lelki pongyolában kellene mutatkoznom előtte, rosszkedvűen, szórakozottan - hogy nem én nem akarom látni őt, hanem azt akarom megakadályozni, hogy ő lásson engem.

Udvariasságból el kell követni a nyilt elküldésnél sokkal nagyobb udvariatlanságot: le kell tagadni magát az embernek, amivel két embert sértek meg - őt, akinek hazudtam és magamat, aki hazudok. Milyen kínos érzés.

Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni - mondta Karinthy Frigyesről kortársa, Nagy Lajos. És valóban, általános csúfolódása a világgal, világról mély emberismeretről tanúskodik, pimasz krakélerséggel akaszkodik rá elfuserált élethelyzetekre, látszólagosan nem tisztelve semmit és senkit. Pedig csak fricskát adott az álszent képmutatásnak, hamis látszatokat billentett ki egyensúlyából, és annak nevezte a dolgokat, amik, a groteszk, az abszurd, a fekete humor eszközeinek igénybevételével. (Skandallum, mi?) Önmagán is képes volt röhögni, miközben kifugurázta egyik-másik lehetetlen tulajdonságát vagy cselekedetét, amiért aztán az emberek felhatalmazva érezték magukat arra, hogy pimaszkodjanak vele.

Az alábbi kitétele pedig napjainkban is megállja / megállná a helyét mind tárgyában (járvány), mind mondanivalójának lényegét illetve: 

"A kommüniké örömmel közölte, hogy a járvány, hála Istennek, utolsó napjait éli, és az olvasó bizonyára megnyugvással hallja, hogy a hivatalos jelentés szerint a mai napon már csak egy ember halt meg spanyolban. Az örvendetes hír olyan szuggesztíven volt megírva, hogy az ember szinte látta annak az egy áldozatnak vidám és elégedett arcát, amivel utolsó szavait: >>ihaj-csuhaj, vége a járványnak, mama már csak egy ember halt meg, tudniillik én<< - elfütyörészte."

(Érdekes)

A szeretem a sárga bablevest kiszólásáról értekező szatírája különösen illik napjaink idegbeteg, sértődékeny, a szociális médiában kommentelgető társainkra, ahol mély megvetés övezhet bármely tényt, bármilyen előjellel, akár iszol tejet, akár nem, akár méhlegelőnek hívod a nekivadult gazzal teli legelődet, akár nem. (Az idegorvosnál)

Mi a lényege ennek a cikknek? Az, hogy Karinthy Frigyest olvasni bármikor jó. Karinthy mindig aktuális (lehet).

A kötetet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Cím: Karinthy megmondja
Szerző: Király Levente (szerk.) 
Kiadó: Corvina Kiadó
Sorozat: Megmondja
Oldalak száma: 288
Megjelenés: 2020. november 03.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631366754
Méret: 183 mm x 124 mm x 30 mm