Amikor találkozik két ember, akik ilyen-olyan mélységig ismerik egymást, sok mindenről eshet szó közöttük: nahát, ez az esős idő! Vagy láttad a legújabb Chris Evans filmet? Mit szólsz? De arról mer-e valaki szót ejteni, hogy élete egyetlen értelme lassan kezd élete egyetlen értelmetlenségévé válni és ebbe ő lassan belezavarodik? Vagy hogy mennyire magányos, miután elvesztett valakit a szerettei közül? Netán, hogy hibát követett el, de sokkal nagyobb büntetést szenved el érte, mint amit az egész ér? Ilyenekről és még sok minden másról szól a General Press Kiadó gondozásában megjelent Őszinte szavak című kiadvány. A szerzője Clare Pooley.
Könyvajánló - Clare Pooley: Őszinte szavak
"Történet egy zöld jegyzetfüzetről, hat idegenről, új barátságokról és arról, mekkora ereje van az őszinte szavaknak" - olvasható a könyv fülszövegében a mondat, ami máris kíváncsivá tett a történetre. A cselekmény kezdetén Monica egy csinos kis jegyzetfüzetet talál a kávézója asztalán, amelyet rendkívüli tulajdonosa hagyott az asztalon. Mint később kiderül, ez az ember egy hetvenes éveiben járó különc művészember, Julian Jessop, aki belefáradt abba, hogy egyrészt mélységesen magányos, és hogy a rendszeresen találkozó emberek sem őszinték egymáshoz. Mit őrzünk annyira bajainkon? Mi az, ami meggátol bennünket abban, hogy kitárulkozzunk? Jobb saját magunkban őrlődni, mint kiköpni egyszer s mindenkorra a valót?
Mennyire ismeri a közelében élő embereket? Mennyiren ismerik ők magát? Tudja egyáltalán, hgy hívják a szomszédait? Feltűnne önnek, ha bajuk esne, vagy napokig nem látná őket? Mindenki hazudik a saját életével kapcsolatban. Mi lenne, ha inkább őszintén élne? Ha megosztaná másokkal azt a titkot, amely meghatározza magát és értelmet ad minden másnak? Nem az interneten, hanem azokkal, akik maga körül élnek? Lehet, hogy semmi sem változna. De az is lehet, hogy ha elmesélné a történetét, megváltozna az egész élete, vagy valaki másé, akivel még nem is találkozott. Ezt szeretném kideríteni.
Úgy dönt, hogy ennek véget vet, maga elé húz egy egyszerű jegyzetfüzetet (A Füzetet), és felfedi élete számára fontos igazságait, majd ott hagyja Monica kávézójában. Arra azonban nem számít, hogy mekkora lavinát indít el ezzel: bár ő maga javasolta, hogy valaki más akár folytathatja is a kezdeményezését, de akár kukába is dobhatja az irományt. Monica (aki a kávézóban megtalálja a füzetet) úgy dönt, folytatja Julian ötletét, és a férfi története után leírja saját gondolkodnivalóit az életéről, majd a szomszédos borbárban hagyja az irományt... plusz, megkeresi az első bejegyzés szerzőjét is. A zöld jegyzetfüzet innentől elindul saját útjára, és megtelik bejegyezésekkel - ezzel pedig hat ember sorsa fonódik egybe és lesz harmónikus életük. Pedig vannak közöttük olyanok is, akik elsőre azt kívánják, hogy bárcsak sosem találták volna meg azt az átkozott zöld füzetet.
Milyen problémákkal szembesülhet az olvasó a kötet szereplőinek sorsán keresztül?
- idős, magányos festő, aki láthatatlanná vált a külvilág számára
- 37 éves asszony, aki fél, hogy kifut az időből család és gyermekvállalás szempontjából
- szenvedélybetegség
- egy harmincas srác, akinek elege van abból, hogy mindenki aranyosnak találja
- szülés utáni depresszió
- túlzott kíváncsiság
 |
| A Romantic Novelists' Association kihirdette az év romantikus regényeinek díjazottjait, és a 2021-es Katie Fforde Debütáló Romantikus Szerző díjat Clare Pooley Őszinte szavak című regénye nyerte el. A képen a szerző és az idegen nyelvű kiadás borítója. |
A hat történetet elolvasva az a benyomásom alakult ki, hogy ezek némelyike... hát... nem is akkora probléma - aztán valóban elgondolkodtam: de, igenis, nagy problémák. Klisé, de igaz: mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb - és szépen csendben maradtam.
A moly.hu-n látható 91%-os magasságú értékelés ezúttal ül, és magyarázata is annak, miért szerették az emberek ezt a könyvet annyira olvasni, ahogy Sophie Kinsella megfogalmazta: "okos, felemelő könyv, amely egyszerre szórakoztat, és gondolkodásra késztet." És valóban. A műben írottak sokáig az olvasóval maradnak, utat nyitnak annak, hogy félelmeit, gátlásait levetve valakinek elmondja az őt feszítő gondolatokat. Persze, ez azt a veszélyt is rejti magában, hogy az egyén nem a megfelelő embernek nyílik meg, és remélt eredmény elmarad. Erre lehet jó ez a jegyzetfüzetes megoldás: valahol, ahol ismernek valamennyire, elhagysz egy őszinte szavakkal teli vallomást a benned dúló valóságról... aztán reménykedsz, hogy jó kezekbe jut.
Nem kell félni: nem csak neked lehet félresiklott életút, elrontott gyereknevelés, környezet által meg nem értett probléma. Kérdés, milyen a habitusod, mersz-e bízni vadidegenek vígasztaló szavaiban és problémamegoldásaikban? Hiszen valójában erről van szó: kimászni a csigaházból és szétnézni a nagyvilágban, hogy valóban annyira hibás vagyok? És ha tényleg, akkor ki meri azt mondani, hogy nincs bocsánat? Álljon elém.
Nyilván, nem kell mindenkit válogatás nélkül nyakon önteni az élet bajaival: de valakinek azért csak ki kell önteni legmélyebb valónkat. Ráadásul rá lehet jönni arra is, hogy a kimondott vétek nem is olyan nagy, nincs is akkora jelentősége, csak éppen senki sem úgy lát ki saját problémájából, mint ahogy azt más vagy mások érzékelik. Akármit is rejtsen a múlt, mindig akad elfogadó környezet, ahol kiteljesedhet az egyén.
Tudom, hogy így van.
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Megjegyzés küldése