A valóság varázsa

Ha eddig kételkedtél benne, hogy a valóságnál nincs varázslatosabb, akkor vedd kezedbe ezt a könyvet. Mítoszokat és babonákat, legendákat és tudományos alapvetéseket mesél el, először a mítosz, a babona oldaláról megvizsgálva, aztán a valós, tudományos oldalát megválaszolva. Rengeteg tévhit, babona él bennünk. Az okok szerteágazók. Először is mindent meg akarunk magyarázni, nem akarunk hinni abban, hogy az élet önmagában céltalan, hogy nincs egy magasabb rendű valami, hogy nincs örök élet, hogy csak élünk, aztán meghalunk, megszűnünk létezni... ezt az agyunk nem képes elfogadni, és ahogy átveri saját magát egész életünkben, úgy halálunk közeledtével is ezt teszi. Tudni akarjuk, mi a valóság, de csak akkor, ha az nem kerül erőfeszítésbe, ha nem macerás megtudni, ha beleilleszthető a világképünkbe, ha van benne valami varázslat. Tudni akarjuk, de nem akarunk érte tenni semmit. Ugyanakkor uralkodni is akarunk, egymáson még inkább, mint magunkon. Ezen egymásnak ellentmondó érzések vezettek a babonák és a vallások kialakulásához, hiszen mindegyik megmagyaráz valamit, amit addig nem értettünk. Ma már rengeteg dolgot értünk, mégis babonásak vagyunk. Az egyszerű, készen kapott teóriák elfogadása sokkal jobban megy, mint a valódi miértek és hogyanok megválaszolása. Ráadásul a babonák és mítoszok oldalán áll, hogy egyáltalán nem kell, hogy a valóság bármiben is megzavarja őket. A csoda a fegyverük.

"Ha olyasmi történik, ami a tudomány számára értelmezhetetlen, abból csak két dolog következhet teljes bizonyossággal. Az egyik, hogy nem történt meg (a megfigyelő tévedett, hazudott vagy átverték); a másik pedig az, hogy a jelenlegi tudománynak is vannak még hiányosságai."

De van-e varázslatosabb a valóságnál? A valódi kémiai, fizikai és biológiai folyamatoknál? Véleményem szerint soha nem alkottunk még a valóságnál varázslatosabb dolgot, nincs olyan mitológiai történet, legenda, mese, ami csodásabb, mint a valóság. 
Képzeljünk el egy játékot: tedd magad elé az apád képét. Olyan, mint te, mégis egészen más. A nagyapád szintén. Az ő apja szintén. Mehetünk vissza generációkon át, de ha elérünk egy pontot, akkor már egyértelműen nem ember az egyenesági ős. Ha még messzebb megyünk, akkor egy halszerű lényt találunk. A saját őseink között! Az evolúció nem egy éles választóvonalat húz, hogy te még hal vagy, de a fiad már kétéltű lesz, az ő fia meg már emlős. Az evolúció nem tervszerű, egyszerűen a jobb körülmények között élő, az azokhoz jobban alkalmazkodó mutációk maradnak fenn. Mi is ilyen mutációk eredményei vagyunk, és tévedés lenne azt gondolni, hogy az evolúció megállt, és a cél az volt, hogy e tökéletes lényt (minket) létrehozza. Az más kérdés, hogy ma mesterségesen jócskán belenyúlunk az evolúció törvényeibe, és ha így folytatjuk, nyugodtan lehet mondani, hogy megszüntettük az evolúciót. Ma meggyógyul, akinek meg kellett volna halnia, ma gyereke születik annak, akinek nem kéne. De ez a téma messzire visz. A fejezetcímek kérdéseket tesznek fel, és vizsgálják meg azokat először egy mítosz, aztán a valóság oldaláról. 

Ma a magyar tudományos oktatás az általános és középiskolákban jóformán semmit nem ér. Nagyon tudnám ajánlani ezt a könyvet minden középiskolás számára, talán egy picit szkeptikusabbak, nehezebben megvezethetők, és valóban a valóságot kereső és azt értékelő felnőttekké válnának, ha ehhez hasonló könyvekből oktatnák őket. Akár csak pár órán át. 

Ha érdekel a kötet, antikváriumokban, könyvtárakban érdemes keresni. És tényleg megéri.

Kövess minket Facebookon!