Az utolsó szerelmes levél

Adott egy harmincas éveiben járó egyedülálló, sikeres újságírónő, Ellie. Külső szemlélő úgy láthatja, mindene megvan: jó állás, egy kis lakás, barátok. De egyvalami fájóan hiányzik a nő életéből: a szerelem. Belehabarodott egy családos íróba, már egy éve tart köztük a titkos viszony, és nem szeretne mást, mint vele lenni, de a férfinak felesége van, gyerekei, akik mit sem tudnak erről az egészről. Meg hát nem is néz ki úgy, hogy ott akarná hagyni a családját. Ellie tudja, hogy a társadalom szemében talán elítélendő, amit csinálnak és amire vágyik, de őszintén szereti a férfit. 
Ez a szál  filmből kimaradt, ott egy csalódás miatt képtelen az igazi kötődésre és fél a szerelemtől.

Egy este kezébe akad egy szerelmes levél a munkahelye poros archívumából, mintegy véletlenszerűen bukkan rá egy rakás jelentés és cikk között. 

1960. október 4.

Legdrágább, Egyetlen Szerelmem !
Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak úgy léphetünk tovább, ha egyikünk nagy merészségre szánja el magát. Én nem vagyok olyan erős, mint Te. Amikor először találkoztunk, azt hittem, törékeny kis lény vagy, akit meg kell védeni. Most már tudom, hogy rosszul ítéltem meg magunkat. Kettőnk közül Te vagy az erős, aki tovább tud élni úgy, hogy tudja, létezik ilyen szerelem, és úgy, hogy tudja, ez a szerelem soha nem teljesülhet be.
Kérlek, ne ítélj el gyengeségemért. Egyetlen módon vagyok képes elviselni ezt, ha olyan helyen élhetek, ahol soha nem látlak, ahol a lehetőség soha nem merül fel, hogy megpillantsalak az ő oldalán. Olyan helyen kell élnem, ahol a puszta szükségszerűség kiszorít téged a gondolataimból, percről percre, óráról, órára.
Nem maradhatok itt. Elfogadom az állást. A Paddington pályaudvaron leszek, a 4-es peronon, péntek este 7.15-kor, és nincs a világon semmi, ami boldogabbá tenne, mintha lenne bátorságod, hogy velem tarts. Ha nem jössz, akkor tudni fogom, hogy bármit is érzünk egymás iránt, az nem elég. Nem foglak hibáztatni. Drágám. Tudom, hogy az elmúlt néhány hétben elviselhetetlen nyomás nehezedett rád, aminek súlyát én is élesen érzem. A gondolatot is gyűlölöm, hogy én legyek a boldogtalanságod oka. Várni fogok rád a peronon háromnegyed héttől. Tudod, hogy a szívemet és a reményeimet a kezedben tartod.
Örök híved:
B.

Ellie teljesen a levél hatása alá kerül, ám a történet során sokáig nem hallunk róla: visszatérünk a 60-as évekbe, és megismerjük Jennifer Stirlinget, aki épp egy súlyos autóbalesetből éledezik. A karján csúnya vágás éktelenkedik, az arcán sebhely látható, az emlékeit pedig elveszítette úgy nagyjából mindenről. Megismerjük a hűvös és tartózkodó férjét, Laurence Stirlinget, aki sikeres bányatulajdonos és üzletember, aztán egy kicsit visszatekintünk pár hónappal korábbra, a gazdag angol nők társasági életét élő Jenniferre és egy fura, kissé mogorva újságíróra, Anthony O'Hare-re, akinek szívügye a kongói válság, ám főnöke a francia Riviérára küldi, hogy interjút csináljon Stirlinggel. Megismerkedik a nővel, és tudja: elveszett. Beleszeret a férjes asszonyba, ám érzései nem maradnak viszonzatlanok. A sok szerelmes levél közül, amit a nőnek küld, a fenti az egyik, méghozzá az utolsó előtti. Arra kéri, menjen el vele. 

Közben visszatérünk a baleset utáni hónapokba: Jennifer, aki nem találja önmagát, aki érzi a férje kimondatlan haragját, és nem tudja, mivel szolgált rá, megtalálja az egyik levelet. Rájön, hogy neki írták, rájön, hogy létezik egy férfi valahol a világban, aki szereti őt. Úgy szereti, ahogyan a férjének kéne. Egy férfi, aki mellett bolfog lehetne. De nem emlékszik. Semmire sem emlékszik, és elkezdi felkutatni az összes ismerőst, akinek a neve vagy beceneve B-vel kezdődik. Hátha megtudja, ki az. Hátha ráismer, és visszatérnek az emlékei. De nem így történik. Férjének persze szemet szúr a megváltozott viselkedése, aztán egy veszekedés alkalmával elmondja, hogy megcsalta őt, hogy ő tud róla. Elmondja, hogy az autóbaleset során egy férfi vezette az autót, aki szörnyethalt a helyszínen. Elmondta, hogy akkor este a nő elhagyta őt, és hogy a férfi, akit szeretett, meghalt, miatta. Jennifer összeomlik, a férje pedig kegyetlenül bánik vele éveken át: folyton becsmérli őt, folyton emlékezteti, hogy a szeretett férfi miatta halt meg. Egyetlen reménye az időközben megszülető Esmé, a kislánya. 

Ám az álom nem ért véget: néhány évvel később egy partin meglátja a férfit, és hirtelen visszatérnek az emlékei: Anthony O'Hare, az ő Bootja nem halt meg. Eltöltenek együtt egy pár órát, a férfi már a közös jövőt tervezi, ő azt hitte, hogy a nő aznap este úgy döntött, hogy nem tart vele. Aki pedig meghalt mellette, egy barátjuk volt, aki elfuvarozta volna az asszonyt az állomásra. Boldog, hogy az álmai valóra válnak, de a nő otthagyja, mert nem hagyhatja el a kislányát. Amikor mégis a férfi után menne, ő már Kongóban jár a háborús övezetben, és nem tudni, hogy él-e vagy sem. 

Visszatérünk a múltból, Ellie-t szorítja a határidő, és úgy dönt, hogy felkutatja a többi levelet, felkutatja, kik lehettek a szerelmesek. Tudni akarja, mi lesz a vége a kapcsolatnak, mert talán megtudhatja belőle, hogy neki mit kéne lépnie Johnnal, a nős szerelmével, akinek láthatóan tökéletesen megfelel mint alkalmi szexpartner, komolyabbat nem nagyon akar. A múlt és a jelen gyönyörűen összefonódik ebben a könyvben.

Megtalálja Ellie a története szereplőit? Vajon élnek még? Együtt maradtak végül, vagy az élet szétválasztotta őket? És választ kap a saját életét betöltő kérdésekre? Tud végre lépni? 

A filmben a főbb szerepeket Felicity Jones (Ellie), Shailene Woodley (Jennifer Stirling) Callum Turner (Anthony O'Hare, Boot), Joe Alwyn (Lawrence Stirling)  és Nabhaan Rizwan (Rory) alakítják. Őszinte leszek: a könyvet valamikor 2017 február-márciusa környékén olvastam, és csupán nagy vonalakban emlékeztem a cselekményre (újságírónő, napjainkban, 60-as évekbeli szerelmes levelet talál, megismerjük azt a szerelmet, újságírónő megpróbálja ma felkutatni őket, valami baleset, valamiért vége szakadt a kapcsolatnak - kb. ennyire emlékeztem, a fentiek a 4 évvel ezelőtti ajánlómból vannak :)) És még egy fontos dolog megvolt a könyv kapcsán: hogy szerettem a történetet. Nem tudtam, hogy film készül belőle, így amikor gyanútlanul felmentem egyik este a Netflixre, kellemesen meglepődtem, hogy van, és miután hétvégén újra megnéztem Jojo Moyes egy másik regényéből készült filmadaptációt, a Mielőtt megismertelek (Me Before You) címűt, nem is volt kérdés, hogy akkor ez lesz a következő. :)

A szereplők hozták a kötelezőt, és Callum Turner és Shailene Woodley is hihetően és érzékenyen mutatta az egyre inkább elmélyülő, erős, megtörhetetlen szerelmet, azt a folyamatot, ahogyan ráébredünk: ő az a bizonyos igazi. Külön-külön mindketten nagyon jók voltak, de együtt valahogy mégsem működtek annyira - divatos, de valós kifejezéssel élve nem volt meg köztük a kémia. Mégis a javíthatatlanul és undorítóan romantikus énem nagyon szerette, ahogyan ők ketten - vagyis a karakterük, amit mindketten hitelesen tudtak hozni - szépen, lassan, finoman, de végletesen egymásba szeretnek. 

Aztán persze az élet közbeszól: Jennifer férjes asszony, Boot elvált, van egy kisfia. Boot hajlandó mindent feláldozni és új életet kezdeni Amerikában Jenniferrel - vajon a nő is hajlandó rá? Ő is képes rá? Hiszen ő ezzel a lépéssel mindent elveszíthet - a családját, a barátait, a megbecsülését, akár a megélhetését is, hiszen jó hatvanas évekbeli, gazdag üzletember feleségeként saját karrierje nincs. Mi van, ha elfordul mindettől, mindentől, és Boottal tart, aki aztán pár év múlva ráun? Bootnak nincs mit vesztenie, már elvált, és a volt felesége mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebbet lássa a fiát, amit ő látszólag elfogad, készen áll egy új életre Amerikában. (A Boot név egyébként Evelyn Waugh: Scoop c. 1938-as regényének főhőse, William Boot nevéből ered, mert a megismerkedésük után Jennifer hozzá hasonlítja Anthony O'Hare-t, így ez válik a levelezésük aláírásává, megszólításává. Waugh regénye Bombahír címmel jelent meg először és egyelőre utoljára 1993-ban magyarul, a Magvető gondozásában.)

Felicity Jones is jó választás volt a jelenbeli, a szerelemtől megcsömörlött és csalódott, ezért egyéjszakás kalandokat hajszoló, a karrierjét ápoló újságíró szerepére, aki szabályosan megszállotjává válik az 50 évvel korábbi love storynak, újabb és újabb leveleket próbál felkutatni, és végül megpróbálja megkeresni a jelenben a két főszereplőt, akiknek mindent elsöprő, és kényszerűségből mégis megszakadó szerelme az ő életét is megváltoztatta. 

Ez a történet egy kellemes, magával ragadó, drámáktól sem mentes szerelmi történet, annak a bizonyos egyetlen, valódi szerelemnek a története, ami a legtöbb esetben valami oknál fogva bár mindent elsöprő, mégis megszakad. Talán pont ezért: mert mindent elsöpör. Ahogy mondtam, a film és a könyv különbözik, de számomra egyik sem okozott csalódást, sőt. Kedvem lett ismét elolvasni a kötetet is. :)

A film a Netflixen elérhető, a könyvet a Cartaphilus Kiadó adta ki, a borítóra kattintva elérhető.

Minden kérdésedre választ ad a könyv, amely a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából új borítóval jelent meg kis hazánkban. Ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget! Kattints a borítóra:

Kövess minket Facebookon!

Ami még érdekelhet