Chopin, a különleges

Fryderyk (vagy Frédéric) Chopin kétségtelenül az egyik legismertebb és legnagyobb zeneszerző. Alan Walker, a komolyzene ismerője és Chopin rajongója 10 éven át dolgozott egy komplett, tényszerű életrajzon. Egy érdekes könyv lett a végeredmény, amiből süt a zene iránti szenvedélye és a tények tisztelete is.

Walker nem volt rest bejárni Varsót, Párizst, Londont, Washingtont, és a korábbi életrajzok helyett valós, elsődleges forrásokat vett könyvének alapjául - levelezéseket, kritikákat, korabeli újságcikkeket, olyan emberek memoárjait, akiknek életében kisebb vagy nagyobb szerepe volt Chopinnek. A végeredmény nem csupán egy szimpla életrajz lett: inkább egy óda Chopin művészetéhez, számtalan fejezeten át szól a zenéjéről, az érzéseiről, amelyeket levelekben írt le a családjának, szeretteinek. Ezekből a levelekből részletek, vagy sokszor a teljes levél is szerepel a könyvben. Számos Chopint körbelengő tévhittel is leszámolt, és nem csak az embert, hanem a környezetét is bemutatja, történelmi távlatba helyezve a nagy zeneszerzőt.

Megismerjük fiatalkorának Lengyelországát, az akkori lengyel helyzetet éppúgy, mint életének egy nagyon fontos, George Sanddal (igazi neve Amandine Aurore Lucile Dupin) töltött részét, akivel 9-10 évig élt együtt amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban. Számtalan érdekességet vonultat fel a könyv a legendás zeneszerző életéről - mesél arról, hogy tuberkolózisban szenvedett, amiről akkoriban a nagy és híres európai orvosok nem tudták, hogy fertőző betegség. Több családtagját is hamar elvitte a tüdővész, maga Chopin évtizedeken át küzdött vele. Mivel gyerekeket is oktatott zenére, és voltak privát zongoraórái is, könnyen lehet, hogy több tanítványának is átadta. Azt tudjuk, hogy két 12-14 éves tanítványa, akik privát zongoraórákat is vettek tőle, néhány hónap leforgása alatt meghaltak - hogy miben vagy miért, nem tudjuk, de könnyen lehet, hogy a TBC-t kapták el. 

Chopin életében a depresszió is komoly szerepet kapott, ezen szakaszai sokszor egybeestek a tuberkolózis okozta tünetek erősödésével is. Volt, hogy nem kapott rendesen levegőt hónapokon át, köhögött, nem tudott dolgozni sem; máskor pedig a betegsége hónapokra visszahúzódott és alig okozott panaszokat. 

A későbbi nagy zeneszerző 1810-ben született egy kelet-közép lengyelországi faluban, édesapja francia bevándorló, édasanyja lengyel volt. Születése után nem sokkal a család Varsóba költözött, ahol édesapja franciatanárként helyezkedett el. Fryderyk zenei tehetségét korán felismerték, Mozarthoz hasonlították, 7 éves korában már saját zenei darabokat komponált, és a kis Chopin hamar a lengyel nemesi réteg egyik kedvelt csodagyereke lett, számtalanszor hívták szalonokba, jótékonysági estekre játszani. Hamar túlszárnyalta mesterét zenei tudásban, a nyarait pedig vidéki barátainál töltötte, ahol megismerte a lengyel népzenét. Ez fontos momentummá vált későbbi zeneszerzői karrierjében. 1829-ben Bécsben adott több koncertet, ahol hamar ünnepelt zongoraművésszé vált, később visszatért Varsóba, de 1831-ben végleg elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le, ahol 4 évvel később megkapta a francia állampolgárságot. Lengyelországban titokban eljegyzett egy lányt, de az eljegyzést végül felbontották. 

1836-ban ismerkedett meg George Sanddal, akinek ekkor már két gyermeke volt. Egy érdekes epizód az életükből 1838-39 tele, amikor Mallorcára utaztak - már az odaút is kalandos volt, de az odaérkezés még inkább. Először a hithű keresztény fogadós nem akarta fogadni őket - a magas, furcsa, hosszú hajú világhírű zongoraművészt, a férfi néven író és alkotó, nadrágot hordó, rövid hajú Sandot, a hosszú hajat viselő fiát és a nadrágot hordó lányát. Ez még hagyján, de Chopin és SAnd még csak házasok sem voltak, ráadásul nem is jártak templomba! Végül a francia nagykövet közbenjárásával mégis kaptak szállást, Chopin egy darabig jól is érezte magát itt, gyakori és hosszú sétákat tett a szigeten, ahová sokszor elkísérte Sand fia, Maurice is. Egy alkalommal egy hirtelen jött eső miatt bőrig áztak, és ezután kiújultak Chopin tünetei. A kihívott orvos tudta, hogy a TBC fertőző betegség, és azonnal ki is lakoltatták őket a házból, ahol addig éltek, ezután a hegytetőn, egy kis, elhagyatott, beázott kolostorban húzták meg magukat. 

Ezután az epizód után egészsége már szinte sosem lett a régi, folyamatosan kínozták hol erősebb, hol gyengébb tünetek. Kapcsolata Sanddal 1847-re megromlott, és a nő rá jellemző módon rengeteg közös személyes tárgyuktól, levelektől meg is szabadult. Sokak szerint a világhírű zeneszerző és zongoraművész aszexuális volt, amire a megmaradt levelekből következtetnek; de egyesek szerint a saját neméhez is vonzódott. A leveleiben megírt ideálkép eredetileg hímnemű, ám a varsó Frydreryk Chopin Intézet ezeket átírta, és nőneműként hivatkoztak rá a kiadott leveleiben. Más levelek pedig éppen arról árulkodnak, hogy szabadon és sűrűn megélte néha extrém szexuális vágyait, és becsmérlően nyilatkozott művész barátairól - pl. Lisztről és Schumannról -, ám ezen levelek hamisítványok, egyáltalán nem illenek bele Chopin világképébe, nem illeszthetőek be a korábbi és az ezeket követő valódi levelezésekbe. 

Chopin egyik legszebb noktürnje a Rousseau néven alkotó zenész előadásában.

Frédéric Chopin 1849-ben hunyt el, kérésének megfelelően Mozart Requiemje hangzott a temetésén, végső útjára több, mint 3000 ember kísérte el. A Magdolna templom először nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy női kórus is énekeljen a temetésen, mert a Requiem ezt megkövetelte, így két hétig húzódott a halála után a temetés szervezése. Európa egyik legismertebb temetőjében, a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszik.

Alan Walker 1930-ban született Angliában, zenei iskolába járt, egész életében a zenével foglalkozott. 1965-ben szerzett doktori címet, dolgozott a BBC-nél is, de hamarosan visszatért a tanításhoz egy Kanadai zeneiskolában. Liszt Ferenc monumentális életrajzát is ő írta meg, de Liszt mellett másik nagy szenvedélye Chopin fordulatokban gazdag élete és különleges zenéje volt, foglalkozott azonban Robert Schumann-nal is. Lisztről írt életrajzát számtalan díjjal tüntették ki, és most Chopin hasonló jelentőségű életrajzát is elhozta nekünk. Magyarul a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jelentette meg, Fejérvári Boldizsár fordításában, aki a Liszt-életrajz harmadik kötetét is tolmácsolta.

Ami még érdekelhet