Egy majdnem tökéletes nyaralás

Mulatságos, gyarló és azonnal megszerethető - írja Lucy Diamond Egy majdnem tökéletes nyaralás című művéről egy másik regényíró, és valóban: a forró nyárban hűs fuvallatként bilincsel le a történet. Az események Cornwallban bonyolódnak egy nyaralóban. Ideérkezik a mozaik család, akik egy darabbal többen vannak - egészen pontosan egy igen problémás darabbal -, mint tervezték. Szintén itt nyaral anya a lányával, akinél ideálisnak gondolja a helyzetet az újra egymáshoz közel kerülésre, de bekavar az exe. A harmadik főhős egyszerűen csak ki szeretne szakadni a mindennapi mókuskerékből, de nem számít a múlt kísérteteire. A szikrázó napsütés és a szikrázó párbeszédek fantasztikus olvasási élményekkel gazdagítják a nyaraló, kikapcsolódásra vágyókat. A könyv a Next21 Kiadó gondozásában jelent meg.

Könyvajánló - Lucy Diamond: Egy majdnem tökéletes nyaralás

A sértett haragunkban és bánatunkban elkövetett bosszúvásárlásnak is van határa - döbben rá Em (az egyik főhős) december 26-án, amikor dühéből kijózanodva konstatálja, hogy e-mail fiókjában online vásárlásból kifolyólag "rendelését fogadtuk" üzenetek tucatjai landoltak, így többek között vásárolt egy neonsárga síbakancsot (életében NEM sielt még soha) és lefoglalt egy cornwalli nyaralást IS. Hááát.. ha már lefoglalta, akkor ki is használja, döntött az asszony, és gyerekeivel, valamint új partnerével el is indulnak. A gond aprócska: a férfi hét éves, minden lében kanál, finoman szólva is kezelhetetlen és kiállhatatlan kislánya, Seren IS velük tart, amiből egyenesen következik a kérdés: túléli-e a románc az idegőrlő helyzetet? 

Maggie lánya, Amélia éppen a legrosszabb korban van: tizennégy éves, amikor már nem gyerek, de még nem is felnőtt, kiskamasz kora már elmúlt, nagykamasz kora éppen befejeződőben, tombolnak a hormonok és mellékesen haragszik a világra, méghozzá zusammen, ahogy ez elvárható egy normális (?) tinitől. Maggie nagyon szeretne ismét közel kerülni az őt újabban hanyagoló Améliához, aki egy számára alig tolerálható menő stílust vett fel és egy bizonyos Tarára jobban hallgat, mint őrá valaha is. Ők is Cornwallba tartanak nyaralni, de egyikük sem sejti, hogy az alig létező, de remélt idillbe Maggie váratlanul feltűnő exe is be fog kavarni. Ráadásul Amélia éppen pár hete ugrott bele a haverjaival egy "ezen a nyáron megvadulunk" pontgyűjtési cuccba, ahol mindennek szabott értéke van: egy üveg vodka ellopása 10 pont, egy cicivillantás 15 pont, és így tovább... 

Olivia mami, egészen pontosan Mami (!) a három éves ikerfiúk mellett, akiknek minden moccanására ugrik - hogy vezeklésből vagy megfelelnivágyásból, az majd kiderül a mű végére. A férje, a Nagyhatalmú Papa igazi mókamester és igazi apa, amíg úri kedve úgy tartja, de mellette neki jár a szabad hétvége, a kanmurik. Olivia agyonhajszolt, kimerült, fásult és elkeseredett, képtelen önmagát szeretni, elfogadni, és mintha évek óta folyamatosan csak azt hajtogatná mindenkinek, hogy bocsánat, bocsánat, nagyon sajnálom. Egy végtelen nap után, egy órával a férje hazaérkezése előtt úgy dönt, hogy ELÉG. A gyerekeket átviszi a szomszédba, hogy vigyázzanak rájuk, amíg a férje hazaér, ő pedig Cornwallnak veszi az irányt. Megszökött. Persze, van még más titka is...

Lehet-e nyaralni parancsszóra? Tényleg jól érzi-e magát mindenki pusztán azért, mert ennek van itt az ideje? Az otthonról cipelt problémák leteszik-e magukat egy sarokba és nem nőnek tovább már csak azért sem, hiszen: nyaralunk! És Olivia? Aki minden percét kitölteni, lekötni igyekszik az ikreknek? Napjaink (szerintem idióta) trendje köszön vissza benne: jaj, csak ne unatkozzon az a drága gyermek! (Marhaság.) Értjük-e tinijeinket? (Nem, egyértelmű.) (Mondjuk, azt a korszakot csak túlélni lehet. Érteni fölösleges.) És akkor még a nyaraló tulajdonosainak drámáiról, elengedési problémáiról egy árva mukkot sem ejtettem. 

A mű olvasása közben eszembe jutott saját élményem is. Máig élénken emlékszem döbbenetemre, amikor a 13-14 éves fiam nemet mondott a kirándulási tervünkre. Egészen pontosan az onnantól számított összes, kettesben eltöltött szabadidőre. A Gellérthegyről jöttünk le, már a pesti oldalra tartottunk a híd bal oldali gyalogjárdáján, amikor kifejtette, hogy szerezzek magamnak más partnert az ilyen időtöltésekhez, mert ő többet nem fog velem tartani. Két dologra emlékszem tisztán: 1) nagyon fájt, 2) igaza van. Neki nem az a dolga, hogy nekem társaságot biztosítson. Csodálom érte, hogy volt mersze egyáltalán megmondani, miközben megveregettem a vállamat, hogy én neveltem ilyenre. Maggie kamasz lánya ugyanennél a stációnál jár, ahol nincs mese: el kell engedni a lány kezét. Mi csak szívességet tettünk azzal, hogy megszültük, de nem a miénk, hanem a világé. Mindenki másé, csak nem a mienk, és ez így van jól. 

Szóval, olvassad csak egész nyugodtan, jó kis könyv ez télre, nyárra, bármely évszakra. Hajrá!

Köszönöm a lehetőséget a Next21 Kiadónak!

Fordító: Nagy Nóra

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.