A vanília, melyet már évszázadok óta használnak, a mai napig értékes és drága fűszer. Maga Moctezuma is vaníliás csokoládéval kínálta a conquistador Hernan Cortést, és ezután rövid úton elterjedt az egész világon.
A vanília az orchideafélék (kosborfélék) családjába tartozik, ezen belül a Vanilla nemzetséghez. Háromféle faj termése használható fel fűszerként, de leginkább a Vanilla planifolia nevűt termesztik. Ez egy kúszónövény, eredeti hazája a mai Mexikó. A termést ma félérett állapotában szüretelik, majd hőkezelik, szárítják, és nyolc hónapig dobozokban érlelik. Maga a fűszer 10-20 cm hosszú, néhány mm vastag toktermés, minőségét aromája, színe és hajlékonysága is jelzi. A második legdrágább fűszer a világon. (Az első a sáfrány.) Magas nedvtartalmú növény, csak a kiszáradás után veszít hajlékonyságából és válik törhetővé, ekkor már kevésbé értékes. Illatanyagot, vanillint, vanillinsavat, zsírt és gyantát tartalmaz. Jelenleg a világ vaníliatermésének kb. 80%-át Madagaszkár adja.
1519-ben, amikor Hernan Cortés a mai Veracruz területén partra szállt, katonáival a totonák indiánok városába vonult, akik akkor már néhány évtizede az aztékok rabságában éltek. Az alávetett népek nemesfémekkel és különféle termékekkel adóztak uraiknak, a feláldozható embereket nem számítva, a totonákok azonban egy általuk mesteri módon termesztett orchideaféle termését szolgáltatták be adó gyanánt. Cortés elég hamar az aztékok ellen tudta fordítani a bosszúszomjas totonákokat, ennek ellenére amikor Tenochtitlánba érkezett, az uralkodó, Moctezuma a legnagyobb tisztelettel bánt vele és embereivel. Népének legízletesebb italával kínálta őket, amelyet csak a leggazdagabbak és leghatalmasabbak engedhettek meg maguknak, és amelyek Európában jórészt ismeretlenek voltak: forró kakaóitallal, melyben akiote-magok, chilipaprika, és a legértékesebb fűszer: vanília volt. 
A totonákok szerint a vanília isteni eredetű növény, Xanat istennő apja tiltása ellenére egy halandó férfihoz ment hozzá, és bosszúvágyó apja elől az őserdő mélyére menekült szerelmével, ám az üldözőjük rájuk talált, és lefejezte a párt. Kifolyó vérükből nőtt ki ez a különleges orchidea.
E növény toktermései 1510 körül, egy spanyol hajó által kerültek Európába először. Eleinte csak az illatáért keresték, végül csokoládéitalok elengedhetetlen ízesítőjévé vált, majd I. Erzsébet brit királynő patikáriusa, Hugh Morgan 1602-ben rájött, hogy gazdag aromája sok mindenre alkalmassá teszi, ízetlen vagy büdös gyógyszerek és növények ízének-szagának elnyomására is. Richelieu állítólag vaníliával próbálta rávenni a hölgyeket, hogy kerüljenek a hálószobája felé, és hamar elterjedt a vaníliáról, hogy vágyserkentő. Thomas Jefferson is a franciákon keresztül ismerkedett meg a vaníliával, és több száz termést vitt magával az Egyesült Államokba, ahol aztán saját receptje alapján jégkrémet ízesített vele. A mai napig is a vaníliás fagylalt a legkelendőbb a világon.
Évszázadokon keresztül csak Közép-Amerikában termesztették a növényt, és a spanyolok féltékenyen őrizték előjogaikat, egészen az 1810-es évekig, amikor a hollandoknak sikerült Jávára csempészni néhány tövet. A növény ezután könnyen és gyorsan szaporodott Jáva szigetén is, ám mégsem hozott termést. A gondot egy belga botanikusnak, Charles Francios Antoine Morrennek sikerült megoldania, aki 1838-ban rájött, hogy a virágot eredeti termőhelyén csak a Melipone-méh és néhány kolibrifajta képes beporozni, ám ez a művelet kézzel is végrehajtható. Ezután egy 12 éves fekete rabszolga, Edmond Albius jött rá, három évvel Morhen felfedezése után a legegyszerűbb beporzási módszerre, amihez csupán egy vékony botra volt szüksége. A vanília virága életében csak egyetlen egyszer, néhány órára nyílik ki, a beporzást pedig egyenként kell elvégezni minden virágon, ráadásul az ültetés után 3 évbe is telhet, hogy a növény virágozzon, a zöld toktermésből pedig hosszú idő elteltével lehet csak a feketés-barnás, hajlékony vaníliarudat létrehozni, nem csoda, hogy jelenleg a sáfrány után a legdrágább fűszer a valódi vanília.
Ezek után a vaníliatermesztés elterjedt az egész világon, másodjára a francia Bourbon-szigeten (erről kapta nevét az egyik legismertebb vaníliafajta), Réunionon, Mauritiuson, Madagaszkáron, Indinéziában és Tahitin. Szintetikus úton is előállítják már a vaníliát 1874 óta, ezzel készül a sütemények, fagyik, vaníliás cukrok és édességek nagy része, a világ vaníliafogyasztásának mintegy 90%-át a szintetikus vanília teszi ki, azonban a valódi vaníliának több mint 250 aktív összetevőjét ez nem tudja visszaadni. A mai napig ezerféle módon használják az ételek mellett. A világ egyik legnagyobb vaníliafelvásárlója a Coca Cola, de kozmetikumokba keverik, nyugtatók és antidepresszánsok, gyulladáscsökkentők összetevője. Sokak szerint az enyhe alvászavarokra ideális, de emésztésserkentőként is használják, sőt, a kemoterápián átesettek étvágyjavítására is. Az Alzheimer-kórban szenvedők esetén a szaglás változásának feltérképezésére is jónak tartják. Mexikóban pedig tequilába teszik, hogy növeljék a férfiak erejét.
Ti szeretitek a vaníliát?
Kövessetek minket Facebookon!
Megjegyzés küldése