Kultúrpara

2021. augusztus 11., szerda

A könyvkötő

 "Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.
Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre."



Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.

Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.

A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.

 Gyönyörű, megindító, magával ragadó. Röviden és tömören így tudnám jellemezni ezt a könyvet, amely ahogy kézbe vettem - a megszokottan gyönyörű, igényes kötésben -, rögtön elvarázsolt és beszippantott, alig akartam letenni. Ennek ellenére beletelt néhány napba, hogy a végére érjek, de ez a gyönyörű nyelvezetének köszönhető. Lírai hangvétele, a hangulatos leírásai és megkapó képi világa nem hagyják, hogy végigrohanjunk a sorokon. Lassan, nyugodtan, időnként újraolvasva, időnként elmélázva az olvasottakon: így jó fogyasztani ezt a különleges regényt.

Úgy terült szét körülöttem a csend, mint vízfodor egy tó felszínén, elnémította a szélzúgást és a lángok ropogását. De volt ebben a csendben még valami, és ennek a valaminek percegő hangja volt, mint a száradó fának vagy a lehulló leveleknek.

A könyv három részre oszlik, először is megismerjük Emmett Farmert, aki valamiféle betegségből lábadozik, nem tudja, mi volt, de eszét vesztette, megtámadta a szeretteit, lázas volt, hasonlók. Hosszú hónapok teltek el a betegség kezdete óta, Emmett pedig lesoványodott, epilepszia-szerű tünetei vannak. Nem tud már rendes munkát végezni a földeken, állatokkal, ezért a fiatalember elszegődik Seredith-hez, a könyvkötőhöz segédnek. Eleinte ódzkodik ettől a munkától, mivel az egész könyvkötő mesterséget misztikum övezi, és az emberek félreértik, félik és sokszor üldözik. Nem telt még el 60 év a keresztesek óta, akik felégették a nagy becsben tartott könyveket és kivégezték, legyilkolták a könyvkötők többségét. Mára azonban a szakma kettévált. Van, aki minden csínját-bínját kitanulja, a bőr kezelésétől az előzéklapok vágásán, a varráson, kötésen át a bőrbe való betűnyomást, aranyozást, díszítést, és eszében sincs meggazdgodni belőle: a könyvek egyediek, intimek és valóságosak, a kriptájában őrzi, és nem adja el. Van azonban egy másik fajta könyvkötő, aki nem ismeri magának a mesterségnek az iparos részét, csupán a misztikus oldalhoz van tehetsége, megírja, de a kötést másra bízza, hajlandó bárkit bekötni, és hajlandó ezeket a könyveket eladni is.

Seredith persze az első féle kötő, idős, szívós nő, aki a mesterség minden szépségére megtanítja a türelmetlen és egyben tartózkodó Emmettet. A kötés során az, akinek tehetsége van hozzá, nincs szüksége egyébre, csak egy emberre, aki meg szeretné kötni az emlékeit, papírra és tollra. Testi kontaktus felvétele után a kötő hirtelen átéli az emlékeket, látja, sőt, mintha vele magával történnének meg félig, és szinte transzba esik, közben pedig leírja ezeket. A kötetek gyönyörű kötést kapnak, és ha jó kezekbe kerülnek, akkor örökre elzárva maradnak, biztonságban. A megkötött személy addig, amíg a könyv ép, nem fog emlékezni azokra az emlékekre, amelyek le vannak írva. Seredith nem hajlandó bárkit bekötni, csak segíteni hajlandó a mesterségével, tényleges sebeket, traumákat és titkokat örökre elrejteni, és csak, ha önként kéri a bekötendő személy. Mivel ezek valós dolgok, a legmélyebb, legbensőbb élmények és érzelmek, illetékteleneknek semmi köze hozzá - persze a feketepiac nagyon is vevő rá, és a megélhetési könyvkötők nem is tartózkodnak a kereskedelemtől sem, ahogy a legocsmányabb bűnök elfedésétől sem.



Nem, nincs ez így jól. Olyan alakokkal tölteni meg a könyvkötő műhelyeket, akik nem is értik, mit csinálnak, eladásra dolgozni. Mi szeretetből készítünk könyveket, szépséges könyveket. – Felém fordult, és sosem láttam még ilyen keménynek az arcát. – Szeretetből. Érted te ezt?

Nem teljesen értettem, de kénytelen voltam rábólintani.

– Van egy pillanat a kötés kezdetekor, amikor a kötő eggyé válik a bekötött személlyel. Leülsz, és kivárod ezt a pillanatot. Hagyod, hogy a csend betöltse a szobát. Ők félnek ilyenkor, mindig félnek. De te csak hallgatsz és vársz. Aztán rejtelmes dolog történik. Elméd kitárul az övék előtt, s ők elengedik magukat. Ekkor kezdenek jönni az emlékek. Ezt a pillanatot csóknak nevezzük.

(…)

– Minden ember te leszel, akit bekötsz, Emmett. Egy rövid időre magadra veszed a lényüket. Hogyan lehetnél erre képes, ha a haszonszerzés vezérel?

 Az első rész alatt szépen lassan ráébredünk mi, olvasók az egész kötet nyitjára, hogy Emmett nem véletlenül lett beteg, és hogy őt is bekötötték. A második rész visszavezet a múltba, a betegsége előtti hónapokba, és egy olyan különleges és egyre erősődő szerelmet mutat be, amely a legkevésbé sem elfogadott. Amely miatt elfordul a család is tőle. Amely miatt bekötésre kényszerül, hogy elveszítse az érzéseit, emlékeit. Szörnyű. Szörnyű, hogy ezt egy alapvetően jóraveló, dolgos, semmi bűnt soha el nem követő, rendes embernek el kell viselnie, hogy a társadalom, hogy a saját szerettei képesek kivetni maguk közül azért, akit szeret és aki viszontszereti. Szörnyű, hogy ez ebben a fiktív világban is megtörténik, ebben a gyönyörű, érdekes, jól felépített világban, nem csak itt nálunk, a valóságban. Még mindig lüktet bennem a mondat, ahogy a szülei, Ma és Pa, a két jóravaló paraszt, akik szeretik a gyerekeiket és sok mindent megtennének értük, azt mondják a fiuknak: "Kapsz egy esélyt, hogy jó fiú légy. Hogy újra a mi fiunk légy."

Gyönyörű, de fájdalmas kötet, fájdalmasan aktuális is még mindig, talán egyre inkább. A történet lezárása számomra nem 100%-os, egy kissé kapkodónak érzem, különösen a rendkívül szép felvezető után, de mégis van benne egyféle ritmus. A misztikuma lenyűgöző, és sajnos csak egyetlen egy tényleges kötés történik a regény során, hiába egy - illetve több - könyvkötőről szól, annak a leírása zseniális, érzékletes, és nagyon jól átadja, mi is az a kötés. A nyelvezete mondható kissé régiesnek, de inkább egyszerűen szépnek, jól eltaláltnak mondanám. A fordító, Borbély Judit Bernadett elsőrangú munkát végzett a szöveggel, líraian ültette át a nyelvünkre ezt a kívül-belül különleges, egyedi regényt. 

Szerettem és gyűlöltem is egyszerre, mindazért, amit mesél, azért, mert bár egy másik, egy fiktív valóságban játszódik, mégis idecseng a visszhangja, és különösen jól rezonál ez a visszhang a mai Magyarországgal, a mai közbeszéddel. Elgondolkodtam, hogy miért is ütött annyira szíven ez a regény a nyilvánvaló mellett. Csak utólag jöttem rá az okra: én már olvasás előtt egy beszélgetésből tudtam, hogy lesz a regényben egy nem helyénvalónak gondolt szerelmi szál. Ahogy felbukkant a történések során a másik fél, azonnal tudtam, hogy ő lesz az. Ő lesz a nagy Ő. Ennek egyébként a kötetben elég sokáig semmi nyoma nem volt, sőt, kölcsönös ellenszenv volt érzékelhető inkább köztük, de ennek is megvolt a nagyon jó oka. Utólag értettem csak meg a másik fél véselkedését az első(nek vélt) találkozásukkor. Amikor rájöttem, hogy nem ő lesz a nagy Ő, hanem ő volt. Hogy ez volt, a szerelmük volt gyakorlatilag az egyetlen ok, amiért a sok szenvedést el kellett viselniük. És hogy mekkora jelentősége volt a könyvbéli első találkozásuknak igazából, mindannak, ami akkor történt a másik féllel... 



Bridget Collins 1981-ben született Angliában, irodalmat tanult Cambridge-ben, és színi iskolát is elvégzett Londonban. Első young adult regénye 2008-ban jelent meg, ezt több is követte. A The Binding, amely magyarul A könyvkötő címet kapta, 2019-ben jelent meg. Magyarországon a 21. Század Kiadó adta ki a KULT könyvek sorozatában, ez az első magyarul megjelenő regénye. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.


Kövess minket Facebookon!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése