Az igaz történeten alapuló klasszikus horror ismét megjelent!

Külvárosi környék az 1950-es években. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember.

Kivéve a tinédzser Megnek és mozgássérült húgának, Susannek. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében a két lány saját nagynénjük áldozatává válik, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi a nő három fiát is – végül pedig az egész környéket.

Egyedül a szomszédban élő, tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy határozottan felnőtt döntést kell meghoznia.

Jack Ketchum 1989-ben megjelent története szemernyit sem öregedett az elmúlt három évtizedben, a rajongók és a kritikusok a horror egyik klasszikusaként tartják számon. A könyvből 2007-ben nagy sikerű, díjnyertes film is készült.

 Irodalmi szempontból ez a kötet hibátlan. A narrátor személyének megválasztása (bár az elején kicsit sem volt szimpatikus... a végére sem vált azzá igazából, de ez persze nem is erről szól) zseniális húzás, és ahogy szépen lassan megismerjük a kissé félresiklott életét, mindannyiuk félresiklott életét, amit nagyon megérdemeltek, egyre jobban és jobban kibontva: zseniális, nincs rá jobb szó. A regény immár 32 éves, de tényleg egy percet sem öregedett, mert amit leír, az az erőszak, szocipatizmus, kegyetlenség, az emberi történelem része, része volt 5000 éve és része lesz 5000 év múlva (már ha lesz emberiség persze, amit erősen kétségbe vonok). Sajnos. Elképesztő, megrázó, felkavaró, undorító mindaz, ami ebben a regényben történt. De az, hogy ez a valóságon alapszik, és hogy ami a valóságban történt, még ennél is durvább, egyszerűen felháborító. 

Jack Ketchum, vagyis Dallas William Mayr az utószóban elmondja a regény keletkezésének történetét. Először is mélyen felháborítja és undorítónak tartja, hogy olyan emberekkel kell megosztania ezt a bolygót, mint pl. a hírhedt Ted Bundy, a sorozatgyilkos szociopata, aki éppen úgy néz ki, mint bárki más, egy átlagos ember, és mégis ilyen aljasságokra képes. Unja és gyűlöli, hogy tele van a világ családon belüli erőszakkal, amivel nemhogy 30 éve, ma sem foglalkozunk kellőképpen, mert az ő dolguk. (Érdekes és undorító, hogy az erőszakot inkább tekintjük magánügynek, mint pl. a homoszexualitást, aszexualitást, transzneműséget, stb... az nem magánügy...). Olvasott egy írást egy nőről, aki a gyerekei és a szomszéd gyerekek segítségével hónapokon át kínzott egy fiatal, 16 éves lányt, fogva tartva őt és a húgát. A lány végül meghalt, belehalt a kegyetlenkedések okozta sérülésekbe. Volt egy fénykép erről a nőről, és ez a kép Ketchum agyába égett, aztán hosszú évekkel később megírta a történetét regény formájában.

A valós történet 1965-ben esett meg Indianapolisban, az elkövető Gertrude Baniszewski, több gyereke és a környékbeli, szomszéd gyerekek. Az akkor 16 éves Sylvia Likens, akinek a szülei különféle vásárokon, mulatságokon és leginkább vándorcirkuszokon vettek részt Indiana államszerte, hogy üdítőt, sört, édességet árusítsanak, 1965 júliusában a húgával, Jennyvel együtt a Baniszewski családhoz költöztek. Mint később kiderült, ez volt a lehető legrosszabb döntés. A nő, Gertrude gyűlölte Sylviát, vlaószínűleg pusztán a fiatalságáért és szépségéért, és szépen lassan egyre durvább eszközökkel kínozta, a saját és a környékbeli gyerekeket is bevonva. Az első hónapokban még elmehetett, de az erőszak egyre inkább elharapózott, és a rendszeres szóbeli, verbális bántalmazás és az időnkénti verés végül sorozatos megalázásba, folyamatos erőszakba csapott át. Fogvatartották, éheztették, kikötözték, az utolsó hetekben megvagdosták, ha kapott is enni, az sokszor romlott étel volt. Október elején, mivel a lány nem használhatta a fürdőt, a bevizelés miatti büntetésként a nő a pincébe ráncigálta, és ott megkötözte, rendszerint teljesen meztelenül. A szomszéd gyerekek 5 centet fizettek a látványosságért, sőt, ők maguk is megüthették, rugdoshatták, megégethették a fogvatartott lány testét. A nőnek volt egy 1 év körüli gyereke, és egyébként éppen terhes volt a következővel. Egy alkalommal a 12 éves fia segítségével a kisebb gyerek használt pelenkáját tömték a lány szájába. Nagyon sok kínzási és megalázási formát a tizenéves kölykök találtak ki, sokat ők is vittek véghez, mindezt egy beteg, aberrált és minden kétséget kizáróan orvosi segítségre szoruló felnőtt irányításával és segédletével. 

A folytonos és egyre eszkalálódó kínzások végül nemi erőszakban, mély vágásokban, cigarettával és egyéb módokon való égetésekben csúcsosodtak ki, a hasára azt a szöveget vágták, hogy "I'M A PROSTITUTE AND PROUD OF IT" (Prostituált vagyok és büszke vagyok rá.), a vaginájába egy üres üveg kóláspalackot kényszerítettek, végül október 25-én több környékbeli fiú megerőszakolta a család segédletével. A lánynak sikerült megszöknie, ám a legyengült, éheztetett és megkínzott Sylviát még azelőtt elkapták, hogy sikerült volna kijutnia a házból. Másnap, október 26-án belehalt a sérüléseibe. Két napra rá letartóztatták a nőt, 29-én pedig öt környékbeli gyereket, akik rendszeresen részt vettek a kínzásokban. Sylvia testén több, mint 150 különböző vágásokból, ütésekből, rúgásokból keletkező és égési sérülés volt, a legváltozatosabb helyeken, a fogai nagy részét kiütötték, és az éheztetés hatására teljesen lesoványodott. Halálát a vizsgálatok alapján a láza, elfertőződött sebei és éheztetése mellett egy jobb halántékára mért erős ütés okozhatta.

Sylvia Likens 16 évet élt, Gertrude Baniszewski börtönbe került, ott is halt meg 1990-ben tüdőrák következtében. A lánya, Paula 1972-ben feltételesen szabadlábra került, új identitást vett fel, és később egy iskolában vállalt állást, de eltitkolta valódi kilétét, amire 2012-ben jöttek rá, ekkor kirúgták. Másik lánya, Stephanie, aki végül próbálta kiszabadítani a lányt és ő fedezte fel, hogy Sylvia már meghalt, tanúskodott anyja és a többiek ellen, bevallva mindent. A per után új nevet vett fel és tanárként dolgozott, családot alapított. Richard Hobbs, Coy Hubbard, két környékbeli fiú, és John Baniszewski Jr. kevesebb, mint két évet töltött javítóintézetben. Hobbs 1972-ben, 21 évesen, rák következtében meghalt, Hubbard azonban egész életében kisebb és nagyobb bűnök elkövetése miatt ki-be járt a börtönből. További néhány fiatal, akik részt vettek a kínzásokban, kisebb-nagyobb büntetéseket töltöttek le érte. Jenny Likens, Sylvia húga, a vád fő tanúja végül megházasodott, családot alapított és 2004-ben hunyt el.

Ennek a fiatal lánynak, Sylvia Likensnek állított emléket Ketchum ezzel a regénnyel, minden elképzelhetetlen, elképesztő kínzással együtt, amin keresztülment. Az elbeszélő az egyik szomszéd fiú, aki a történetben tevőlegesen sosem vett részt az eseményekben, csak nézte, végül megpróbált segíteni, de őt magát is foglyul ejtették. A regény cselekménye némileg másképp szövődik, mint a valóságban történt, de ez természetes. Letehetetlen, elborzasztó, ezzel együtt magába szippantó mű ez, ami nem segít megszeretni az emberiséget, sőt... Alapjaiban rengeti meg az emberekbe vetett hitet, már ha valaki volt, van olyan naiv, hogy hisz még bennünk. Zseniálisan megírt sokkoló történet, aminek nem szabadott volna megtörténnie... aminek csupán fikciónak kellett volna maradnia. És ilyet és ehhez hasonlókat a világ minden táján tesznek emberek, teljesen természetes módon.

A könyvet Farkas Anikó és Kiss Attila fordításában az Agave Könyvek csapata adta ki ismét Magyarországon. A szerző, Jack Ketchum 1946-ban született Livingstonban, New Jersey-ben, 2018-ban hunyt el New Yorkban. Élete során számtalan irodalmi díjban részesült a horror műfajon belüli alkotásaiért.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet