Két világ találkozása - A Þingvellir Nemzeti Park

Izland négy nemzeti parkja közül a Þingvellir a legkülönlegesebb: itt találkozik ugyanis az eurázsiai és az amerikai kőzetlemez, amelyek évente mintegy 20 mm-t távolodnak egymástól - egyre tágasabbá és tágasabbá téve ezt a szép vidéket.

Az egyébként is különleges, gyönyörű és szélsőséges vulkanikus vidékeiről elhíresült szigetországnak, Izlandnak a nyugati részén terül el a Þingvellir Nemzeti Park (átírva: Thingvellir, a th az elején az angol th hanghoz hasonló, a dupla "l" pedig az izlandi nyelvben kiejve mindig "tl"), ami tektonikai szempontokból is egyedi a világon, de az izlandiak számára a saját történelmük miatt is fontos. Itt ülésezett ugyanis hagyományosan évszázadokig az izlandi törvénykezés, a park nevében a Þing parlamentet, a vellir síkságot jelent. A területet az Alþing, az izlandi parlament 1930-tól helyezte védelem alá, mint "minden izlandi védett szent helye", 2004 óta a Világörökség része.

Izland első telepesei, akik zömében Norvégiából hajóztak át 870-től, itt alapították a világ első parlamentjét. Izlandnak különös története van, ez az ország az alapítása óta tulajdonképpen független, és Európa egyik legrégibb és leggazdagabb irodalmával is rendelkezik a sagák képében. A szigetről már az ókor is tudott, a kelták és a vikingek is valószínűleg jártak már ott, sőt, római pénzérméket is találtak a 3. századból (ezeket valószínűleg a később odaköltöző vikingek vitték magukkal), de végül 874-ben Ingólfur Arnarson volt az, aki a part mentén hajózva a mai Reykjavík területén telepedett meg, a nevet is ő adta neki, jelentése füstös öböl. Sokan az első telepesek közül azért költöztek Izlandra, mert valami oknál fogva összetűzésbe keveredtek a norvég törvénykezéssel vagy magával a királlyal, Arnarson sem volt kivétel, I. (Széphajú) Haralddal, Norvégia egyesítőjével és első királyával nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. A következő pár évtizedben számos követője érkezett Arnarsonnak, de rajtuk kívül akadtak skótok és írek is, és ezek a népek végül keveredéssel és saját törvénykezésekkel megalkották az izlandi népet. 

930-tól kezdődően hozták létre az Alþinget, ami egészen más, mint a mai parlamentek, sokkal inkább hasonlít törzsi gyűlésekre, de itt választottak törvénymondót, az első törvénymondó egyébként Ingólfur Arnarson unokája lett. Az izlandiak nem írták le a törvényeiket, a törvénymondónak kellett megtanulnia és megjegyeznie őket, ezen túl törvényhozással, törvénykezéssel és bíráskodással foglalkozott. Minden gyűlés során elmondta az érvényben lévő törvények harmadát, így három év alatt ismertették a lakossággal az összes törvényt. A nyaranta, 2-3 héten át tartó Alþing azonban nem csupán egy bírói-törvényhozói gyülekezés volt, nagy népünnepély, esküvők és mulatságok helyszíne is. 1798-ig ezen a helyen üléseztek, és 1944-ben itt kiáltották ki a függetlenséget. Az ország a történelme során norvég és dán befolyás alá is került. 

Látnivalók közül érdekes a Lögberg, vagyis a törvényszikla, ennek a lábánál tartották az üléseket és mulatságokat, a 3 évre megválasztott törvénymondó itt ismertette a törvényeket, de bárki szabad polgár kiállhatott, kérdéseket vethetett fel vagy híreket közölhetett. Az eredeti terület mára az aktív geológiai működés miatt eltűnt, de helyét egy izlandi zászló jelzi.

Geológiai szempontból egyedülálló a nemzeti park, hiszen a terület nyugati fele az amerikai tektonikai lemezhez, a keleti pedig az eurázsiaihoz tartozik, és ez a két lemez folyamatosan távolodik egymástól, évente mintegy 20 mm-t. 

A nemzeti park területén, ahogy egész Izlandon is, elékpesztően sok gyönyörű természeti képződmény, vízesés, sziklás vidék és lávamező van. A területen fekszik a Þingvallavatn-tó is, amely egy lávamezőn terül el. A lávamező elképesztően gazdag ásványi anyagokban, így a tó maga és a körülötte fekvő földek is a biológiai sokféleséget mutatják, gazdag élet burjánzik a hideg időjárás ellenére. A területen több mint 200 féle növényfaj él meg, és ezek közül több tucatnyi egyedi, csak Izlandon található meg vadon. Ebben a tóban él három egyedi halfaj is, amelynek tagjai valószínűleg több, mint 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak idején elszigetelődtek ezen a helyen, és az eltelt idő alatt alkalmazkodtak a tó egyedi körülményeihez. 

A nezeti park növényvilága is nagyon gazdag, többszázféle cserje, fa is megél itt, minden évszakban más arcát mutatva a területnek. A Þingvellir területén él Izland flórájának mintegy a 40%-a, így valóban a sokféleség jellemzi. Nyírfák, fűzfák és bükkök is nagy számban megtalálhatóak. Madárfajait tekintve a mély Þingvallavatn-tó körül nem sok él, ám a környék sekélyebb tavainál több, mint ötven különféle madárfaj lel otthonra, ezen felül mintegy 32 vándormadár-faj is megfordul itt. A madarak közül a legismertebb a képen is látható jeges búvár, a búvárfélék legnagyobb faja. Testsúlyához képest kisebb a szárnyfelülete, mint bármelyik más madáré. Ezért a felszállással nehézségei vannak, és a szárazföldön gyámoltalan. Ha már fent van a levegőben, ügyesen repül, és óránként 90 km-es sebességet is elérhet. Április-májusban több ezer kilométert repül, hogy elérjen a sarkvidék körül fekvő költőhelyekre.

A területre jellemző még a róka, az állat őshonos a vidéken, de nagyon sok a nyérc is, akik valószínűleg a legfiatalabb itt élő fajok tagjai. A nyérceket az 1930-as években vitték be a szigetországba a szőrméjük miatt, ám sok képviselőjük megszökött a fogságból, és azóta is vígan élnek Izland területén. Szerencsére elterjedésük és életvitelük nem okoz semmiféle természeti vagy egyéb kárt az őshonos fajok tekintetében.

Számomra ez a különleges terület egészen biztosan bakancslistás, de ha egyszer ott vagyok, nem hagyom ki Izland másik 3 nemzeti parkjait sem.

Jártatok már esetleg a Þingvellirben, vagy szeretnétek?

Kövessetek minket Facebookon is!

Ami még érdekelhet