A neandervölgyi emberről az a kép terjedt el a köztudatban, hogy buta, korlátolt, erőszakos, csúnya, aki morogva és hőbörögve, zagyván kommunikál. Vajon mennyire állja meg ez a kép a helyét?
A neandervölgyiek egykor benépesítették egész Európát, találtak neandervölgyi maradványokat Dél-Spanyolországtól kezdve Walesen át egészen a közel-keleti térségekig. A legrégebbi bizonyosan neandervölgyi embertől származó maradvány 300 ezer éves, és mindezidáig nem találtak 30 ezer évesnél fiatalabbat. Ez az időtartam egyébként teljesen normális egy emberfaj esetén. De még ezek a DNS-töredékek is az eltelt 30-300 ezer év alatt annyit sérültek, hogy képtelenség lenne valóban létrehozni belőle egy ma élő neandervölgyit. Ezért is kissé a valóságtól elrugaszkodott mese a Jurassic Park, ahol ugye az életre keltett dinoszauroszok néhány tíz-százezer év helyett már 65 millió éve eltűntek a Föld felszínéről. Egyébként szinte az összes lény, akik felbukkannak a filmben, a krétakor alatt élt, de hát a Jurassic eggyel jobban hangzik, mint a Cretaceous. De térjünk is vissza őseinkre.
Hogy tudott-e beszélni egy neandervölgyi, az összetett kérdés, amelyet az antropológia és a genetika együttesen sem tud biztosan megmondani, de nagy valószínűséggel igen. A torkuk felépítése csak apróságokban különbözött a miénktől, és a nyolcvanas években Izraelben nyelvcsontot is találtak, ami egyértelmű jele annak, hogy fizikailag mindenük megvolt, ami a beszédhez kell. A nyelvcsont az ember esetében teljesen különbözik egy állatétól. A neurológia ebben a kérdésben sajnos nem segít: a beszéd képessége egy elég nagy helyet foglal el az agyban, és igen összetett jelenség, ám az ún. Broca-agy területe a legfontosabb. Ilyen agyterülete pedig a nagyobb emlősöknek is van - mégsem tudnak beszélni. Minden bizonnyal a neandervölgyieknek is volt. A genetika azonban közelebb visz a megoldáshoz: van egy gén, ami a FOXP2 nevet viseli (a sajtó előszeretettel hívja nyelvtani vagy nyelvgénnek), aminek nagy szerepe van a beszédképességben és a kézügyességben is. Nem tudjuk pontosan, mit csinál, de azt igen, hogy ha megsérül vagy hiányzik, az alany nem képes szóban kommunikálni. Ez a gén minden hangot kiadni képes állatban megtalálható, és fontos szerepet tölt be: enélkül nem tudnak énekelni a madarak, figyelmeztetni a veszélyre a gazellák, stb. Persze egy állat esetében ez a gén egy kicsit más, mint nálunk.
Egy 2006-os vizsgálat pedig minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a neandervölgyieknek pontosan ugyanolyan FOXP2 génje volt, mint nekünk, ám különbözött a csimpánzokétól pl. Mindezek alapján, noha sosem hallottuk és nem is fogjuk hallani, azért elég magabiztosan kijelenthetjük, hogy minden bizonnyal tudott beszélni a neandervölgyi ember is.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése