A fogadó

Az ​Egyesült Államok-beli Gloucesterben magányos épület áll a sziklás parton: a fogadó, amelynek újdonsült tulajdonosa, a bostoni rendőrség exnyomozója, Bill Robinson. A fogadós kifejezetten élvezi az elszigetelt helyszínt. Amíg tucatnyi lakója megfizeti a szállásdíjat, Robinson nem kérdezősködik. Clayton Spears, a sheriff is ugyanígy tesz – ő a fogadó második emeletén lakik. Megjelenik Mitchell Cline, aki homlokegyenest ellenkező módon bonyolítja az ügyeit. Bandájába helybeli bűnözők tartoznak, akik drogot árulnak, nem egyszer öltek is. A fogadó kapuján betör az erőszak. Robinson megismerkedik Susan Solie újságírónővel, és ráébred, azzal, hogy elhagyta a várost, még nem menekült a gonosz valóságtól – és attól a felismeréstől sem, hogy felelősséggel tartozik a közösségnek. Cselekednie kell. Spears sheriff mellett Robinson segítőtársa lesz Nick Jones, veterán katona, és Effie Jones, gondnok. Össze kell fogniuk, hogy megvédjék a környéket, mert ha ki-ki csak magára számíthat, akkor nem élik túl.

James Patterson, Amerika, sőt, az egész világ egyik legsikeresebb, legtöbb eladást produkáló krimiszerzője előszeretettel dolgozik más szerzőkkel együtt. Ezt tekinthetjük nemes gesztusnak is, hiszen sokszor kezdő vagy kevésbé ismert társszerzőket választ, én azonban nem így érzem. Bevallom, az ő regényeivel kapcsolatban, bár mind valamiféle rejtélyt, bűnügyet akar elmesélni, számomra mégis egyetlen dolog marad a legnagyobb rejtély: mitől annyira sikeres?

De térjünk is vissza a könyvre. A főszereplő egy, a bostoni rendőrségtől elbocsátott nyomozó, rögtön az első fejezetben ki is rúgják, de egy ideig semmit nem tudunk meg a háttérről, csak arról, hogy valószínűleg a társa tehet róla. Az első fejezet hangulata és az a rejtély megfogott, és csalódtam, hogy a következőben már évekkel később járunk, egy tengerparti fogadóban, ami Bill időközben elhunyt feleségének nagy álma volt, és ahol a legkülönfélébb lakókat fogadják. A sztori ezen a helyszínen alakul és bonyolódik, de még fejezetekkel és újabb és újabb megismert szereplőkkel később is úgy éreztem, hogy engem a bostoni eset és élet ott nyomozóként sokkal jobban érdekelne. A könyv rendkívül rövid fejezetekkel operál, több, mint 100 fejezet jutott a 336 oldalra, emiatt kettős érzéseim vannak. Egyrészt ez teheti feszültté, pörgőssé és rejtélyesebbé az egészet, minden fejezetben van egy kis váltás, új nézőpont, új helyszín, más idő; másrészt viszont épp a rövid fejezetek miatt töredezettnek érzem a sztorit, nem ismerjük meg jól a karaktereket, akikből rengeteg van amúgy, vázlatszerűen hat az egész.

A könyv foglalkozik fontos kérdésekkel, főleg a drogproblémák és a fiatalok útkeresése kerül középpontba, de mégsem bontja ki ezeket elég mélyen, talán pont a rövidke fejezetek miatt. Önmagában az, hogy sok-sok rövid fejezetből áll egy könyv, nem jelent sem jót, sem rosszat. Én sokszor kifejezetten szeretem és keresem a hasonló felépítésű műveket, míg máskor jobban esnek a hosszú, leíró-jellegű, kifejtős történetek. Két dolog a döntő mindkettő esetén: a "szolgáltató" és a "fogyasztó", vagyis az író, írói stílus, és hogy én, az olvasó épp mit szeretnék, mi rezonál az aktuális gondolataimra, vagy mi az, ami egyáltalán gondolkodásra késztet egy új témával kapcsolatban. Már számtalanszor megállapítottam, hogy James Patterson egyszerűen nem az én íróm, nem az én hangomon szól, nem nekem. Két könyve tetszett, az egyik az "egész jó" kategória, ez a Bill Clintonnal közösen írt regénye, Az elnök eltűnt (aminek hamarosan érkezik a folytatása!); a másik pedig a zseniális A madártollas gyilkosságok c. regény J. D. Barkerrel közösen. Nem tudom, hogy utóbbiban mi szerepe volt pontosan Pattersonnak, de mind a cselekmény, mind a karakterek, mind az írásmód abszolút Barkeré, aki egyszerűen egy zseniális író. Candice Fox, A fogadó társszerzője sajnos kevés volt, hogy emelje a történet színvonalát, leginkább egy oda kevésbé illő szerelmi szálat vitt bele a sztoriba.

Candice Fox 1985-ben született Ausztráliában, hazájában népszerű, kedvelt író, aki a rangos ausztrál Ned Kelly-díjat is megkapta 2014-ben az Hades c. regényéért. James Patterson 1947-ben született a New York állambeli Newburgh-ben, napjaink egyik legismertebb és legsikeresebb krimiírója, műveit több, mint 380 millió példányban adták már el világszerte. Az irodalom nagy jótevője, bevételéből és vagyonából rengeteget adakozik iskolai könyvtárak, közkönyvtárak, független könyvesboltok építésére és fenntartására, jelentős a szerepe az olvasás népszerűsítésében, és már több millió kötetet adományozott diákoknak, katonáknak, rászorulóknak.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadó új testvérkiadójának, a Next21-nek! A könyvet Varga Bálint fordította. A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Ami még érdekelhet