Emlékszel életed eddigi legrosszabb napjára? Na? Megvan? Képzeld el, ahogy aznap valami fontos esemény miatt 150%-ot kell nyújtanod. De rajtad kívül álló körülmény miatt NEM megy, és ezért a megmérettetésből vesztesen kerülsz ki. Sőt, az a legenyhébb kifejezés rá, hogy vesztesen, inkább megsemmisülten. Ez a kezdőrúgás Amy E. Reichert A kókusztorta-véletlen című regényében, hogy aztán a dolgok tovább bonyolódjanak egy szerelem képében, naná, hogy a két ellentétes oldalon álló személyek között. A mű a Central Könyvek kiadásában jelent meg.
Könyvajánló - Amy E. Reichert: A kókusztorta-véletlen
Adott tehát Lou, a séf, aki a lelkét is kidolgozza, hogy talpon tartsa szeretett - és nem mellesleg saját tulajdonú - éttermét (Luella), ami kezd felfutó ágban teljesíteni, olyannyira, hogy már a személyzetet is bővíteni kell. Vőlegénye azonban fontos ember, ügyvéd, menő munkahellyel és még menőbb Jaguárral, aki nehezen fogadja el a Lou hivatásával kapcsolatos időbeosztást és leterheltséget, ezért minden lehetőséget megragad arra, hogy verbálisan vagy nonverbálisan kifejezze abbéli óhaját, miszerint az esküvő után a lány lesz szíves főállású feleségként élni tovább az életét. Lou úgy érzi, kettészakad, annyira szereti a férfit, de az éttermét is, és mindent, ami azzal együtt jár. Szerencsére (?) nem kell választania, mert egy végzetes napon azon kapja vőlegényét, hogy egy másik nővel hetyeg. Lou legszívesebben vért inna, de az étteremnek aznap is működnie kell, így élete legrosszabb ételeit tálalja fel a vendégeknek. Pechére aznap teszi tiszteletét nála egy hírhedten vitriolos tollal megvert étteremkritikus.
A szerző, Amy E. Reichert
A másik főszereplő a mogorva, ám szellemes brit, Al, aki foglalkozásából adódóan, hivatalból járja Milwaukee éttermeit, és tapasztalatairól álnéven írja könyörtelen kritikáit, amelyeket a sajtó rendre megjelentet. Az A. W. Wodiski álnéven író étteremkritikusnak rettenetesen rossz híre van, állítólag minden étteremről megsemmisítően nyilatkozik, a kritika élét az sem tompítja, hogy mindezt roppant szórakoztató stílusban teszi. Pozitív híradás nem létezik nála, és nem érdekli, hogy egy-egy epébe mártott véleménye után akár a redőnyt is le kell húznia a bírált étteremnek.
Bekövetkezik az elkerülhetetlen, megjelenik a kritika Luelláról, azzal a címmel: "Csak a saját felelősségére"... Lou összeomlik és egy kocsmában vígasztalódik, míg Al szintén oda tér be ünnepelni. A 66. oldalon járunk, és a bonyodalmak még csak ezután kezdődnek: a két ember első pillantásra szimpatikus egymásnak, de a lehúzó kritika után lehet-e közös jövőjük?
Nagyon kellemes, strandolós nyári vagy bekuckózós őszi-téli-tavaszi történet sikeredett Amy E. Reichert regényéből, ahol nagy meglepetések nem érhetik az embert, hiszen minden az ételek és a szerelem körül forog, de az odavezető út roppant érdekfeszítő leírásban került tálalásra: kellően humoros, kellően bölcs, kellően életszagú. Megfelelő arányban vegyítette a szerző a mellékszereplők tulajdonságait is: a bölcs idősebb házaspárt nem lehet figyelmen kívül hagyni, és Lou barátai is bőven hozzáteszik a magukét a szerethetőség érdekében. Öröm olvasni, én mondom nektek! Mindenesetre éhesen ne vedd kézbe a könyvet, mert a sok étel és édesség nyálcsorgatóvá teszi az élményt, muszáj valamit harapni akár olvasás közben is. A regény végén pár recept is található, ha a címadó süteményt valaki meg akarná kóstolni, akkor meg is süthesse. Persze... nem minden hozzávaló lesz egyértelműen kapható kis hazánkban.
Tehát: olvasásra fel! "A második esély jó dolog, és olyan az íze, mint a kókusztortának."
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon!
- Central Könyvek
- 336 oldal
- Kötés: kartonált
- ISBN: 9789633248317
- Nyelv: Magyar
- Megjelenés éve: 2021
- Fordító: Ács Eleonóra
Megjegyzés küldése