"A sötétség előnye, hogy nincsenek árnyékok."

Egy fiatal menedékkérő orosz lány vízbe fulladt Vatnsleysuströnd egyik öblében. A fejsérülései arra utaltak, hogy meggyilkolták, ám a nyomozást nem sokkal később öngyilkosság gyanújával felfüggesztették. Az eset nem váltott ki különösebb visszhangot,

és elég gyorsan feledésbe is merült.

Hulda Hermannsdóttir reykjavíki rendőrfelügyelő nyugdíjazása előtt két héttel még választhat magának egy utolsó, felderítetlen ügyet pályafutása lezárásaként. Egyetlen eset van, ami sehogy se hagyja nyugodni: az orosz lányé. Bő egy évvel a történtek után Hulda újranyitja az aktákat.

A nyomozás szerteágazó, és messzire vezet, mindenkinek van rejtegetnivalója, és senki sem árulja el a teljes igazságot. Hulda tapasztalt, ravasz nyomozó, rutinosan végzi a dolgát, ám múltjának kísértetei megzavarják a munkáját, és olyan végzetes hibákat követ el, amelyek beláthatatlan következményekkel járnak.

A Sötétséget a Times A 100 legjobb krimi és thriller 1945 óta elnevezésű toplistájába választotta.

Hulda Hermannsdóttir, a reykjavíki rendőrség kollégája immár a 65-öt tölti, úgy tervezi, hogy év végén nyugdíjba vonul, bár nem fűlik hozzá a foga, nem tehet mást. Több mint másfél évtizede a munkája az egyetlen, ami kitölti az életét, emellett túrázni szeret a gyönyörű (és veszélyes) izlandi vidékeken. Egyedül él egy kis lakásban, hajdani boldog életének már nagyon rég búcsút kellett intenie: Dimma, a lánya (a név jelentése: Sötétség) 13 évesen öngyilkos lesz, Jón, a férje szívbeteg, 50 évesen meghal, Hulda pedig egyedül marad, egyedül a férje, a jól menő üzletember rengeteg adósságával, amiről nem is tudott. A szép tengerparti házát el kell adnia, és épp csak egy kis reykjavíki lyukra telik neki. Mostanában ismerkedik egy nyugdíjas orvossal, Péturrel, akivel a túraklubban ismerkedett meg, de Hulda már nem képes a szerelemre. Pontosan fel tudja idézni a percet, amikor kihalt belőle ez a képesség.

A törvény nem a tökéletes mérce, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy mi jó és mi rossz. A dolgokat néha tágabb összefüggésbe kell helyezni.

Így hát Hulda egyetlen célja a munkája, és rettegve gondol arra, mi lesz vele a nyugdíjazása után. Ráadásul Magnús, a főnöke közli vele, hogy a legtöbb ügyét elvette tőle, két hetet kap, és nyugdíjazzák, nem várja meg az év végét, mert most volt lehetőség a helyére hívni egy fiatal, tehetséges nyomozót. Hulda ezért megpróbálhat megoldani egy régi ügyet... a nő pedig Jelena, az orosz bevándorló lány ügyét választja, mert úgy véli, a kollégája, Alexander egyáltalán nem volt alapos anno.

Az ügy egy évvel korábban történt, a téli hidegben, holtan találtak egy orosz menedékkérőt, akinek ügye még folyamatban volt. A parton találták meg, arccal a sós, hideg vízben, a fején külsérelmi nyomok, a halál oka fulladás. Alexander gyorsan lezárta az ügyet, ami nem is nagyon került a média és a közvélemény kíváncsiságának középpontjába: öngyilkosság történt. Ám Hulda nem hisz ebben, és felkeresi a szállót, ahol a lány a lakott, felkeresi azokat az embereket, akik ismerték, és hamar kiderül, hogy a lánynak oka sem volt az öngyilkosságra, mert az ügyvédje közölte vele, hogy az ügye pozitív végkifejlet felé halad, napok kérdése volt csupán, hogy hivatalosan is elfogadják a menedékkérelmét. Ráadásul pár hónappal korábban eltűnt egy másik orosz nő, Kátya is, aki azóta sem került elő. Hulda gyanítja, hogy mindketten ugyanannak az gyilkosnak az áldozatai lettek.

A nyomozónak nincs sok ideje, hogy kiderítse, mi történt, ráadásul a családja múltjának árnyai is egyre inkább felszínre törnek és persze a nyugdíjazása is foglalkoztatja, így egyre óvatlanabbá válik, ami katasztrófák sorozatát indíthatja el... Tényleg meggyilkolták Jelenát és Kátyát? És Hulda idejében rájön, mi az egész ügy hátterében?

Szokatlan képekkel operáló skandináv krimi ez, maga a bűnügy nem annyira rejtélyes, de Ragnar Jónasson nagyon eredeti dolgokat és szereplőket hoztt be a műfajba. Először is meglepett, és kifejezetten tetszett, hogy a főszereplő nyomozó a nyugdíjazás küszöbén álló nő - rendszerint fiatalabb nők vagy férfiak, ha idősebbek, akkor biztosan férfiak a skandináv krimik és úgy általában a krimik központi nyomozófigurái. Tetszett, hogy nem tudunk meg mindent az életéből az elején, sőt, a legnagyobb, legfordulatosabb titokig egész a végéig várni kell, tetszett, hogy fokozatosan építi fel és ismerteti meg velünk a szereplőt, akinek az élete mellett maga az aktuális bűnügy, amin nyomoz, már-már mellékszállá válik. Ez is viszonylag ritka, hogy ennyire a központba helyezik az írók a szereplőiket, és egyáltalán nem bántam, mert Hulda nagyon jól megírt karakter. Szimpatikus, esendő, problémákkal teli, élő-lélegző ember, olyan, mint bárki, könnyű vele azonosulni és együttérezni.

Ragnar Jónasson mindezt megfejeli valami hamisítatlan izlandi hangulattal. Sötét, hideg, a táj, a sziklák, a partok, túrák rövid leírásai: bár rövidek, mégis elrepítenek ebbe a gyönyörű világba, ott vagyunk a fagyos éjszakán a kis kunyhóban, a sziklákon, a tengerparton. Leírásai a svéd Kepler házaspáréra emlékeztetnek, ugyanolyan magával ragadóak és mozgalmasak, de közben mégis hamisítatlanul tud izlandi maradni. Rengeteg északi regényt olvasok, nem csak krimit, szépirodalmat is, szépirodalomból mondjuk a norvég ami leginkább tetszik, krimiből mindegy, de amellett, hogy mindegyik skandináv krimi magán hordozza a megszokott jegyeket, mégis mindegyik északi nép műve valahogyan más. Ő a negyedik izlandi szerző, akinek krimijét olvasom, és ők mások, mint a norvégok, ahogy a norvégok is megkülönböztethetők a svédektől vagy a dánoktól, meg a tiszteletbeli skandináv finnektől is. Mindegyiknek van valamiféle egyedi hangja, egyedi hangulata, és Ragnar ezt jól eltalálta.

És ez a befejezés... nem vagyok én hozzászokva a skandináv krimiktől az ilyen véghez, na! 

Nagyon remélem, hogy az Animus Kiadó mielőbb hozza a szerző többi könyvét is, ha jól láttam, Hulda sorozatában, angolul a Hidden Iceland címűben eddig három kötet van, de van neki egy eddig hatkötetes másik krimisorozat is, amely a Dark Iceland címet viseli, szóval van választék. :) A Sötétség c. művét Patat Bence fordította.

A posztban szereplő szürkeárnyalatos tájképeket Michael Schlegel fotós készítette Izlandon.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

 

Ami még érdekelhet