A szokásos történet, tűnődik valaki egy hajó kormányrúdjánál Sarah Blake A vendégkönyv című regényének első mondatában. Ha egy gazdag család elszegényedik, a végén ott marad egy pazar telken a végletekig leromlott ingatlan, ami aztán könnyű préda lesz arra alkalmas embereknek. Valamikor a világot irányították a gazdák: a Milton-Higginson bankárok, de mára... Ezt a folyamatot írja le az Európa Kiadó gondozásában megjelent mű, belehelyezve az egyént és a magánsorsot a történelem útvesztőjébe, morális kérdéseket felvetve az olvasóban.

Könyvajánló Sarah Blake: A vendégkönyv

A történet kezdetén 1935-ben járunk. Kitty Milton a család rangban első asszonya - a bank már több generáció óta a család birtokában van. Ekkor a németekkel kötött üzletekből ömlik a pénz az intézménybe, amerikai pénz, náci acélipar. Ogden Milton, a bank és a család feje, egy németországi összejövetelen elképedten hallgatja Elsa Hoffmannt, akinek zsidó férje hamarosan "lemondhat" az állásáról, hiába a dúsgazdag Walser acélművek családjába házasodott be - Ogden egyszerűen el sem hiszi, hogy a dolgok így működnek arrafelé. Persze, 1935-ben az is elképzelhetetlen számára, hogy bő 3 évtized múlva minden összeomlik, a bank, a gazdagság, és a nagy vagyon pedig 2017-re egyszerűen elfogy, elolvad.

Abban a korban indul a történet, amikor még világosan körvonalazásra kerültek a férfi és női szerepek: a férfiak, fivérek, fiak irányítanak, a nők gondoskodnak, figyelnek, javasolnak, terelnek, védelmeznek, viszik tovább a lángot. Kitty Milton élete vége felé csak tűnődve és értetlenül nézi a család unokalányait: micsoda önállóság, és megítélése szerint micsoda fölösleges erőpazarlás ez női oldalon az önmegvalósítás felé. 

Evelyn és Joan testvérek (Ogden lányai), régóta nem beszélnek egymással - vajon miért nem? Mi történt 1959. augusztus 22-én, ami "az a bizonyos reggel" - de milyen reggel? Ez egy kép hátulján olvasható, amin Evie anyja, Joan is szerepel. A múlt kibogozása Evie-re marad, de vajon mit fog hozzá szólni, amikor mindenre fény derül?

A mű annak a problematikáját boncolgatja, hogy sorskérdésekben, nagy és embert próbáló időkben szabad-e félrenézni, elfordítani a fejet az embertelen, diktatórikus, vagy egyszerűen csak rossz társadalmi beidegződésektől? Hogyan értelmezzen egy üzletember egy remekül jövedelmező üzletet a harmincas évek derekán a Németországban regnáló náci szimpatizáns gyárossal? Hogyan reagáljanak Ogden gyerekei, unokái a pár évtizeddel későbbi fekete-fehér ellentétre, majd a családi történelemre, pláne, ha egyikük házastársa úgy érzi, hogy a családtagok hetedíziglen bűnösök a félrenézésben?

És a laikusoknak hiába is mondod, hogy az emberek élete bonyolult, ezernyi változóval, nem lehet mindenre a helyes, helytelen címkéket ráragasztani, nem fogják érteni, sőt, nem is akarják érteni. Az egyén felelőssége nem korlátlan, csak addig terjed, amennyit éppen adni tud. Az ember traumái, személyes tragédiái, tapasztalatai, átélt veszteségei beszűkült tudatállapotot eredményeznek, amelyekből legfeljebb egy szent képes időben kitörni, és a jövő szempontjából is helyesen cselekedni. Az üzlet megint más kérdés. Az 1935-ös Ogden bízott abban, hogy a németországi kis kefebajszos mitugrász csak átmeneti állapot, ő a rendbe kívánt pénzt invesztálni - de utána meg már késő lett volna nem együttműködni, úszni kellett az árral. Ó, utólag annyira okos tud lenni az ember! Aki pedig nem élt a korban, hajlamos lekezelően és elítélően viszonyulni - történelem tudásának felsőbbrendűségéből - bármihez, és odapökni a szót, hogy ezt nem lett volna szabad. A legtöbb ember mindig kifelejti a kontextust is hozzátenni az ítéleteihez. Hja, fotelből akár én is... 

A szerző, Sarah Blake és A vendégkönyv angol nyelvű kiadása

Több idősík között ugrál a cselekmény, a múlt század harmincas éveiben, 1959-ben, majd a nyolcvanas években és 2017-ben, amikorra végképp elfogy a család pénze és a szigetet nincs miből tovább fenntartani. Eleinte kicsit döcögős belerázódni, ki kivel van, mit csinál és miért, de már az első harmadára összerázódik minden, mert ami összefügg, az összefügg, nincs mese. A konzervatív pénzkeresésnek, amibe az úri becsület, önkorlátozás és valamiféle egészséges ütem is beletartozott, a múlté, ahogy a hetvenes években a Milton-Higginsnek is leáldozott. Elhitték, hogy van az a pénz, ami elég egy intézmény működtetéséhez és az azt birtokló magánszemélyek kényelmes megélhetéséhez, nem kell állandóan növekedésben gondolkodni. A minőségi pénzkeresést elsodorta az új idők gátlástalan szele, a mennyiség mindenekelőtt, ahol üzleti morál csak elvétve akad.

Megítélésem szerint Sarah Blake A vendégkönyv című regénye lebilincselő, élvezetes, üzleti, magánéleti és közéleti moralitást egészen különleges szempontból górcső alá vett mű, amit adalékként érdemes figyelembe venni akár történelmi tanulmányaink során is. No meg az is kiderül, miért A vendégkönyv címet kapta a történet.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.