Konstruktív bizalmatlansági indítvány

 Könyvajánló - Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány

 

Amióta nagyvárosban élek, tudom,

hogy minden lehet igaz, és ugyanannak az ellenkezője is,

 

Kifejezetten erős első verseskötet, csupa olyan témával, amivel kell foglalkozni, amiről kell beszélni, amin kéne változtatni. Vida Kamilla 1997-ben született Pécsen, a verseiben pedig nem csak az elmúlt huszonegynéhány év közéleti és egyéb társadalmi eseményei, hírei kapnak helyet, de a családi emlékezet is, mindaz, amit gyerekként látott, hallott és tapasztalt a rendszerváltás (?) előtti rendszer maradékából, az emlékekből. Szóba kerül a tyúk, aki keveset tojik, ezért a dédanyja úgy hivatkozik rá, mint akit megszédített az amerikai álom, a József Attila Körről, a klímaváltozásról, kapcsolatokról és szerelmekről, politikáról, a kiadó társadalmi felelősségvállalásáról, az ösztöndíjáról és minden egyébről. 

papa, ha nagy leszek, ígérem, lakosság leszek.

És teszi mindezt olyan frissességgel, iróniától és öniróniától sem mentesen, szabadon lavírozva a szabályok által kötött és a szabadversek világában, hogy öröm volt olvasni. Tényleg. Nem vagyok egy nagy verskedvelő, de az utóbbi években időről időre próbát teszek néhány kötettel, Vida Kamilla versei pedig a friss és mai nézetekkel, a friss és mai, élő nyelvhasználattal, a szabadszájúsággal és a meglepő képekkel, a gyerekkori hatásokkal, ahol a szédült amerikai tyúk mellett Harry Potter is épp olyan fontos szerepet kap, mint a felmenői, barátai, hamar elnyerték a tetszésemet. Nyíltan és őszintén ír a gondolatairól, az életéről és a kapcsolatairól, és ez a nyíltság rendkívül jót tesz a kötetnek, sokkal közelebb hozza az olvasóhoz, megelevenedik a lapokon maga a költő is, látszik, hogy ő is hús-vér ember, akinek vannak álmai, vágyai, romba dőlt elképzelései, fura gondolatai, aki néha talán gyáva, de épp annyira élő, mint te vagy én, mint bármelyikünk. Sőt: élővé teszi nem csak a mai fiatal generációt, de a mindenkori fiatal nőket is, akiket nagyon sokáig csak a férfiak homályos szemén át jelenített meg az irodalom és a képzőművészet. Most szót kérnek ők is, a tárgyak, akik alannyá válnak végre. 

Vida Kamilla

A sok közül az egyik kedvenc versem:

Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal,

mondta jelentőségteljesen,

mielőtt az összeizzadt fotelből

visszakérdeztem volna, hogy ez mégis mi a faszt jelent.

Hozzátette: nekünk fontos, hogy legyenek verseskötetek.

Lerakta elém a sorozat eddigi darabjait Röhrigtől

Kállayig, mint a kihajtható legyezős skálát

szobafestés előtt: válasszak majd színt.

Rendben, választok majd,

elküldöm az adó- és tajszámomat,

a kéziratot október végéig, és a színt is, persze.

Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal,

mondogatom magamban, sétálok át a nyolckeren,

a Dankótól a Rákócziig, társadalmi szerep,

mire a Csigába érek, már tényleg talpig izzadok.

Egy barátnőmmel ebédelek, boldog,

szereti a barátja, hogy vagy, kérdezi,

ja, semmi, voltam aláírni a Magvetőben,

épp társadalmi szerepet vállalok.

Kérek egy menüt, gazpacho krémleves,

bulgur, 1.890.-, szóda ingyen. Hogyne lennék boldog,

hát itt vagyok, magvetős szerző vagyok,

a versek fontosak, én is fontos vagyok,

társadalmi szerepet vállalok.

Csak ezt a rohadt színt, ezt el kell dönteni,

ha szerencsém van, megveszik háromszázan,

Facebook-ismerősök, szakmabeliek,

véletlen karácsonyi ajándék, gimis barátnők, gondolom.

A szakmabeliek, ők fontosak, ők megveszik,

megveszik és elolvassák, és megkérdezik, hogy ez

ilyen közéleti költészet, és ha igen, mi végre.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet az Időmérték sorozat részeként jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.