Lámpavas és a mindent látó szem

Napokon belül megjelenik a Lámpavas-trilógia második kötete,  Lámpavas és a mindent látó szem, amely 1861-ben játszódik, Teleki László gróf öngyilkosságát dolgozza fel. Bartal Tamás (a szerző) alapos oktatásban részesíti az olvasót a kor történelmével, politikájával kapcsolatban. Úgy rója a sorokat igaz történetről, hogy közben nem téveszti szem elől a műfajban olvasni szerető közönséget sem, aki szörnyülködni, borzongani és a regénybeli nyomozókkal egyetemben rejtvényt fejteni szeret a történetet abszolválva. "Összeesküvés, külföldi ügynökök, császári önkény. Titokban működő testvériség, embert próbáló szertartások, fegyvercsempészés. Szexuális visszaélés, emberölés, csalás és megvesztegetés. Harc a szabadságért, küzdelem az igaz szerelemért." A kötet az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány gondozásában jelenik meg.

Könyvajánló - Bartal Tamás: Lámpavas és a mindent látó szem

A Lámpavas és a mindent látó szem című krimi ugyan második része a Lámpavas-trilógiának, de önmagában is élvezhető történet. A modoros, régies kifejezéseket, bőséges leírásokat (néha túlságosan bőségeseket is) tartalmazó krimiben feltűnnek az első rész szereplői, Herczen Vilmos nyomozó, együgyű segédjével, Pitéssel (talp ökölbe szorul, bicska magától kinyílik, amikor Pités fejtegetésbe kezd), Steffi és Lipi, Arányi professzor (híres kórboncnok és halottbalzsamozó). Feltűnik a krimiben Thaisz Elek pesti főkapitány is, nem éppen hízelgő jellemrajzzal, azontúl pedig történelemből ismert nevek, mint Tisza Kálmán, Deák Ferenc vagy maga az áldozat, Teleki László. Nem szabad elfelejteni, hogy Bartal Tamás igaz történetet dolgoz fel ebben a történelmi krimiben, amit a regény végén a szereplők életének idevonatkozó, valós életrajzával erősít meg. 

Mi történik a regényben? Egy fontos országgyűlési szavazás előestéjén - amely szavazást egészen biztosan megnyert volna az áldozat pártja - házában holtan találják gróf Teleki Lászlót, amely tettet minden ellentétes bizonyíték dacára, öngyilkosságnak kívánja feltüntetni az akkori felderítésért felelős szervezet feje, Thaisz Elek, pesti főkapitány; járunk egy kikapós főnökasszony uralta zárdában, és a szabadkőművesek beavatási ünnepségén is részt veszünk. Gyorstalpalót kapunk a 19. század második felének történelméből, hogy megértsük, miért és kinek (kiknek) jött "jókor" Teleki gróf halála. A kihirdetett hivatalos álláspontnak senki sem hisz (már hogy öngyilkosságot követett el a gróf), mindenki gyilkosságként kezeli magában az ügyet, a halott felravatalozása a hatalom elleni néma tüntetéssé válik. Több mint százezer ember jelenik meg a Múzeumkertben, kinyilvánítva az egyértelmű nemzeti akaratot. Az esemény minden addigi politikai demonstráció méretét felülmúlja. Nem elfelejteni: levert szabadságharc utáni osztrák önkényuralomtól nyög a hon, ahol a hazafiak minden létező szalmaszálba kapaszkodva igyekeznek előmozdítani a Habsburg-ház gyengítését és a magyarok függetlenségi törekvéseit. 

Mindig gáz, amikor egy recenziós kötet szeptember közepén, befőzés nagyüzemi kivitelezése közben fut be hozzám: csak belelapozni van időm, és már teszem is félre, mert bolognai szósz, kápiakrém, paradicsomlé, szilva aszalás, az almát is le kell szedni még az esős idő beállta előtt (és hol van az almalévé, aszalvánnyá alakulásuk), valamint, ha nem fúj a szél este, akkor kirobogok lenyomni a diófát is a körünkben szeretve üdvözölt, évek óta itt héderelő dióburok-fúrólégy károsítási képleteit megelőzendő. Nos, éppen ezeknek a munkáknak dandárjában csöngetett a postás, és nyomta a kezembe Bartal Tamás 19. században játszó történelmi krimijét. Igen, mind a két kötetet, bár a második kötet a most megjelenő és beharangozott mű, ami teljesen érthető az első abszolválása nélkül is, de én mondom, ne hagyja ki senki sem: érdemes belemerülni abba is. 

Ott tartottam, hogy aznap csak belenézni volt időm kettő (az az kettő) lap erejéig, amely kettő lap (négy oldal) azonnali hatállyal megvett magának kilóra (azért két lap és nem akarom letenni idáig - és ezután is - csak különleges könyveknél fordult és fordulhat elő). Ízes nyelvezete, bőséges, és mégsem (mindig) zavaró leírásai kézzel foghatóvá tesznek minden figurát. A fanyar, kesernyés humor, ami, ha ép lélekkel meg akarja úszni a mindennapok mókuskerekét, akkor máig is minden gyakorló rendőr sajátja, előrevetíti a nem fog unatkozni az olvasó egyértelmű megállapítását. (Igen, ne találgass, rendőrként mentem nyugállományba.)

Az illusztrációk Téjlor munkáját dicsérik (akárki legyen is ő), amelyek adnak a cselekményhez  egyfajta plusz csibészséget, kulturáltan nyers vulgaritást (jó értelemben), mert a halál mégiscsak halál, a táncparkett táncparkett, az emberi gyarlóság pedig minden kornak sajátja, amit saját érdekünkben köteles humorral érdemes fogyasztani. Stampedlizni. Csilláron lógatni. Vagy ilyesmi. A képek remekül az olvasó elé hozzák a 19. század második felének hangulatát és korrajzát, valamint a szerző által leírtak felerősítését. (Rákerestem az illusztrátorra, ÉS ott ragadtam a Facebook oldalán. Nagyon tud a csóka!) (Igen, befőzés HELYETT ellébecoltam a vicces képeken. IS.)

Tehát javaslom figyelmedbe Bartal Tamás Lámpavas-trilógiájának első két kötetét. Merülj bele, és hagyd a francba a befőzést! Vagy amit éppen csinálsz. Megéri. 

Köszönöm a lehetőséget az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítványnak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.