Munkát keresek! Szex kizárva

Urbánszki László Munkát keresek - Szex kizárva! című könyve egy kisregényt és élete legjobb novelláit tartalmazza, köztük az "Odakint a pusztában" teljes anyagát, 470 oldalon. Aki ismeri a szerzőt, annak egyértelmű, hogy ez a műve is kell kategória, aki pedig nem ismeri, annak annyit tudok mondani: szókimondó, humoros, hiteles, nyíltan macsó, és kifejezetten reális, gyakorlatias író, aki erős tájleírásban, pergő párbeszédekben, humorban (igen, tudom, ismétlem magam), és nyíltan vállalja a gyengébbek védelmét - ha nem akarják vele hülyére venni. Attól gyilkos hangulatba tud kerülni a valóságban is, de a műveiben...! nos, ott a szó legszorosabb értelmében.

Könyvajánló - Urbánszki László: Munkát keresek - Szex kizárva!

Tapintottam a Világok közt félúton tini magányosságát, mélyen átéreztem az ember tervez, isten végez mélabúját, a Megvilágosodtam, végre tudom szösszenet "istenszentállata"nagyon ott van, de az a valamikor mosolygósan ragyogó, tengerzöld szem… az nagyon nem esett jól. A Csorda utolsó bekezdésén felkaptam a fejem, hogy na ne, Buksi pedig fajtájára nézve tuti biztos, hogy hordoz puli vérvonalat. A Fókások örökbecsű számomra letűnt életérzést hozott felszínre, első férjem (isten nyugtassa) macsó tiszthelyettes éveit, amelyekre ugyanez a csibészség és realitás volt jellemző ("...vagy olyat lopnak valamelyik halászcsárdából, amilyet kíván..."). 

Betekintést enged saját életébe önéletrajzi írásokkal: "Könyvek álmodozó szerelmese maradtam egész életemben, és mindezek mellett gyakorlatias ember. Jellemző módon a történelem, irodalom és a matematika voltak kedvenc tárgyaim. Két véglet: realitás és az álmok." Teret enged lírai ellágyulásnak is, de csak úgy dacosan: "Hinni kéne végre valamiben. Magasztos lenne jó, lélektisztító vallások mámora. Apró, emberközeli hitem mindig volt, de a nagy helyettesítő soha. Megint a szavak. Miért hiányolom azt, amit nem is kerestem igazán? Csak a magam erejében bíztam. És most is ebben kell hinnem. Még van belőle. Annyi, amennyi. Nem fogom számbavenni. Nem akarom!" Egy jó író önmagát is kigúnyolja, ha kell, és miért ne kéne? Így születhetett meg a Teát főzök reggelire, nem nagy ügy! című kacagtató novella. Igen, életem (éppen) sakkozó értelme nem érti, miért vonyítok a röhögéstől, a fenti novella hősének mélyen átélt érzéseit olvasva.

A történelmi novellafüzérét már olvastam korábban, még mindig A fogadó a kedvencem belőle. (Sokkal, de sokkal több mondatot megérdemel a fenti rész, amit egybe fűztek egybe ezzel a válogatással. Nem heroizál benne senkit sem, nincsenek lovagok, hősi csaták, csak nyomor, megélhetés utáni harc, cselek, roppanó csontok és némi remény, hogy legalább ma sem fekszünk le éhesen. Helyenként durva, máshol csibész emberek, gyerekek próbálnak benne élve maradni. Amilyen a középkor lehetett, ha nem címeres pólyába született az illető.)

A posztapokaliptikus kitalálmányok... az Országház romjai között éldegélő törzsek... nyamm. Budapest romjain a kétmillió helyett pár ezer ember él nagy családokban. Elfogyott az olaj, megszűnt az áramszolgáltatás, meg lehullott pár bomba is 200 évvel azelőtt. A Parlament romjain megtelepedő nemzetség óriási bajban van, olyan alaposan kitakarították a hely fellelhető tartalékait (amit a régiek hagytak veszendőbe), hogy télen éhezés vár rájuk. Szinte kilátástalan a helyzet, de van egy nagy előnyük: tudnak olvasni és vannak könyveik - az ötlet mellé pedig a kivitelezésre is adódik egy Árpád nevű kamasznak igen jó éccája. Árpád, aki új haza helyett a régi helyen vezeti dicsőségre sajátjait. (Nyugat vége) 

A szerző, Urbánszki László (Igen, ilyen.) (A kép a Facebookról származik.)

A Más volt c. novella (szintén posztapokaliptikus) tájleírásától lefőttem, amolyan anyám borogass hangulatba kerültem. Urbánszki amúgy is erős ebben a műfajban - a tájleírásban és a posztapokalitikusban is (ha még egyszer le kell írnom ez utóbbi szót, felmondok) -, olyan erős képi megoldásokkal dolgozik, amelyekben az olvasó az aprólékos és élvezetes leírások során egyértelműen látja, el tudja képzelni a szerző által átadni kívánt környezetet. A Más volt főhőse mutáns, aki azt vallja, akin nevetnek, azt majdnem szeretik. Szíven ütött a mondatban rejlő mélység. Aztán pedig a könyörtelenség, amivel.. huh.

Friss levegő című részben elbúcsúzunk Magyarország területétől,  Nepálba megyünk (de oda is magyarokként!). Xenodiké, kóstolgattam a nevet: honnan a búbánatos bal lába kisujjából szedte Urbánszki ezt a nevet? Mindenesetre a magyarok meghódították  az ottani magas fennsíkokat, miközben a föld új örököseinek önjelölt, fensőbbrendűségüktől dolgozni elfelejtett csoportja szolgákká akarja megtenni őket. Hát... van az úgy, hogy koppan az ember - de ennyire?!

Novelláskötetet olvasgatva egyet nem szabad elfelejteni: nem kell, hogy mindegyik darab tetszen mindenkinek. Egyszerűen nem kell. Bogozgasd, szeretgesd vagy éppen olvass bele, legyints, és lépd át. Különbözőek vagyunk, nem ugyanonnan és nem ugyanolyan élettel a hátunk mögött értünk el idáig, ahol a szerző és műve, valamint az olvasó közös halmazba került. Nem lehet mindig mindenért azonos hőfokon égni mindenkinek, nem?

A különböző műfaji besorolásba tartozó, összetett tartalmú novellákat egy kötetbe tenni, a kisregény címét fókuszba helyezni ezzel a borítóval a többi novellára nézve nem biztos, hogy szerencsés, és hogy azokat a célközönség fogja leemelni, vagy éppen nem leemelni a polcokról. Mindenesetre Urbánszki László neve már bizonyított, így valószínűsítem, hogy a kötet sikeres lesz.

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!