Megjelent Jonathan Franzen új regénye, a Keresztutak

Könyvajánló - Jonathan Franzen: Keresztutak I. és II. kötet

Ötven év politikai, szellemi és társadalmi mozgásai egyetlen család három nemzedéken átívelő történetén keresztül Jonathan Franzen tolmácsolásában.

Jonathan Franzen legújabb családregénye világpremierrel egyidőben jelent meg hazánkban a 21. Század Kiadó jóvoltából. A Keresztutak című dupla kötetes kiadás a KULT Könyvek sorozat újabb ékes darabja korunk egyik legnevesebb szépírójának tollából, mely a Minden mitológia kulcsa trilógia nyitánya.

A szerző 1971-be repíti vissza az olvasót, hogy belenézhessünk egy chicagói család ügyes-bajos hétköznapjaiba. A két részesre sikerült Keresztutak fejezetről fejezetre haladva mutatja be a család tagjait és azoknak problémáit, aminek köszönhetően egyre átfogóbb képet kapunk minden karakterről, s eközben Franzentől már megszokott módon egy adag társadalomkritikával is szembesülünk. A szereplők hullámvölgyekkel tarkított élete tárul fel előttünk oldalról oldalra.

A Hildebrandt család Chicago külvárosában él és életükben központi szerepet játszik a vallás. Van, aki a megváltást keresi, mások pedig épp hitüket vesztik. Az erkölcs és hit válsága keményen felüti a fejét köztük, kezdve a család fejével, Russ-szal, az idealista lelkipásztorral, aki hatalmas blues rajongó és a frissen megözvegyült Frances társaságára vágyik, de közben a nő benne ébresztett erotikus vágyai miatt évődik. Közben pedig a megaláztatással is szembe kell néznie, hogy lecserélték a posztján.

Sorban megismerjük Russ gyerekeit és feleségét. A tinédzser, önző Perryt, aki drogozik, iszik, sőt, még dílerkedik is a suliban, majd egy részeg estén kiköt Ambrose tiszteletesnél a Keresztutak egyházi ifjúsági csoportban és elgondolkodik, hogy változtatnia kéne. Első lépésként öccsét készül megajándékozni egy fényképezőgéppel.

Aztán ott van a népszerű jó kislány, Becky, aki az egyetemi jelentkezés küszöbén találja meg Istent a Keresztutaknál. Épp túl van élete első csókján és keresi a helyét a világban, melyet fenekestől felforgat egy szép nagy összeg, melyet a nemrég elhunyt Shirley néni, anyja testvére hagyott rá. És botor módon belemegy egy kapcsolatba, ahol ő a "másik nő".

És ott van a legidősebb testvér, Clem, aki főiskolai tanulmányai miatt felmentést kapott a besorozás alól, ám megismerkedik Sharonnal, aki bevezeti a fizikai kapcsolatok forró, felpezsdítő világába, miközben arról is mesél neki, hogy milyen igazságtalan, hogy a kiváltságos fehér srácok főiskolán tanulhatnak, míg a kevésbé szerencsések, mint például a bátyja Vietnámban harcolnak. Clemet is eltölti a bizonytalanság és el is küld egy levelet a sorozási bizottságnak, hogy megszünteti tanulmányait, így a mentessége megszűnik. Ki is húzzák a számát és pár napon belül már indulni is kényszerül.

Ezt követően ismerkedünk anyukával, Marionnal. Neki is van baja rendesen. Nincsenek barátai, a "fizetett barátnőjéhez", pszichológushoz is abból a pénzből jár, amit testvére Shirley hagyatékából ellopott a lányától és arról panaszkodik, hogy a férje boldognak látszik, amikor Frances-szel megy valahova, ráadásul kijelenti, hogy az se érdekli, ha Russ boldogtalan, a lényeg, hogy őt ne merje elhagyni. A valóságban azonban Russ és Marion is feladta már a házasságát, mindegyük vágyik valaki másra, de egyikük sem mer tovább lépni, mert azt bűnnek tartják.

Ez a regényfolyam olyan jól van megírva, hogy beszippantott. Néhány nap alatt kiolvastam. Nekem kicsit sok volt a vallási téma, de maga ennek a kissé defektes családnak a mindennapi problémái érdekesen lettek lefestve. Mindenkinek megvan a maga baja, mindenkinek megvan a maga démona, amivel meg kell küzdenie. De szerintem, ami miatt könnyű elveszni a regényben, hogy mindannyiunk környezetében vannak Marionok, Russok, Perryk. Van olyan, hogy egyértelműen világosak mindenki számára az illető problémái, de sokan tökélyre fejlesztették a színlelést, hogy bárki elhinné, hogy övék a tökéletes élet.

Franzen górcső alá veszi a szereplőket és érzelmi kálváriájuk mélyére viszi az olvasót. A regény legtöbbször sötét, borongós, tele az emberi gyarlóság minden formájával: drogok, nemi erőszak, öngyilkossági kísérlet, házasságtörés, gyújtogatás. Nem is gondoltam volna, hogy egy családregény lehet ennyire izgalmas, átfogó, olvasmányos és, bár egyetlen szereplőt sem sikerült megszeretnem, kifejezetten tetszett, hogy minden karakter igazán emberi lett, gyarlóságaikkal, erősségeikkel együtt. Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de szerintem nem az utolsó.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

Fordította: Pék Zoltán

A kötet a borítóképre kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.

Kövess minket Facebookon!

A nyolcadik nővér: nem biztos, hogy az igazság elég

Igazi, napjainkban játszódó kémregényt keresel? Ne menj tovább, az Agave Könyvek gondozásában a napokban megjelenő (és még jelentős kedvezménnyel előrendelhető) A nyolcadik nővér című mű pontosan ez, kémregény a javából! A szerző, Robert Dugoni, könyvének helyszínét nemcsak Oroszországra, török vagy görög földre álmodta meg, hanem jócskán lesz cselekmény a szabadság földjének tartott Amerikai Egyesült Államokban IS. Mert természetesen, izgalomban és csavarokban nem lesz hiány, és egyértelmű, hogy soha senki nem az, akinek első blikkre látszik. Imádtam!

Könyvajánló - Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
János 8:32 (Károli Gáspár fordítása)

Az igazság szabaddá tesz, de először felcseszi az agyadat.

A fenti két idézettel indul a regény, amelyeknek igazságát nehéz lenne vitatni. Pár mondatban a mű lényege? Az USA-ban korábban szovjet disszidens szülők gyermekei közül kiválasztottak hetet, hét kislányt, akik mára már felnőtt nők, de szinte születésüktől fogva arra képezték ki őket, hogy beépüljenek az egykori Szovjetunió különféle intézményeibe, és onnan titkos információkkal lássák el az Egyesült Államokat. A hét nővér fedőnevű akcióhoz tartozók nem tudnak egymásról, közös jellemzőjű tevékenységükről, de lassan hullani kezdenek. Az orosz titkosszolgálat valami (vagy valaki?) miatt tudomást szerez a Hét nővérről, és módszeresen irtani kezdi őket, amit azonban Amerika nem hagyhat, próbálja menteni a menthetőt.

A feladat elvégzése Charles Jenkins 64 éves afroamerikaira esett, akinek CIA ügynöki múltja, erőnléte, orosz nyelven beszélni tudása és kiváló kapcsolatai kapóra jönnek a CIA-nak, és Jenkinsnek is, aki az utóbbi időben komoly pénzzavarba került, tehát nagyon jól jön neki a jövedelmező mellékes. Volt fönöke kapacitálására reaktiváltatja magát a CIA-nál, elvállalja a hazafiasnak beállított ügyet moszkvai utazásokkal. Cél, hogy felhívva magára a figyelmet, a "nyolcadik" nővérből szedje ki, mit tud az orosz titkosszolgálat. Persze, egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet: egyrészt képzeljük el, hogy baj esetén hogyan tud elvegyülni egy  magas, fekete bőrszínű ember Moszkvában, másrészt ami csak rosszul sülhet el, az a folyamat során elromlik, menekülnie kell Oroszországból. Itthon aztán kiderül, hogy az orosz medve húzásai kismiskák az USA-ban bekövetkező eseményekhez képest. Saját hazája és a CIA ellene fordul: Jenkinst a feladat elvégzésével csőbe húzták, nem is akárhogy, de ezt bizonyítani majdnem képtelenség. Tét a szabadsága, jó esetben háromszoros életfogytiglani néz ki neki, ha nem képes elfogadtatni érvelését ártatlanságával kapcsolatban. Miután az igazságot senki sem hiszi el, nincs más hátra, mint előre: ki kell találni egy jobb történetet - de előtte még azt, hogy egészen pontosan kinek az érdeke és miért, hogy ne csak hiteltelenítse Jenkinst, de még meg is gyanúsítsa kémkedéssel, és valószínűleg le is csukassa. 

A szerző, Robert Dugoni

A cselekmény két részre osztható, egyrészt maguk az oroszországi események, amelyek bővelkednek körömrágós izgalomban, szócsaták, elhallgatások, macsó ügynökpárbaj, sajátos ügynök-becsületkódex, régi kapcsolatok felélesztése és igénybevétele, kipróbált barátságok előre lendítő volta, menekülés, rezignált cinizmus; másrészt pedig az amerikai igazságszolgáltatás berkeiben lejátszódó, a felszín alatt meghúzódó erővonalak, a CIA cinizmustól rosszabb módszerei egy-egy bevetés során, és a sikertelen feladatvégzés elkendőzési kísérletei mind-mind árnyalt képet adnak a fenti akcióból visszatérő állampolgárral kapcsolatban. 

Senkinek ne legyenek illúziói, közszolgálatban dolgozva valamennyi vonását megismertem a folyamatnak: ha valami nem sikerül, egyedül vagy. Minden és mindenki kihátrál és elhatárolódik az embertől, mintha leprás lennél. Mindenki védi a saját hátsóját (mi, végrehajtók, ezt nem ilyen szépen mondtuk), és a felelősségrevonás során olyan "igazságok" derülnek ki, hogy csak pillog az ember lánya. Mi az igazság? Hogy nincs igazság. Hogy nincs igazságszolgáltatás sem, csak jogszolgáltatás, és ha győzni akarsz - győzni?! menteni a menthetőt, hogy ne vegyék ki a kezedből a kenyeret és a szabadságodat! - szóval, ha győzni akarsz, akkor jól összerakott hazugság ellen nem lehet igazsággal védekezni, sőt, az a legrosszabb stratégia: biztos bukás. Kell egy jobb történet.

A fenti probléma köré rendeződik a cselekmény: mi történik, ha az állam cserbenhagyja az állampolgárt? Nagyon kínos, de létező kategória. A laikus állampolgár, amíg nem vele történik meg az eset, elképzelni sem tudja. Így aztán nem meglepő, ha a cinizmus az eget verdesi, az erőfölény pedig fitogtatásra kerül az állami szervek részéről. Ráadásul Jenkins kifog egy hírhedten keményfejű bírót is a folyamat során. De azt szokták mondani, hogy abból kell a legjobbat kihozni, amid van, így Jenkiséknek "csak" meg kell győzniük őt arról, hogy a CIA nem mond igazat... ha a legapróbb megingást képesek elérni nála azzal, hogy hazugságon kapatják vele az állami szervezetet, akkor ezzel még nyert ügyük nincs automatikusan, de onnantól legalább a bíró többszörös kritikus szemmel nézi az állam által felhamozott bizonyítási eszközöket, vagy... azok hiányát. 

Imádtam! Komolyan! Egyrészt az oroszországi eseményeket, remekül kidomborította az FSZB (KGB utódja) és a CIA bevett módszereit, azok különbözőségeit, a zsiványbecsületet, a szakemberek egymás iránti respektjét, akkor is, ha nem egy oldalon állnak, másrészt a bírósági tárgyalás folyamán az amerikai igazságszolgáltatás működését. A cinizmus sok helyen humorral van oldva - szóval, akciódús, humoros, igazi macsó kém- és kalandregény, némi hazafiassággal és rengeteg csavarral megspékelve. 

Muszáj még egyszer elolvasnom!

Fülszöveg

Charles ​Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Cím: A nyolcadik nővér 

Szerző: Robert Dugoni

Fordító: Ipacs Tibor

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalak száma: 448

Megjelenés: 2021. november 02.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634199380

Ezüstszárnyak

 Könyvajánló - Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak (Faye 2.)

Faye visszatér, bosszúja, a Revenge nevű cége pedig már a tengerentúlon is hódításba kezd, ám a cégnél is a magánéletében is egyre több probléma üti fel a fejét.

Faye biztosra veszi, hogy újra sínre került az élete. Gondtalanul éli világát egy szép kis olaszországi faluban, miközben a volt férje, Jack rács mögött ül Svédországban, Revenge nevű cége pedig meghódítani készül az Egyesült Államok piacát. Ám boldogságára árnyék vetül, amikor felfedezi, hogy sok részvényese eladta a papírjait. Az a gyanúja támad, hogy valaki rá akarja tenni a kezét élete fő művére. Amikor Faye-t üzleti ügyei Stockholmba szólítják, maga köré gyűjt egy maroknyi nőt, hogy együtt vegyék fel a harcot a láthatatlan ellenséggel. Hamarosan azonban újabb nehézséggel kell szembenéznie: úgy tűnik, valaki az életére tör. És ha mindez nem lenne elég, nincs mindenki meggyőződve róla, hogy Jack jogosan került börtönbe.

Faye élete az első kötetben megismertek után nagy fordulatot vett: miután sikerült megszabadulni a férjétől, Jack-tól minden fronton, a sikeres kozmetikai cége, a Revenge pedig szárnyalni látszik, hirtelen gondok ütik fel a fejüket: nagyon úgy néz ki, hogy valaki felvásárolja a cég részvényeit, eközben pedig valaki megszökik... A kötetben elég sokáig nem tudjuk meg a szökött férfi kilétét, de viszonylag egyértelmű, hogy ki lehet az. Ráadásul hamarosan nem csak a cégét, az életét is féltenie kell. Hogy tud szembenézni egy maréknyi nő a férfiakra specializált üzleti élet buktatóival?  

Mennyire jellemző ez a nőkre, gondolta Faye. Alábecsülik magukat, és nem látják az értékeiket. Így nevelték őket. Erre tanította őket a világ. Mert a világot férfiak irányítják, akiknek hasznuk származik abból, hogy az őket körülvevő nők csak az ő viszonylatukban látják magukat értékesnek.

Bár akad egy akadékoskodó nyomozónő a történetben, sajnos Camilla ez esetben valahogy kifelejtette a krimiszálat a regényből, sőt, nekem nagyon úgy tűnt, hogy írás közben több, korábban már megkezdett szálról feledkezett meg, hogy aztán kurta-furcsa lezárást adjon nekik, ha egyáltalán. Az első kötet sem landolt a kedvenceim között, de érdekes, élvezhető krimi volt egy különleges felütéssel, ahol már az elején megismerjük a bűntényt, és az egésznek a feloldása két szálon, a múlt megismertetésével történik. Szépen adagolta a feszültséget, főleg, ami a fjällbackai fiatal éveit illeti a nőnek, magával ragadó volt az egész, ahogyan a gazdag, agyatlan feleségszerepbe kényszerített okos, és a férjéért sok mindent feladni kész nő bosszút áll a nagyképű, csalfa férjen, aki a rengeteg áldozatát és munkáját elfelejtette már a feleségének. Ebből az erőből sajnos nem sok maradt a második kötetre, szerintem okosabb lett volna egy sima egyrészes történet ebből, mert már eleve magán hordozta azt, hogy a gyenge folytatások közül kerül ki. Mert egy ilyen történetnek nagyon nehéz olyan folytatást írni, ami eléri - esetleg túl is szárnyalja - az első kötet szintjét.

… a közösségi média lehetőséget ad a hazugságra, lehet hamis képet festeni, ki lehet színezni és meg lehet szépíteni a dolgokat.

 Camilla Läckberg

Ettől függetlenül, miután sikerült elengednem, hogy egy skandináv krimit olvasok (nem volt az), a történet maga élvezhető volt, néhány logikai bakival, ami csak azért bosszantó, mert Camilla nem kezdő író, sőt. Sokat nem tudok a magánéletéről, elképzelhető, hogy ott történtek változások vagy valami, mindenesetre ez a kötete az egyik leggyengébb. Mégis sikerült egyfajta paródiaként tekinteni a kötetre egy idő után, és így olvasva a rengeteg elrugaszkodott szexjelenet, az elképesztő sznobizmus határozottan szórakoztató volt. Az erős kezdés után mélyrepülés - nem kétség, hogy ezek után nagyon kíváncsian várom a harmadik kötetet, mit hoz ki belőle a szerző, merre fejlődik - előre vagy vissza vagy tök más irányba - a történet. Az értékelhető és némiképp talán magyarázatot is nyújtó részek a múlt leírásai voltak itt is, ahol megismertük a főszereplő hihetetlenül üres, sivár, bántalmazással teli múltjának újabb árnyalatait. Ez az alap sajnos sok mindenre jó: későbbi kiüresedésre is, aminek a jeleit eléggé mutatja.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Az ezer tó országa, Finnország

Könyvajánló - Finnország (Marco Polo)

Barangolás Finnországban, a messzi északon, Európa érintetlen, magányos vidékén, az "ezer tó országában", ahol több mint 180 ezer tó és megszámlálhatatlan erdő várja a látogatókat.

Sokan szeretünk más kultúrákat megismerni, beszélgetni más gondolkodású emberekkel, számunkra teljesen ismeretlen ételekkel kísérletezni. Ezekhez pedig tökéletes egy jó kis utazás, amihez még a modern kor csodái, az okostelefon, a tablet és egyéb kütyük mellett is jól jöhet egy kis könyv, amiben minden benne van, amire szükség van egy csodás kalandhoz.

Én el sem indulunk soha útikönyv nélkül, nekem ez ugyanúgy elengedhetetlen kellék egy utazás során, mint a váltásruha a bőröndben. A Marco Polo kötetei pedig tökéletesek erre a célra. Naprakész információkat tartalmaznak a legfontosabb, a legkalandosabb, az olcsó, a családi és az esős napokra való programokról egyaránt. Tuti tippeket találunk a vásárláshoz, az étkezéshez, sportoláshoz, ráadásul egy helyen megtaláljuk a legfontosabb appokat, linkeket, praktikus tanácsokat akár autóbérléshez is, izgalmas élménytúrák, sőt még egy miniszótár is helyet kapott a kötetben a térképmelléklet mellett. Kell ennél több? Ehhez már csak bónusz a kicsi mérete, így kényelmesen elfér egy kisebb táskában is és mindezt még olcsón is kínálja számunkra a Corvina Kiadó.

Ahogy közeledik december Finnország sokszor kerül említésre, mégpedig Lappföld miatt, ahol egy varázslatos hófedte táj, jégbefagyott varázslat és a Mikulás a bájos manóival, szarvasaival várja a látogatókat. A kötetben is helyet kapott ez a mesés világ és a szerkesztők elrepítenek minket Lappföld fővárosába, ahol az egyik legizgalmasabb látnivaló Joulupukin Pajakylä, azaz Mikulásfalva (lásd fent). Emellett sarki fény, rénszarvas- és kutyaszán, véget nem érő fenyvesek, iglu hotel, a vidék történetét bemutató múzeumok és az érintetlen természet, amíg csak a szem ellát. Egy különleges kalandban lehet része annak, aki a nyugalom szigetére utazik.

A látnivalókat az ország különböző részei alapján négy fejezetre bontva találjuk. Az első fejezetben megismerhetjük Helsinki (lásd fent) és a déli part látnivalóit. A főváros a Balti-tenger gyöngyszeme. Egy eleven, nyüzsgő nagyváros, mégis kézzel fogható a finn nyugalom és békesség. Ebben a városban mindenki megtalálja a kedvére való szórakozást. Múzeumok, parkok, pazar terek, csodás épületek, paloták, sziklatemplom, katedrális. Lehetőség van piacozni, vidámparkban szórakozni, megmártózni a tengerben, de ha azt túl hidegnek találnánk, akkor fűtött medencés uszodában is pihenhetünk, de a vizek szerelmesei kajakozhatnak, kenuzhatnak, ellátogathatnak a sziklaszigetekhez, de a környező kisvárosokba akár kerékpárral is ellátogathatunk. Ha pedig a természetbe vágyunk, akkor csupán 16 km-re van Helsinkitől Espoo városa. Itt található a Nuuksio Nemzeti Park, ahol minden elérhető, amit a finn természet kínál: erdő, tavak, kirándulás, piknikezés, csend és nyugalom.

A következő fejezet elkalauzol minket a nyugati partra, ahol folyamatosan lehetőség van új területek felfedezésére. Mesés öblök, sziklaszigetek, gyönyörű tengeri madarak, fókák és más tengeri állatok ideális élőhelye, ahol a kirándulók találkozhatnak a még szűz természettel. Ha egy igazán különleges helyre akarunk ellátogatni, akkor az Åland-szigetek (lásd fent) a tökéletes választás. Ez egy autonóm terület, melynek mintegy 6700 lakosa mind svéd anyanyelvű, számos kiváltsággal rendelkeznek, mint például a saját zászló és a legendák szerint csupán egy ravasz hajókapitánynak köszönhetik, hogy a Finnország és Svédország között húzódó öbölben található sziget Finnországhoz tartozik. A kapitány egy olyan útvonalon hajózott 1921-ben a Népszövetség látogatásakor, amely azt a látszatot keltette, hogy Finnországhoz van közelebb. Homokos partok, fajokban gazdag természet, a nyugalom és a vendéglátók békés derűje beszippantja az embert.

Ezután elérkezünk a Finn-tóvidékhez. Az ország beceneve, "az ezer tó országa" meg sem közelíti a valóságot, ugyanis 187.888 tó található itt. A tóvidék akár egy kék-zöld szőnyeg. Itt a földnyelvek, öblök, magaslatok, dombok, vizek és erdők páratlan egysége gyönyörű tájképet alkot. A Punkaharju Nemzeti Park (lásd fent) az ország egyik leghíresebbje. Az itt található tavak Európa legtisztább vizei közé tartoznak. Számos mesés fürdőhely, lélegzetelállító tájak, közben pedig kulturális élmények sokasága is vár itt ránk. Múzeumok, fotográfiai központ, villák, múltidéző faházak, várromok, templomok, operafesztivál és a tóvidéken található a finnek véleménye szerinti legélhetőbb város, Tampere. A 223 ezres város egykor iparváros volt, mára az egykori papírgyár vörös téglás épülete múzeumoknak, színházaknak, éttermeknek és szórakozóhelyeknek ad otthon. Nem messze található két mesés tó és a Tammerkoski-zúgók is. A városban megnézhetünk egy gyönyörű székesegyházat, az egykori szövőgyárban és az egykori textilgyárban kialakított múzeumokat, a kissé merész Kaleva templomot, mely 35 méter magas betonoszlopokból áll és enyhítő kontrasztként fenyőből készítettek bele padokat.

A tóvidéket lomkoronák tengere váltja fel Kelet-Finnországban. Az idelátogatókat az érintetlen természet fogadja. Az erdők errefelé medvék, jávorszarvasok, hiúzok és farkasok otthona. A végtelennek tűnő erdőkben a vadon csendje szinte kézzel tapintható. A vadonba vágyók, a természetfotósok és a civilizációtól elvágyók számára igazi földi paradicsom. Innen ered a finnek nemzeti eposza, a Kalevala is. Ha igazán lenyűgöző panorámát szeretnénk látni, akkor el kell látogatnunk a Koli Nemzeti Parkba (lásd fent), ahol egy gyönyörű erdős dombvidéken található Ukkokoli sziklacsúcsról (347 m) egészen Oroszországig nyílik lélegzetelállító kilátás a Pielinen-tóra (lásd fent).

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Fordította: Sarankó Márta

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Egy világra nyitott, történelmére büszke, modern metropolisz, Dublin

A világ legkisebb metropolisza, Amszterdam

Lengyelország pezsgő városa, Krakkó

London, a modernitás és hagyományok metropolisza

Vele tűrök, vele szenvedek - miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk? - ezzel a mondattal kezdődik a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent legújabb novelláskötet fülszövege, amelynek szerzője Fiala Borcsa, címe Vele tűrök, vele szenvedek. Életközepi válságok, félrecsúszott házasságok, friss szerelmek és bonyolult családi kapcsolatok történetei ezek, amelyek tele vannak félelmekkel, gyarlóságokkal, megalkuvásokkal - de humorral, öniróniával, és empátiával is.

Könyvajánló - Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

Sokáig azt tartottam, milyen szerencsések azok a párok, akiknek megadatott az együtt megöregedés csodája, de úgy negyven körül rá kellett döbbennem, hogy ez bizony nem (mindig) csak áldás, hanem átok is lehet, amit Fiala Borcsa Vele tűrök, vele szenvedek kötetének 38 története is meg-megerősített helyenként. Pedig totálisan hétköznapi eseményeket dolgoznak fel az egypercesek, amelyek veled, velem és akárki mással is előfordult már és előfordulhatott volna bármikor (és ha nincs szerencséd, elő is fog fordulni nálad is). Ahogy Szókratész mondta: "Mindenképpen házasodjatok meg: ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek - ha rosszat, akkor filozófusok." 

Miről szólnak a novellák? Nagyon vázlatosan az alábbiakról, figyelj csak!

Juli hajnali üzenetéhez már túlkoros vagyok a hatodik x-ben, de igen, emlékszem még rá, mit jelent új kapcsolatban arról agyalogni, hogy mit mondott a fiú, hogy mondta, miért pont azt mondta, és "úgy" mondta-e ahogy én azt itt, a kényelmes kanapémon gondolom, vagy nem "úgy" mondta? Istenem, vigyorogtam magamban az első novellán túl, mai eszemmel, mai magamat adva nemhogy napokig csócsálgatnám a pasas pár szavát, hanem pár másodpercen belül legyintenék, hogy vén vagyok én már bohócnak. De persze EZT tizen-huszon, nyomokban harmincévesen (?!) az ember lánya Még Nem Tudja. Aztán mindezt megkapjuk férfioldalról is... Játszmák, gyerekded játszmák, amiket igen hűen ad vissza a szerző, minden betűje helyén van az életérzés átadása során.

Kicsi pumám... a sértett nő bosszúja - huh! ("El lehet őt is hagyni. Mint mindenki mást. Egyszer. De annak, kisöreg, hosszú árnyéka lesz. Nagyon, nagyon hosszú."). Már csak a kíváncsiság is hajtott a olvasásban. Hiába, az ember lánya kéjes örömmel tobzódik az ilyesmiben, még, ha nem is tudok azonosulni a valóságban a főhőssel. Na és a csattanó! Emberek, a   c s a t t a n ó!!

A szerző, Fiala Borcsa legújabb könyvével

Így araszolgatunk novelláról novellára, mindegyikben egyfajta korrajzot tart elénk Fiala Borcsa, a második évezred második évtizedének jellemzőit ebben a görbe tükörben, amit a kötet tartalmaz. A pökhendi világfi, az öntelt (és mellé idegesítően tudálékos) alfahím, az elhanyagolt vagy túlhajszolt feleség, ó, és az önzőségi tanfolyam! Sok embert akár saját zsebből be is fizetnék egy ilyenre! A lakóközösségi patkány kifejezett tükre a kifejlett, túlreagált, kicsinyes játszmáknak, ahol mindenkinek megvan a maga kisstílű érdeke, aminek érvényesülnie KELL. Pont. Az anyósok gyöngye és a bizonytalan apa esete az újszülöttel, a feleség vagy a szerető dilemmája, avagy egy kis takarítás mindent megold, Mihasznáné pedig csak somolyog a bajsza alatt Katimamán (igen, így, egyben) mert mi mást is tehetne? Keményen át lesz verve a lelkem. Az sem semmi, amikor a férfi javít a háztartásban... az öt zsömle, mint tömérdek étel, és a mi szeretőnk nem olyan szürke kisegér, mint a ti szeretőtök (a nevetéstől kiesett a könyv a kezemből), de ha ezen kuncorásztam, a kelletlen feleség erőltetett mosolyú vegyél, egyél, gyújtsál rá monológjának titkolt célja egyenesen mellbe vágott. A rafkós takarítónő és a placebók, csipkebugyi a kesztyűtartóban és a lelógó sál esete, tökéletes pasi keresése asszisztenssel (betojtam rajta), mint ahogy a tüchtig-fertig-nett idős hölgy történetétől is. A teáskannás gyűrű ékkő a koronán, az ikrek peleügye egyenesen elképesztő, a fehér kocsi, ami nem piros,  pedig.... Hát na. Mert megérdemlik.

Felszínesség, mély tartalmak, áldozathozatal, pökhendiség, Instagram-szűrő, kisebbrendűségi érzés, harciasság, pokróc viselkedés, bonyolult játszmák, itt mindenki hülye meghökkenések, ki nem érdemelt gyengédség, és meg nem szolgált erőszak - van itt minden!

Mindegyikben ott a csavar és a csattanó. Néha pár mondatba több mélység van belerejtve, mint a Csendes-óceánon fekvő Mariana-árok statisztikailag. Szájtátva csócsálgattam a szavakat, először fel sem fogva, milyen jelentés húzódik meg mögöttük. Fel-felnyögtem, hogy b+, Borcsa... Tűpontos megfogalmazások, idilli helyzetek gyomrossal. Mi az értelmük? Gondolom, a ne csak nézz, láss is örök körforgása, a ne ítélj elsőre, pláne felületes benyomásokból. Van, ahol le sem kell írni a tanulságot, "benne van a levegőben", azaz rajta van a papíron. Humor és önirónia, ezek a történetek vezérlőelvei, a főszereplőket nevezheti az író, ahogy akarja, mi, olvasók vagyunk azok, akik szerelembe esünk, manipulálunk, agyalunk, de főleg túlagyalunk, azt gondoljuk, hogy az esküvő boldogan éltek, míg meg nem haltak frázisa maga a valóság, és a hétköznapokért nem kell megküzdeni. A felsorolt kompromisszumok, áldozathozatalok ellenére nem nyomasztó a kötet tartalma, hanem pont az előbb említett humor és önirónia alkalmazása - vegyítve óriási adag empátiával - lazítja a helyenként lemondásokkal tarkított novellákat, üdévé, és könnyen fogyaszthatóvá teszi azokat. Nem ítélkezik senki felett, csak bemutatja, milyen károkat okoz a kommunikáció vagy az önismeret hiánya, mi történik, ha elhamarkodottan cselekszünk, leírja, hogyan lehet fuldokolni a rosszul alkalmazott szülői-testvéri-házaspári szeretettől, úgy tanít eligazodni bonyolult kapcsolatokban, hogy semmit sem akar szájba rágni.

Nekem tetszett. Együltő helyemben kivégeztem éjféltől hajnali kettőig, bólogattam, meghatódtam, nyerítettem a nevetéstől, és a Véletlenül férj című szösszenetet éjjel azon frissiben még muszáj volt kétszer elolvasni, folyamatos kuncogások közepette. Érted, a térdem csapkodtam, hogy nadeilyet'! hát ezt a pechet! ilyen nincs! Plusz, előttem volt filmszerűen, amiben a pórul járt vőlegény-jelöltet Száraz Dénes alakítja, az örömében zokogó-visító lányt meg Tompos Kátya. Juj! Itt van a szemem előtt az egész jelenet. A havert pedig mondjuk egy fiatalabb Csányi Sándor-féle... látom, ahogy a jelenet végén rezignáltan húznak egy utolsót a sörükből, hogy ezt most már így van, visszacsinálni nem lehet. Pont.

Fülszöveg

"Miért ​pusztítjuk el azt, akit szeretünk? Hogyan válik a szülői, házastársi kapcsolat mérgezővé? Miért van a pokolhoz vezető út jószándékkal kikövezve? Miért fontos, hogy felismerjük a sorsdöntő pillanatokat, tűnjenek akármilyen jelentéktelennek az adott helyzetben? Hogyan válhat a gyönyörű királylány és a snájdig herceg idővel varangyos békává a másik szemében? És vajon segíthet-e még rajtuk a csók?

Fiala Borcsa ízig-vérig mai „egypercesei” rólunk szólnak, amint párkapcsolatok útvesztőiben bukdácsolunk, kapcsolódni igyekszünk, hogy aztán szenvedjünk a kötelék szorításától. Hősei életközepi válságokban, félrecsúszott házasságokban, friss szerelmekben és bonyolult családi viszonyokban igyekeznek jól-rosszul helytállni, elrejteni gyengeségüket, félelmeiket, olykor megalkuvásaikat. A szerző görbe tükröt tart esendő szereplői elé, de nem hiányzik belőle az empátia és a humor, írásait olvasva így sokszor egyszerre sírunk és nevetünk…

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.

A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Cím: Vele tűrök, vele szenvedek

Szerző: Fiala Borcsa

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalak száma: 248

Megjelenés: 2021. június 16.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634754657

Méret: 200 mm x 140 mm x 20 mm

Lancelot, az első lovag

 Könyvajánló - Chrétien de Troyes: Lancelot, a Kordé Lovagja

Klasszikus szerelmi történet, Lancelot, a hős lovag, és Guinevra (vagy Guinevere) királyné 850 éves históriája, amely a mai napig érdekes és különleges olvasmány.

Chrétien de Troyes valamikor a 12. században élt Franciaországban, életéről csak hozzávetőleges adatokat ismerünk, de művei közül több is fennmaradt. 1160 és 1181 között Troyes városában élt, Mária champgne-i grófnő szolgálatában, az ő megrendelésére írta a Lancelot, a Kordé Lovagja c. művét is. Jeles képviselője a Grál-költészetnek, középkori költeményei és regényei közül sok az arthuri mondakörben játszódik, de közös vonásuk, hogy ez a mondakör csak egyféle keretet, hátteret ad a történetnek, a középpontban pedig a szereplők állnak. Jellemző, hogy Arthur király csupán háttérben álló és soha nem alakító figura, inkább csak a történések elszenvedője, passzív szereplő, de mégis a legfőbb méltóság. 

"Eljön az est, suhanva hoz
homályt, és a tolvaj éjjel
puha, sötét köpenyével
elrejti a napot végre."

Történetünk úgy kezdődik, hogy Arthur titokzatos ellenfele, egy páncélos lovag azt ajánlja, ha van olyan jó lovagja, akire rá meri bízni Guinevrát, akkor ketten, és csakis ketten vágtassanak a közeli erdőbe, megmérkőzik a lovaggal. Ha Arthur lovagja győz, szabadon bocsátja az eddig fogságban, rabságban élő népét, ha nem, magával viszi Guinevere-t is. Ezt hallván Keu ráveszi Arthurt, hogy hadd legyen ő ez a lovag - a király pedig szavát adja neki, még azelőtt, hogy tudná, mit kér. Mindenki tudja, hogy Keunak nincs esélye, de Arthur állja a szavát, Gauvain (másképp Gawain) lovag pedig utánuk vágtat, szembetalálkozik egy ismeretlen lovaggal, és megtalálják Keu paripáját. Gauvain és az ismeretlen lovag együtt indulnak útnak, hogy Guinevra nyomára akadjanak, az ismeretlen lovag - akit csak sokkal később nevesít Chrétien - pedig még azt a szégyent is vállalja, hogy lovát vesztvén felül egy kordéra.

Abban a korban ha az embert kordén vitték, annál nagyobb szégyen nem létezett: a rabokat vagy a kivégzésre várókat, a kegyvesztett, legnagyobb bűnöket elkövető lovagokat szállították kordén, és a lovát vesztett hős Lancelot a királynéjáért még ezt a hatalmas szégyent is vállalta, sőt, saját adott szavának és egy csinos úrhölgy csábításának is ellenállt, mert szíve csak Guinevráért dobogott. Gauvain és Lancelot útja egy darabig közös, de hamar elválik, megtudják ugyanis, hogy hová került és kinek a foglya Guinevra, és oda két veszélyekkel teli út vezet. Innentől Lancelot-t követjük nyomon, keresztül a próbákon, melyekért vérrel és verejtékkel fizet, de a szerelem vad és vak tüze hajtja. És persze mind tudjuk, hogy e szerelem végül beteljesül...

 

"…a királyné ágyához megy,

s leborul Guinevra előtt,

hiszen jobban imádja őt,

mint akármely szent ereklyét.

Átöleli ekkor testét,

Guinevra karjába zárja,

és maga mellé az ágyba

vonja Lancelot-t, kit boldog

szerelemmel ölel, csókol –

szívén diadalt vesz Ámor.

S ha õ szerelmes, hát százszor,

ezerszer is az a lovag,

mert a Szerelem odahagy

millió más szívet inkább,

csak hogy minél fénylőbb, tisztább

tűzzel töltse ezt az egyet.

És a királyné megenged

mindent immár Lancelot-nak,

karjai köré fonódnak,

így adva s fogadva gyönyört,

míg Lancelot öleli őt.

És míg tart ez édes játék,

ölelés, csók – s mennyi más még –,

oly édes gyönyör, varázslat

tölti lényük, oly csodáknak

öröme hatja át őket,

mihez fogható gyönyörnek

senki nem volt még részese…"

A szöveg Vaskó Péter fordítása, aki négy éven át dolgozott rajta, és ez az odaadó alaposság meg is látszik a köteten. Nagyjából 850 év távlatából is élvezhető és értékes, verses formában fordított, de nem túl régies nyelvezetű lovagregény lett a vége, az pedig szándékos, hogy nem túl régies a szöveg fordítása, ugyanis az eredeti sem volt az a maga korában, nem volt szándéka Chrétiennek sem egy jobbára élvezhetetlen szöveget a grófné és a hallgatóság elé tárni. 

A naiv és vak szerelmet bemutató, valóságtól elrugaszkodó jelenetek ma már inkább nevetségesek - talán a maguk korában is azok voltak, ki tudja, de a szöveget időről időre feldobja és áthatja a harcok izgalma is. A magam részéről a vártnál sokkal jobban élveztem az olvasást, és ennek elsősorban a nagyon jó fordításhoz van köze. Mindig is közel állt hozzám az arthuri mondakör, legyen bármilyen "töketlen" és vak is a Chrétien által megjelenített Arthur, mindig is nagyon kedveltem a lovagjait, az egész történetet (furcsamód egyébként Lancelot-t kedveltem a legkevésbé mindig is. Talán azért, mert az ő alakja volt a leginkább elrugaszkodott a valóságtól, a hősszerelmes, a kissé nagyképű lovag, aki nem átallja átverni a királyt).

Csak ajánlani tudom ezt a kötetet, nem hosszú, verses formában megírt, a maga korában sem teljesen komolyan gondolt szórakoztató mű, és Sashegyi Gábor tollából szuper magyarázatokat és jegyzeteket is tartalmaz. A kötet először magyarul 1999-ben került kiadásra, ennek az újrakiadását hozta el 2020-ban a Prae Kiadó.

Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Zabaszauruszok újra bevetésen

Könyvajánló - M. Kácsor Zoltán: A Százfok-öböl réme

Egy Zabaszaurusz bármire képes. Vajon még arra is, hogy lecsendesítsen egy óceánt?

M. Kácsor Zoltán új könyvében ismét elutazhatunk ebbe a varázslatos képzeletbeli, a Zabaszauruszok földjére, hogy megnézzük mi történik, ha a három jóbarát, Rilex, Kunyi és Barmol megindul, hogy eljusson a bölcsek falujába, Valamiderengbe. Aki olvasta a korábbi köteteteket már biztosan sejti, hogy ez az út sem lesz éppen könnyű menet.

Szeretnék, hogy a selypítős sárkány, Leiszút Feliszút hazatérhessen a sárkányok közé, de ehhez egy lehetetlen küldetést kell teljesíteniük: le kell csendesíteniük az Csendes-óceánt. Mondtam én, hogy lehetetlen. De a barátok, a család hegyeket képes megmozgatni a barátaiért.

Az egyetlen, aki ismeri az utat az Káró, a varjú, aki mindig zűrt kavar. De ez sem tartja vissza ezt a különös kis csapatot és persze annak rendje és módja szerint nem egyszer bajba is kerülnek. Először a Végtelen Síkságban, ahol a mágia az úr, de a barátságuk és egymás iránti elkötelezettségük most is kihúzza őket a slamasztikából. 

Olvasás közben ezúttal sincs idő unatkozni, hisz ezzel nem érnek véget a kalandjaik. Egy veszélyes varázslat is veszélyezteti a küldetést, majd kiderül, hogy még a mindentudó Bölcs Csőr sem tud mindent. Menet közben aztán megtudjuk, hogy a jóslat, miszerint a világot egy jószívű énekes tolvaj menti meg és azt is megtudjuk ki ez a hős. De vajon sikerrel jár?

De nem csak rájuk várnak kihívások. Gyíktaréjon felbukkan Dragalád, így Leiszút Feliszút és barátai, újdonsült kis családja csatába kényszerül a dragoszauruszokkal, akik mindenáron meg akarják szerezni sárkánylakot. Még az is megkérdőjeleződik, hogy ki a barát és ki az ellenség. A lehető legrosszabbkor érkezik ez a támadás és, amikor már minden veszni látszik, váratlan helyről érkezik a segítség. Ám ez csupán egyetlen győztes csata. Messze még a háború vége...

Izgalmak, fordulatok, mágia és persze szerethető szereplők, humoros jelenetek, játékos nevek, könnyed szórakozás. A jó és a rossz harca azonban még mindig nem ért véget. Szerencsére, mert ez azt jelenti, hogy később ismét visszatérhetünk majd a Zabaszauruszok kalandos világába, hogy tovább izguljunk a kis családért.

M. Kácsor Zoltán még mindig meg tud nevettetni. Az írása tökéletes egy gyereknek: könnyed nyelvezetű, érthető, a szereplők imádnivalók, a nevek pedig parádésak. Könnyen megjegyezhetők, játékosak, mókásak. Bertóthy Ágnes rajzaiban pedig most sincs hiba, remekül egészítik ki a bolondos, fordulatos történetet. 6-10 évek gyerekeknek kiváló választás ez a regénysorozat, teljesen mindegy, hogy egyedül olvassák a gyerekek vagy jó kis családi programot csinálunk belőle, mindenki élvezni fogja a kalandozást a Zabaszauruszok között.

További kedvcsinálónak, íme egy részlet a szerző felolvasásában:

A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképekre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Dragalád visszavág

Elugrottam a Plútóra, holnap jövök!

Kalandok az erdő mélyén Jancsival, aki amúgy Janka

Kezedben az Univerzum!

 Könyvajánló - Christophe Galfard: Kezedben az Univerzum

Avagy gyorstalpaló kvantumfizikából és kozmológiából.

„Miből ​áll az univerzum? Mi van közel a Földhöz? És távolabb? Milyen messzire tudunk ellátni? Lehet-e tudni valamit a világegyetem történetéről? Van-e egyáltalán története?”

Christophe Galfard nemzetközi hírű francia fizikus csodákban és meglepetésekben bővelkedő utazásra hív bennünket az univerzum múltjába, jelenébe és jövőjébe, miközben ki sem kell mozdulnunk otthonunk kényelméből.

A Kezedben az univerzum korunk legizgalmasabb tudományos területei és témái – kvantumfizika, általános relativitáselmélet, időutazás, párhuzamos valóságok, multiverzumok – közül jár körül néhányat, és teszi ezt úgy, hogy megígéri: a híres einsteini E = mc2-en kívül más egyenletet nem kell megismernünk.A Kezedben az univerzum élvezetes és közérthető bevezető mindazok számára, akiket érdekel csodálatos világegyetemünk."Könnyed és közvetlen stílusa tökéletesen megfelel azoknak az olvasóknak is, akik nem feltétlenül rendelkeznek tudományos előismeretekkel. A Kezedben az univerzum rámutat, hogy miképp hoz közelebb bennünket a modern tudomány a valóság végső megértéséhez." – The New York Times

Christophe Galfard egy nagyon hétköznapi és nagyon kellemes képpel kezd: képzeljük el, hogy éjszaka van, egy kellemes kis mediterrán szigeten a tengerparton heverünk a homokban, teljes biztonságban érezzük magunkat, az óceán hullámai lágyan nyaldossák a partot, és csak a távolabb lévő fák és az ott élő állatok hangjait halljuk. Ekkor felpillantunk az égboltra: gyönyörű, csillagos, majd eszünkbe jut a kérdés: mik is a csillagok? Miért hunyorognak? Amikor egy hullócsillagot látunk, a bennünk feltoluló kérdésekre már érkezik is a válasz: gondolaban időutazunk: méghozzá ötmilliárd évvel későbbre, amikor testünk már nincs, a sziget eltűnt, de a végtelenbe mentett tudatunk végignézi, ahogyan egy lávagolyót elnyel egy hihetetlen sebességgel növő és egyre vöröslő, majd végül szétrobbanó csillag. Rájövünk, hogy az a lávagolyó a mi Földünk, a halódó csillag pedig a mi Napunk. Szemtanúi vagyunk ennek az eseménynek, a hangját mégsem halljuk, mert nincs, ami közvetítse. 

Egy szuperszámítógép által konstruált szupernóvarobbanás

Amikor véget ér a látomás, ismét a kis szigeten találjuk magunkat, a homokban heverünk, mint előtte - 5 milliárd évvel előtte - és ismét úgy tekintünk fel az égboltra, ahogy legutoljára talán gyerekként tudtunk: tele kérdéssel, tudásvággyal és csodálattal vegyes félelemmel a nagysága, átláthatatlansága miatt.

Itt kezdődik Christophe Galfard teljesen az alapoktól induló gyorstalpalója, hogy aztán szépen lassan bevezessen minket milliónyi példával és kitérővel tarkítva a tudománya minden szegletébe, mindabba, amit ma biztosan tudunk, és mindabba, amit csak tudni vélünk vagy sejtünk a világegyetemről, a bolygóról, a fizikai törvényekről - és mindezt képletek nélkül, tényleg abszolút érdeklődő laikusok nyelvén, akár már gyerekeknek is. A célja, ahogyan azt az előszóban is említi, az, hogy elmesélje az Univerzum történetét, azt, amit ma tudunk róla, úgy, hogy azt mindenki értse és úközben senki ne maradjon le.

Bár közel sem ez az első könyvem a témában, tizenéves koromtól kezdve aktív és rendszeres olvasója vagyok a kozmológiával, kvantumfizikával, meg minden hasonlóval foglalkozó köteteknek, itthoni könyvgyűjteményem egy fontos részét képzik a tudományos művek; mégis úgy érzem, hogy abszolút sikerült Galfardnak bárki számára érthetőnek maradnia. Olvasmányos, már-már regényes stílusa, a jó és jó sorrendben érkező magyarázatai, az egyszerű példái lehetővé teszik, hogy tényleg már akár gyerekek számára olvassunk részleteket a könyvből - illetve ötleteket is ad a beszélgetésekhez. Nekem nincs saját gyerekem, de testvéreim gyerekeivel rengeteget voltam együtt mindig is, és mindig beszélgettünk. Mindenféle szóba került - könyvek, filmek, rajzfilmek -, de emlékszem, óvodás és kisiskolás korukban főleg elképesztő érdeklődést mutattak a tudományok iránt. Ahogy én is amúgy, meg szerintem a legtöbb gyerek. (Útközben aztán ezt az érdeklődést sajnos a legtöbb esetben sikeresen kiölik egyéb dolgok.) Rengeteget beszélgettünk a legalapvetőbb dolgokról fizika, geológia és csillagászat kapcsán is, nagyon érdekelték az állatok őket, stb. Na, a csillagászattal kapcsolatos (meg minden ebből kinövő) kérdésekre és példákra tökéletes alapot és ötletet ad ez a könyv, hogy hogyan lehet jól elmagyarázni ezeket, úgy, hogy értsék is, de közben mégse érezzék úgy, hogy egy száraz tananyagot daráló tanár óráján ülnek. 

Nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon gyorsan át is rágtam magam rajta, egyszerűen vitt magával a stílusa, és nagyon szívesen elolvastam minden olyan már rég ismert dolgot is az ő magyarázatában, ahogyan az újabbakat is. Christoph Galfard korunk egyik legjobb tudománynépszerűsítője és legjobb oktatója, ha arról van szó, hogy laikusok számára is érthetően és élvezetesen írjunk valós tényeket. Remélem, nem hagyja abba a tudománya népszerűsítését. Stílusa nagyon hasonlít Carlo Rovelliére, de nála is érthetőbb miközben sok szempontból "irodalmibb" is, leírt képei nagyon erősen jelennek meg az olvasó elméjében.

Christophe Galfard (1976) francia elméleti fizikus, író. A Cambridge-i Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, ahol 2000 és 2006 között Stephen Hawking professzor diákjaként a feketelyuk-információs paradoxont kutatta. A 2015-ben megjelent Kezedben az univerzumot eddig 21 nyelven adták ki. Magyarországon a Park Kiadó adta ki Kepes János fordításában.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

"Ha ​elveszítik a háborút, az egész világ elbukik."

Könyvajánló - Brian McClellan: A birodalom vére (A vér és lőpor istenei 3.)

Fergeteges fináléval zárult a Lőpormágus-univerzum második trilógiája, A vér és lőpor istenei-trilógia. A végső ütközetből mindenkinek ki kell vennie a részét. Utoljára megnézzük miként harcol egymás oldalán egy kém, egy zsoldoskapitány és egy híres-hírhedt lőpormágus tábornok.

A fantasy rajongóinak már régóta nem kell bemutatni Brian McClellant. Parádés, brilliáns író, a Lőpormágus-világot pedig úgy álmodta meg, hogy mindig öröm legyen visszatérni bele. Most elérkeztünk A vér és lőpor istenei-trilógia zárókötetéhez, ami hűen a szerző korábbi írásaihoz, szintén parádésra sikerült. Pörgős, váratlan, feszült, csavarokkal, látványos csatajelenetekkel, kémjátszmákkal és lenyűgöző karakterekkel teli, letehetetlen kötet.

Ha nem ismered a sorozatot, akkor ajánlom figyelmedbe az első részről írt ajánlómat:

A birodalom bűnei

A kötet során három különböző helyszínen vár minket három izgalmas kaland, amelyek egy fergeteges fináléban fonódnak össze. Az első két kötetben már belénk vésődtek ezek a nevek: Vlora Flint, Michel Bravis, Ben Styke. Minden a feje tetejére áll, a várost elfoglalták és már csak idő kérdése, hogy egy új isten hajtson igába mindenkit.

A három főhős mind a maga módján próbál megoldást találni a helyzetre. Az esélyek nem mellettük szólnak, de pont ettől lesz igazán érdekes, izgalmas ez a kaland. Mindhárman tudják, hogy nem veszíthetnek, mert amint az új isten megszületik, leszámol majd minden ellenségével.

Michel visszatér Zöldtűzmélybe, hogy azt tegye, amihez a legjobban ért: felkavarja az állóvizet és felkelést szít. Igyekszik lefoglalni őket, hogy ne tudják bevetni a követ, és ehhez a küldetéséhez egy váratlan szövetséges is mellészegődik. Aztán ott van a mágiáját elvesztett Vlora, aki bár kicsit megtört, de most sem adja fel. Nincs idő saját sebeinek nyalogatására, mert seregével rendületlenül haladnia kell Szárazpart felé, hogy akadályozza a danízokat. Aztán ott van Styke, akinek idegen földön kell egy maréknyi lándzsással helyt állnia és új szövetségeseket találnia. Igazi öngyilkos küldetés.

Már csak napjaik vannak, míg az új isten születik, így a feszültség sokkal inkább tapintható, mint a korábbi részekben. Mi pedig élvezettel olvassuk, ahogy Vlora és Styke menetel a cél felé, közben még többet láthatunk ebből a halállal, mágiával, ármánnyal, háborúval teli világból. A szerző pazar világépítéséből kaptunk egy újabb szép szeletet. Közben pedig kapunk számos izgalmas mellékszereplőt, akik tökéletesen olvadnak bele a sztoriba.

Ez a kötet is ugyanolyan pörgős, mint a másik két rész, de egyes részein picit mégis lassabb. Hagy időt és ad lehetőséget a szerző, hogy jobban elmerüljünk a hősök érzelmeiben is, megértsük a motivációikat. Brian McClellan ötvözte a kalandot, a politikát és a karakterek fejlődését, hogy aztán a regény végére úgy felpörögjenek az események egy végső eposzi küzdelemben, hogy garantáltan senki ne unatkozzon. Egy igazán szórakoztató, rendkívül magával ragadó fantasy egy legendás szerző tollából. Bár a szerző nem tervez további regényeket a Lőpormágus-univerzumban, titkon azért reménykedem, de más írásait is izgatottan fogom majd kézbe venni.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Rusznyák Csaba

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Az Éden kapui - avagy töredékes hátsó kapu isten elméjébe

A lány és a csillagok

A Wadon királyai: egy humoros, egyedi fantasy, ahol "nyugalmazott" zsoldosokból lesznek a hősök