A huszadik század a világháborúk évszázada volt

Churchill után szabadon, a népek háborúja rettenetesebb volt, mint a régebbi királyok háborúja - ha úgy tetszik, struktúraváltás következett be a háborúk természetét illetően. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Ian Kershaw mű, A pokolba és vissza ezt a folyamatot veszi górcső alá. Európa 1914-1949 megjelölésű alcíme a két világháborúban számontartott eseményeket helyez a kötet központi témájává (bár sok, a kérdéskörben kiművelt tudós szerint csak egy világháború volt, a világégések közötti békeévek pedig egy hosszasabb tűzszünetként értelmezhető).

Könyvajánló - Ian Kershaw: A pokolba és vissza - Európa 1914-1949

A mű nem menti fel Németországot az első világháború kirobbantásának felelőssége alól, de kifejezetten árnyalja a képet a többi ország ideológiai és gazdasági törekvéseinek felvázolásával. Amikor a nagy birodalmak felbomlottak (az Osztrák-Magyar, az Oszmán és az Orosz Birodalom), a romjaikon létrejövő kisebb országok etnikai önmeghatározása alapkő lett az adott térségben, ami az első világháború lezárásával önmagában hordta a következő nagy konfliktus egyértelmű lehetőségét. Az a tolerancia, ami a birodalmakban lehetővé tette a különböző vallású és egyéb meggyőződésű népek békés egymás mellett élését, az etnikai meghatározással azonnali torzsalkodáshoz vezetett. Így állhatott elő az a helyzet, hogy konkrét népeket ítéltek el pusztán hovatartozásukat figyelembe véve (pl. Beneš-dekrétumok), amik hosszú távon tovább rontották az egymással szomszédos országok viszonyát (magyar-csehszlovák-román viszonyok például). 

Az első világháborút lezáró békék (Versailles, Trianon, Saint Germain) már aláírásukkor sem tűntek időtállóknak, ahogy Ferdinand Foch francia marsall fogalmazott: „ez nem béke, hanem fegyverszünet húsz évre”- és milyen igaza lett. A korszak egyik nagy rendezőelvének a tekintélyalapúság és a férfiuralom bizonyult, amelyek mentén felemelkedhetett a nemzetiszocializmus Németországban. Persze, ehhez az is kellett, hogy óriási anyagi jóvátételi terheket róttak a vesztes országokra (a győztesek komoly hitelekből finanszírozták a háborút, amit vissza kellett fizetniük), amely pluszban is kivéreztette őket, valamint az 1929-es gazdasági világválság. A kettő együtt egyértelmű utat nyitott a szélsőséges ideológiák térnyeréséhez: aki éhes és fázik, az nem válogat az eszközökben. És itt olyan nincsekre kell gondolni, hogy nemcsak ma nem evett még rendes ételt mennyiségben, minőségben, hanem napok óta nem, és nemcsak ma nem tud begyújtani a kályhába télvíz idején, hanem egy hete nincs tüzelője és reménye sem arra, hogy legalább a jövő hétre szerezni tud valami melegítenivalót a sparheltjébe. Miután javarészt azon is főzött a korszak szegényembere, így a kör bezárult. Innentől mindegy, ki ad enni vagy tüzelőt neki (fedelet a feje felé), és miből, milyen ideológiába belecsavarva, csak adja. Hja, a maslowi piramis két alsó szintjét nem hatja meg se alku, se ideológia, se könnyek, se semmi. Legyen - ez az alapigéje. Miből, hogyan, milyen áron: kit érdekel? 

Sir Ian Kershaw (1943. április 29-) angol történész, munkássága elsősorban a huszadik századi Németország társadalomtörténetére összpontosít. Sokan őt tartják a világ egyik vezető szakértőjének Adolf Hitler és a náci Németország történelmével kapcsolatban.

Európa önpusztítása egyértelmű a tárgyalt időszakban. Ian Kershaw fő kutatási területe Hitler és a nácik története, ebben a legerősebb, ugyanakkor természetes eleganciával képes kitekinteni más összefüggésekre is. Egyrészt képes teljes mélységében átadni, hogy miért éppen Németországban nyert teret magának a nemzetiszocializmus, és máshol ugyanez az ideológia miért csak tekintélyelvű, jobboldali ideológia, annak jelentősebb német vonatkozásai nélkül. Másrészt nemcsak az angol, francia, német gazdaság helyzetét elemzi a világválsággal (és a háborúkkal) kapcsolatban, hanem még tucatnyi országét is - amit nem sűrűn szokott a témában elmélyülő olvasó megkapni egy művön belül.

Rendkívül összetett hadtörténelmi alkotást tart a kezében az olvasó: a fentieken túl vallás és kultúra, revizionizmus, gazdasági érintettségek, diplomáciai módszerek változása, és még ezernyi probléma található benne, amit tárgyal a könyv. Mit mondhatnék még? Hadtörténelemben jártas ínyenceknek javaslom főként a kötet kézbevételét, azon túl pedig bárkinek, akiket mélyebben érdekelnek a korszakkal kapcsolatos történések.