A nyolcadik nővér: nem biztos, hogy az igazság elég

A fenti két idézettel indul a regény, amelyeknek igazságát nehéz lenne vitatni. Pár mondatban a mű lényege? Az USA-ban korábban szovjet disszidens szülők gyermekei közül kiválasztottak hetet, hét kislányt, akik mára már felnőtt nők, de szinte születésüktől fogva arra képezték ki őket, hogy beépüljenek az egykori Szovjetunió különféle intézményeibe, és onnan titkos információkkal lássák el az Egyesült Államokat. A hét nővér fedőnevű akcióhoz tartozók nem tudnak egymásról, közös jellemzőjű tevékenységükről, de lassan hullani kezdenek. Az orosz titkosszolgálat valami (vagy valaki?) miatt tudomást szerez a Hét nővérről, és módszeresen irtani kezdi őket, amit azonban Amerika nem hagyhat, próbálja menteni a menthetőt.

A feladat elvégzése Charles Jenkins 64 éves afroamerikaira esett, akinek CIA ügynöki múltja, erőnléte, orosz nyelven beszélni tudása és kiváló kapcsolatai kapóra jönnek a CIA-nak, és Jenkinsnek is, aki az utóbbi időben komoly pénzzavarba került, tehát nagyon jól jön neki a jövedelmező mellékes. Volt fönöke kapacitálására reaktiváltatja magát a CIA-nál, elvállalja a hazafiasnak beállított ügyet moszkvai utazásokkal. Cél, hogy felhívva magára a figyelmet, a "nyolcadik" nővérből szedje ki, mit tud az orosz titkosszolgálat. Persze, egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet: egyrészt képzeljük el, hogy baj esetén hogyan tud elvegyülni egy  magas, fekete bőrszínű ember Moszkvában, másrészt ami csak rosszul sülhet el, az a folyamat során elromlik, menekülnie kell Oroszországból. Itthon aztán kiderül, hogy az orosz medve húzásai kismiskák az USA-ban bekövetkező eseményekhez képest. Saját hazája és a CIA ellene fordul: Jenkinst a feladat elvégzésével csőbe húzták, nem is akárhogy, de ezt bizonyítani majdnem képtelenség. Tét a szabadsága, jó esetben háromszoros életfogytiglani néz ki neki, ha nem képes elfogadtatni érvelését ártatlanságával kapcsolatban. Miután az igazságot senki sem hiszi el, nincs más hátra, mint előre: ki kell találni egy jobb történetet - de előtte még azt, hogy egészen pontosan kinek az érdeke és miért, hogy ne csak hiteltelenítse Jenkinst, de még meg is gyanúsítsa kémkedéssel, és valószínűleg le is csukassa. 

A cselekmény két részre osztható, egyrészt maguk az oroszországi események, amelyek bővelkednek körömrágós izgalomban, szócsaták, elhallgatások, macsó ügynökpárbaj, sajátos ügynök-becsületkódex, régi kapcsolatok felélesztése és igénybevétele, kipróbált barátságok előre lendítő volta, menekülés, rezignált cinizmus; másrészt pedig az amerikai igazságszolgáltatás berkeiben lejátszódó, a felszín alatt meghúzódó erővonalak, a CIA cinizmustól rosszabb módszerei egy-egy bevetés során, és a sikertelen feladatvégzés elkendőzési kísérletei mind-mind árnyalt képet adnak a fenti akcióból visszatérő állampolgárral kapcsolatban. 

Senkinek ne legyenek illúziói, közszolgálatban dolgozva valamennyi vonását megismertem a folyamatnak: ha valami nem sikerül, egyedül vagy. Minden és mindenki kihátrál és elhatárolódik az embertől, mintha leprás lennél. Mindenki védi a saját hátsóját (mi, végrehajtók, ezt nem ilyen szépen mondtuk), és a felelősségrevonás során olyan "igazságok" derülnek ki, hogy csak pillog az ember lánya. Mi az igazság? Hogy nincs igazság. Hogy nincs igazságszolgáltatás sem, csak jogszolgáltatás, és ha győzni akarsz - győzni?! menteni a menthetőt, hogy ne vegyék ki a kezedből a kenyeret és a szabadságodat! - szóval, ha győzni akarsz, akkor jól összerakott hazugság ellen nem lehet igazsággal védekezni, sőt, az a legrosszabb stratégia: biztos bukás. Kell egy jobb történet.

A fenti probléma köré rendeződik a cselekmény: mi történik, ha az állam cserbenhagyja az állampolgárt? Nagyon kínos, de létező kategória. A laikus állampolgár, amíg nem vele történik meg az eset, elképzelni sem tudja. Így aztán nem meglepő, ha a cinizmus az eget verdesi, az erőfölény pedig fitogtatásra kerül az állami szervek részéről. Ráadásul Jenkins kifog egy hírhedten keményfejű bírót is a folyamat során. De azt szokták mondani, hogy abból kell a legjobbat kihozni, amid van, így Jenkiséknek "csak" meg kell győzniük őt arról, hogy a CIA nem mond igazat... ha a legapróbb megingást képesek elérni nála azzal, hogy hazugságon kapatják vele az állami szervezetet, akkor ezzel még nyert ügyük nincs automatikusan, de onnantól legalább a bíró többszörös kritikus szemmel nézi az állam által felhamozott bizonyítási eszközöket, vagy... azok hiányát. 

Imádtam! Komolyan! Egyrészt az oroszországi eseményeket, remekül kidomborította az FSZB (KGB utódja) és a CIA bevett módszereit, azok különbözőségeit, a zsiványbecsületet, a szakemberek egymás iránti respektjét, akkor is, ha nem egy oldalon állnak, másrészt a bírósági tárgyalás folyamán az amerikai igazságszolgáltatás működését. A cinizmus sok helyen humorral van oldva - szóval, akciódús, humoros, igazi macsó kém- és kalandregény, némi hazafiassággal és rengeteg csavarral megspékelve. 

Ami még érdekelhet