Egy jomsviking története

Norvégia, ​993. Az ifjú Thorstein tehetetlenül nézi végig, ahogy egy rájuk támadó rablóbanda brutálisan meggyilkolja az apját. Őt rabszolgaként elhurcolják, társaival együtt hónapokig a kegyetlen haramiák szeszélyeinek van kitéve. Egy nap túladnak rajta, új gazdája rabságából felszabadulva egy csendes halászfaluban lel otthonra. Békés élete nem tart sokáig, megismerkedik Hallvarddal, a jomsvikinggel. A harcosok közt is félve tisztelt elitkatonák hírneve nem alaptalan. A fájdalmat nem ismerő, jól képzett zsoldossereg csatában még sosem maradt alul, erejük, bajtársiasságuk és csillapíthatatlan harci szenvedélyük lenyűgözi a fiatal fiút, aki számos megpróbáltatás után végül maga is jomsvikinggé válik. A viking történelem legnagyobb tengeri ütközetében, a svolderi tengeri csatában szembetalálkozik apja gyilkosával – aki Norvégia királyának első embere…

Erő, szenvedély, férfiasság. A világot egykor uraló vikingek igaz történelmi alapokra épülő, letehetetlen regénye.

Főhősünk Thorstein, a történet kezdetén egy 12-13 éves fiú, a legifjabb a családból, aki édesapjával valahol Norvégiában él egy fjord mellett. Édesanyja a fiú születésekor meghalt, az idősebb testvérei - pl. 18 év körüli bátyja, Björn már évek óta nincs a háznál, és már csak ketten maradtak a harcedzett, sok háborút látott apával. Egy napon Ros és a bandája kijátsszák az öreg éber figyelmét, és rajtaütnek az egész fjordon: Thormódot kivégzik, aki utolsó lélegzetével azt kérte, kíméljék meg fia életét, túl ifjú még. A közelben élő gazdát és egész családját lemészárolják, a lányát megerőszakolják, a fiatal túlélőket, köztük Thorsteint magukkal hurcolják rabszolgának. Hetekig a tengeren vannak, Ros eközben újabb és újabb tanúbizonyságot tesz szívtelenségéről.

Attól az éjszakától kezdve más szemmel néztem Ólafra. Azelőtt tiszteltem és csodáltam, hiszen lenyűgöző, már-már isteni kisugárzása volt. De miután végignéztem, ahogy halálra kínozza a jarl emberét, arra gondoltam, ő is csak egy nyomorult fosztogató, aki semmivel sem jobb a többi vérszomjas tengeri haramiánál.

Érdekes, hogy a skandináv mitológiában léteznek a nornák, a három legfontosabb Urðr, Verðandi és Skuld, a múlt, a jelen és a jövő. "Munkájuk" nagyon hasonló a római párkákéhoz: születéskor megszövik az ember sorsát. A régi hit szerint több kisebb norna is van, akik folyamatosan szövögetik az ember életútját végigkísérve, itt-ott változtatva rajta, de a legfontosabb ez a három. Így bármi és minden, ami veled történik vagy te teszel: előre meg volt írva, meg volt szőve. Te nem vagy hibás sem a tetteidért - persze ettől még lehetsz vérbosszú áldozata, de akkor az is előre meg volt szőve. A legtöbb ember a mitológián keresztül próbált magyarázatot keresni mindarra a rosszra, ami velük történt - és egyben a lelkiismeretüket is elhallgattatni mindazért a rosszért, amit ők tettek mással. 

Szóval Thorstein rabszolgaként kerül a hajóra, majd Izlandon eladják Hálfdurnak, a helyi hajóácsnak, egy idős, betegeskedő embernek, aki idővel fiai helyett fiaként bánik az ifjúval. Thostein itt ismerkedik meg egy szereplővel, aki miatt csak vonakodva folytattam tovább a regényt, és részben aki miatt nem tudtam letenni sem, folyton attól rettegve, hogy ki és mikor nyírja ki brutálisan szegényt - már láthattam, hogy a brutalizmus ábrázolása nem áll távol Bull-Hansentől. Ez a szereplő pedig a később Fenrir névre hallgató, három lábon ugráló (mert valószínűleg megkínozták, elvágták az ínt a lábában) kicsi, szakadt, éhező kutya, akit végül maga mellé fogad Thorstein. Nagyon jól bírom - itt-ott kissé fintorogva - az emberek felé irányuló brutalitást, legalábbis a felnőttek felé mindenképp, de amikor állatot bántalmaznak, azt nagyon nem. Abszolút ártatlan, bűntelen, védtelen, számunkra kiszolgáltatott és olyan hűséget és szeretetet képes adni, amit meg sem érdemlünk. Van könyv, amit abban a pillanatban becsuktam, és azonnal el is távolítottam a házból, ahogy a szeretett és alaposan bemutatott (itt már rosszat sejtettem) kutyáit meggyilkolta a szereplő, sőt, azóta még annak a szerzőnek másik könyvét sem voltam hajlandó kézbe venni. Egy szuper fantasy-írónak is csak nagyon nehezen tudtam megbocsátani egy jelenetet, ami még mindig élénken él bennem, noha sok részletét már elfelejtettem a regénynek... szóval nem, van egy határ, egy élesen meghúzott határ számomra.

Apám mindig azt mondta, hogy az embernek kötelessége vigyázni az állataira, a kutya pedig a legértékesebb és leghűségesebb mind közül.

Szerencsére Bull-Hansen egy olyan erős, de szeretnivaló karaktert alkotott, aki úgy tartja, hogy kutyát és lovat nem szabad bántani, megenni sem, hűséges társként meg kell őket becsülni. Thorstein nyugodt élete hamar megváltozik: feldúlják a helyet, ahol él, ő épphogy meg tud menekülni, és leverni magáról a rabszolgaságot jelző nyakbilincset, hogy immár szabad emberként kutassa fel utolsó talán még élő rokonát: a bátyját, Björnt. Hamar a jomsvikingek közé kerül, ahol a bátyja is van, és ezután minden vágya, hogy bekerüljön a híres-hírhedt elit harcosok közé. A zsoldoscsapat a kor legrettegettebb, legjobban képzett és legerősebb hadi egysége volt, akik bár az ősi skandináv isteneket imádták, hajlandóak voltak bárki érdekeiért harcba szállni, amíg az megfizeti a szolgálataikat. Sok történelmi tény nem ismert vagy nagyon homályos a jomsvikingek körül, pl. a székhelyük pontos helyéről is viták folynak (a legvalószínűbbnek egy a mai Lengyelország területén fekvő részt tekintenek), ahogy az életmódjukról is, mindenesetre több őizlandi saga is említést tesz róluk. Az biztos, hogy részt vettek a 999 vagy 1000 szeptembere körüli svolderi tengeri csatában, amely a Balti-tenger nyugati részén zajlott a norvég király, Olaf Tryggvason hadai és a szövetségben álló svéd király, Olof Skötkonung, a dán király, Villásszakállú Svein, és Eirik Hákonarson jarl erői között. A jomsvikingek a szövetség oldalán álltak, a harc pedig a norvég király halálával zárult, a következménye pedig a dén erők növekedése és a kereszténység hathatósabb terjesztése lett.

A svolderi csata - Otto Sinding (1842-1909) norvég festő műve

Emlékszem, elejtettünk egy gímszarvast a parton. Gyönyörű állat volt olyan szerte ágazó aganccsal, amely bármely király csarnokának büszke dísze lehetett volna. Eystein azt mondta, Ull isten bizonyára nyomon követi vándorutunkat, és ő hozta meg nekünk a vadászszerencsét, én azonban szégyelltem tettünket. Ilyen csodálatos vadat sosem lőttem volna le jó szívvel, hiszen az erdő magasztos királya volt, és nem tett nekem semmi rosszat. Csak azért öltem meg, mert egy másik nyílvessző átlyukasztotta a nyakát. El sem tudtam képzelni, hogy lehet még mindig talpon. Amikor a nyilam a szívébe fúródott, felsóhajtott, mintha a halál könnyítene a lelkén, és a fűbe rogyott.

Bull-Hansen egy belső szempontból, Thorstein szemszögéből meséli el nem csak a csatát, de egy jomsviking életét is, a regényben szereplő dolgok megfelelnek mindazon tényeknek, amiket ténylegesen tudunk arról a korról és a jomsvikingek életmódjáról. Ezt színezte ki és fűzte fel egy letehetetlen regény cselekményszálai közé. Különlegessége, hogy Thorstein egy kifejezetten érzékeny és tehetséges, a természetet és az életet tisztelő és szerető, de magáért és a szeretteiért kiálló és harcoló fiatal, ami lehetővé tette, hogy ezt a vad korszakot és erőszak uralta világot is megszeressük. Mindez lehetetlen lett volna, ha mondjuk egy Ros-féle szereplő szemén át látjuk a világot. Gyönyörű, helyenként már-már lírai szöveg, amelyet érzésem szerint nagyon érzékletesen adott át Török Ábel, a fordító. A kötetet a vastagságához képest rekordsebességgel, két nekiülésre kiolvastam - a korrajz, a karakterábrázolás és a természeti leírások csak úgy repítettek a történetben, és mindezt szuper, olvasmányos stílusban tálalta a szerző.

Bjørn Andreas Bull-Hansen 1972-ben született Oslóban. Profi súlyemelői karrierjének egy baleset vetett véget 23 éves korában. Közgazdaságtant tanult, de mindig is érdekelte az írás, első novelláit röviddel a balesete után adták ki, és azóta sem hagyta abba az alkotást. Világsikert A viking című 2017-es regényével ért el, amely egy történelmi alapokon nyugvó regénysorozat első része. Egy jelenleg 442 ezer feliratkozóval rendelkező Youtube-csatornája van, ahol a viking életmód és kultúra bemutatása mellett korunk problémáiról és a mindennapjairól is beszél. (Hozzátenném, hogy belehallgatva a videóiba, sok dologgal nem értek vele egyet személy szerint, de ez egész más lapra tartozik.) Mindenesetre nagyon várom a következő regényét. :)

Nehéz idők jártak akkoriban, hiszen minden király és szerzetes a Fehér Kriszrust követte, és azt híresztelték, ősatyáink hite hamis. Hogy Ásgard nem létezik, Ódin és fiai csupán gyerekmesék, és az elesett harcosok sosem kerülnek a Valhallába. Hogy alázatot kell mutatnunk és meg kell tagadnunk önmagunkat, és a népeknek engedelmesen fejet kell hajtaniuk az egyetlen Isten előtt. Félnünk és tisztelnünk kell királyunkat és Krisztusunkat. De miféle élet lett volna az? És mégis milyen isten akarná, hogy meghajoljunk előtte? Csakis a leggonoszabb. Ódin sosem kérte tőlünk, hogy megalázkodjunk. Sosem várta el, hogy megtagadjuk magunkat. Mindig mellettünk állt a csatákban, és fiai villámokat szórtak az égboltról ellenségeinkre.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet