Kultúrpara: Egy magyar blueszenész kalandjai a világban

Könyvajánló - Little G Weevil: Játssz tovább

Egy rákoskeresztúri srác beleszeret a blues zenébe és az egykori vasfüggöny mögül nyelv- és gitártudás nélkül megindul az Egyesült Államokba, hogy blueszenész legyen...

A blues rajongóinak nem kell bemutatni Little G Weevilt, azaz Szűcs Gábort, mind ismerik a nevét. A semmiből indult neki egy másik kontinensnek, hogy végül izgalmas, színes, időnként kőkemény, kudarcok tarkította göröngyös úton, de eljusson odáig, hogy az egyik legrangosabb, a memphisi International Blues Challenge győztesévé váljon, ráadásul az USA Blues Music Award és Blues Blast Music Award jelöltje is volt.

A kötetben kendőzetlenül, nyersen, laza stílusban, őszintén mesél kezdve gyerekkorával. Mesél egy kicsit gyerekkoráról, családjáról, első csókjáról és első találkozásáról a zenével, amibe rögtön beleszeretett. Egy John Lee Hooker magnókazetta. Egy szót sem értett a szövegből, de úgy érezte minden dal neki szól. Aztán jöttek az első fesztiválos élmények, bulik, csajok, az első zenekar, ismerkedés egy gitárral.

"Teljesen megfertőzött ez a tradicionális afroamerikai blues."

Eljött a következő zenekar ideje, amit már a testvérével közösen csináltak. Ez volt a Jefferson Blues Band. Nem volt könnyű menet. Itthon nem igazán volt népszerű az "amcsi népzene". A '90-es évek végén jöttek is a koncertek kisebb bárokban, kávézókban, klubokban. Egyre népszerűbbek, ismertebbek lette, minden héten koncert, de aztán beütött a krach és 98-ban feloszlottak. És ez így ment tovább évekig. Újabb és újabb zenekarok, bulik, koncertek, fesztiválok, dőlt a pia és a drogok. Nem kertel, nem takargatja ezeket sem a szerző, sőt, a pánikbetegségét is említi, amit ez az időszak hozott elő belőle.

Még mindig az afroamerikai blues a nagy favorit, de már angolul is tanul. Tíz év alatt már háromszor érezte azt, hogy kiégett, amikor úgy döntött, hogy nem elég érteni, hanem érezni is kell a bluest és ehhez "meg kell merítkeznie az afroamerikai kultúrában". 2004. szeptember 5-én meg is érkezett Alabamába, ahol egy újabb izgalmas kaland vette kezdetét.

A mosogatás nem álommeló, de futotta belőle arra, amire kellett. Közben egyre jobban ment az angol, mindenfelé gyűjtötte az ismerősöket, szívta magába az amerikai kultúrát. Végigjárta és áhítattal szívta magába Memphis klubjaiban a zenét és a vele járó életérzést. Memphis városában a Beale Streetet tartják a blues otthonának. Ha valaki igazán ismerni akarja ezt a világot, akkor ez a tökéletes hely.

Megismerjük amerikai karrierjének első állomását, a Blues City Cafet, ahonnan aztán még jobban beindult az élet. Little G tökösségére a legjobb példa az első koncert itt, ahol mosogatóként dolgozott és időnként a tulaj megengedte, hogy kiálljon a színpadra. Egy nap megkérdezte, hogy van-e zenekara, amire simán azt hazudta, hogy van. Egy hét alatt össze kellett raknia egy bandát. Napokig járta a környező klubokat, telefonálgatott, de sikerült és ott álltak a megbeszélteknek megfelelően hétfőn a színpadon. A buli jól sikerült, szóval utána minden hétfőn felléptek, majd, kedden, szerdán és végül már övék volt a szombat este.

Sikerek, kudarcok, fordulópontok, drámák, több mint kétezer koncert húsz országban, számos lemez. Két évtized kalandjai egy érdekes kötetben. Nem minden történet vidám, akadnak szomorú drámai jelenetek is. 2018-ban végén hazatért Magyarországra, de azt semmiképp nem mondhatjuk, hogy unatkozna. Tucatnyi új dal, ez a könyv, aminek ráadásul különlegessége, hogy legújabb albuma, a "Play on!" (lefordítva: Játssz tovább!) dalai olvasás közben is velünk vannak. Minden dalnak története van és egy-egy történet mellett megtaláljuk azt a dalt, amelyet ihletett. Pontosabban egy QR kódot, ami elvisz minket az adott dalhoz. Mint például a következő nóta:

Nem igazán vagyok otthon a blues világában és a Helikon Kiadó gondozásában megjelent kötet előtt nem sokat tudtam a Little G Weevilről sem, de szeretem az életrajzi köteteket és érdekes tűnt egyik kicsit belesni egy olyan világba, ami ennyire távol van tőlem. Nem kellett csalódnom. A szerző ezalatt a húsz év alatt több izgalmat, drámát, kalandot élt át, mint sokan egy teljes élet alatt. Mindezt közvetlen, laza stílusban meséli el, mintha csak egy sör mellett dumáltunk volna egy bárban.

A kötet olvastatta magát. Ráadásul annyi ember, annyi történet van a kötetben, hogy közben szinte folyamatosan zenét hallgattam, hogy értsem miről is mesél a szerző. Ettől még érdekesebbé vált számomra ez az utazás. Egy lebilincselő, kudarcokkal és hatalmas sikerekkel teli életút, amelynek reméljük nagyon messze még a vége.

A kötetet a Helikon Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!