Észak balladai hűvössége

 Könyvajánló - Jon Fosse: Trilógia - Álmatlanság / Olav álma / Esti dal

Jon Fosse, a norvég irodalom egyik kiemelkedő alakja három kisprózában mutatja be két fiatal, Asle és Alida tragédiával és sötétséggel fűszerezett, vérbe torkolló szerelmét. 

Különös hangvételű, magával ragadó, sodró szöveg, amely három rövid történetben mesél Asléról és Alidáról, két szerelmes norvég fiatalról. Az Álmatlanságban megtudjuk, hogy nem házasok, hogy nagyon fiatalok, és Alida a terhessége végén jár, mindenórás. Az anyja látni sem akarja, ezért Aslével elszedik a pénzét, amit megtakarított, és útra kelnek. Az 1800-as évekbeli, sok szempontból sötét, hideg norvég földeken és fjordokon járunk, az első történet pedig csak sejteti, hogy Asle nem csak úgy talált/kapott egy hajót, amivel útra kelhetnek, hogy Alida anyjától nem csak úgy elvette a pénzt. 

A második történetben, Olav álmában elérnek egy nagyobb várost, de sehol nem találnak szállást, végül egy vén bába kunyhójában hűzzák meg magukat - a bába pedig köddé válik. Itt születik meg a gyerekük, Sigvald egy hideg, fűtetlen kis kunyhóban, ahol semmijük nincs, de végül itt is kezdenek új életet, Asle mint Olav, Alida mint Åsta. Egy darabig minden rendben, de Åsta könyörgése ellenére Olav ismét a város felé veszi útját, hogy egy kis pénzt szerezzen, hogy ajándékot vegyen szerelmének. Åstának az az érzése támad, ahogy Olav kilép az ajtón, hogy többé nem látja őt. Az úton valaki észreveszi, felismeri a fiút, valaki, aki éppen őt keresi, Aslét, aki kérdőre akarja vonni az elkövetett tetteiért. Asle immár nem menekülhet Olav álarca mögé, épp, amikor már kiutat találhatott volna a múltjából, a múltja utolérte őt.

A harmadik történetben, az Esti dalban Alida már öregasszony, és az egyik később született gyereke áll a középpontban, aki a féltestvéréről, a viharos életet élő Sigvaldról mesél, és nem tudja az igazat az anyja igazi szerelméről, Sigvald apjáról - de a pletykákat ő is hallja, hogy gyilkos volt. Mégsem tudja elképzelni, hogy az anyja összeállna egy hidegvérű gyilkossal...

Mindhárom történet egy kicsit más oldalról mutatja be igazábl ugyanazt, mert bár a körülmények mindháromban mások, más dolgok is zajlanak ott, mégis a fókuszban végig egy dolog áll: ez az elátkozott, tragikus szerelem. Tökéletesen bemutatja, hogy hogyan változik egy történet attól függően, hogy ki szemléli vagy ki éli meg és át azt. Hogy a társadalom igazából mindig is közönyös volt, mégis van valami, valami erős és eltéphetetlen, ami két embert összeköthet. Valami, amit mégis el lehet tépni, elég hozzá egyetlen kötél. Elmeséli, hogyan siklik ki emberek élete, és hogy a legtöbben végül az álmaik közelébe sem kerülnek, mert a körülmények nem úgy alakulnak. És végül az elég is elég jó lesz. Még ha néha kicsit kevés is.

Egy vérbe, tragédiába torkolló szerelem története ez, nagyon különös hangvételben elmesélve. Leginkább balladának mondanám, végig a zaklatott jelző motoszkált a fejemben, ahogy olvastam. Egy rendkívül higgadt író, aki pontosan tudja, mit és hogyan akar átadni, és a szövegéből süt a tervezett zaklatottság. A párbeszédei nem igazi párbeszédek. A legtöbb esetben nem kedvelem azokat a könyveket, ahol ilyen dolgokkal játszanak, pl. 19 oldalnyi hosszúságú mondatok, központozási jelek nélküli szövegek, stb. Meggyőződésem, hogy 99%-ban olyanok élnek ilyen eszközökkel, akiknek a története, könyve, stílusa, ötlete vagy bármi, kívánnivalót hagy maga után. Ami igazán jó, az jó a megszokott és könnyebben követhető, érthető formában is. És itt van ennek a kötetnek a titka: Jon Fosse egy átlagon felüli író, aki nem azért játszott a nyelvvel, nem azért mesélte el szinte balladai szövegben Asle és Alida zaklatott, terhelt szerelmének történetét, mert máshogy rossz lett volna. Azért, mert így még jobb lett. 

A szerző, Jon Fosse

Nehéz elvonatkoztatni a történetet két, már nagyon is ismert történettől: egyrész Ádám és Éva kiűzetésétől, de leginkább József és Mária vándorlásától, Jézus születésétől. Ez a két történet ad keretet Asle és Alida szerelmének, de mindezt  egy egész más helyre, egy egész más korba, az kor és a hely szerint változtatva adja át, némi véres csavarral. Nagy szerepe volt abban, hogy ennyire jó lett magyarul is ez a kötet, hogy egy igazán hozzáértő fordító, A. Dobos Éva vette a szárnyai alá a kötetet. 

Ez volt az első könyvem Jon Fossétől, de biztosan nem az utolsó - már a polcon is vár egy másik könyve. A szerző Norvégia egyik leginkább kedvelt és díjazott írója, évek óta Nobel-esélyes, és ez alapján minden esélye meg is van rá.

A könyvet a Kalligram Kiadó adta ki 2015-ben nálunk, a kiadónál jelenleg nincs készleten, de kereskedelmi forgalomban talán még fellelhető.

Kövess minket Facebookon!