Könyvajánló - Brian McClellan: A birodalom vére (A vér és lőpor istenei 3.)
Fergeteges fináléval zárult a Lőpormágus-univerzum második trilógiája, A vér és lőpor istenei-trilógia. A végső ütközetből mindenkinek ki kell vennie a részét. Utoljára megnézzük miként harcol egymás oldalán egy kém, egy zsoldoskapitány és egy híres-hírhedt lőpormágus tábornok.
A fantasy rajongóinak már régóta nem kell bemutatni Brian McClellant. Parádés, brilliáns író, a Lőpormágus-világot pedig úgy álmodta meg, hogy mindig öröm legyen visszatérni bele. Most elérkeztünk A vér és lőpor istenei-trilógia zárókötetéhez, ami hűen a szerző korábbi írásaihoz, szintén parádésra sikerült. Pörgős, váratlan, feszült, csavarokkal, látványos csatajelenetekkel, kémjátszmákkal és lenyűgöző karakterekkel teli, letehetetlen kötet.
Ha nem ismered a sorozatot, akkor ajánlom figyelmedbe az első részről írt ajánlómat:
A kötet során három különböző helyszínen vár minket három izgalmas kaland, amelyek egy fergeteges fináléban fonódnak össze. Az első két kötetben már belénk vésődtek ezek a nevek: Vlora Flint, Michel Bravis, Ben Styke. Minden a feje tetejére áll, a várost elfoglalták és már csak idő kérdése, hogy egy új isten hajtson igába mindenkit.
A három főhős mind a maga módján próbál megoldást találni a helyzetre. Az esélyek nem mellettük szólnak, de pont ettől lesz igazán érdekes, izgalmas ez a kaland. Mindhárman tudják, hogy nem veszíthetnek, mert amint az új isten megszületik, leszámol majd minden ellenségével.
Michel visszatér Zöldtűzmélybe, hogy azt tegye, amihez a legjobban ért: felkavarja az állóvizet és felkelést szít. Igyekszik lefoglalni őket, hogy ne tudják bevetni a követ, és ehhez a küldetéséhez egy váratlan szövetséges is mellészegődik. Aztán ott van a mágiáját elvesztett Vlora, aki bár kicsit megtört, de most sem adja fel. Nincs idő saját sebeinek nyalogatására, mert seregével rendületlenül haladnia kell Szárazpart felé, hogy akadályozza a danízokat. Aztán ott van Styke, akinek idegen földön kell egy maréknyi lándzsással helyt állnia és új szövetségeseket találnia. Igazi öngyilkos küldetés.
Már csak napjaik vannak, míg az új isten születik, így a feszültség sokkal inkább tapintható, mint a korábbi részekben. Mi pedig élvezettel olvassuk, ahogy Vlora és Styke menetel a cél felé, közben még többet láthatunk ebből a halállal, mágiával, ármánnyal, háborúval teli világból. A szerző pazar világépítéséből kaptunk egy újabb szép szeletet. Közben pedig kapunk számos izgalmas mellékszereplőt, akik tökéletesen olvadnak bele a sztoriba.
Ez a kötet is ugyanolyan pörgős, mint a másik két rész, de egyes részein picit mégis lassabb. Hagy időt és ad lehetőséget a szerző, hogy jobban elmerüljünk a hősök érzelmeiben is, megértsük a motivációikat. Brian McClellan ötvözte a kalandot, a politikát és a karakterek fejlődését, hogy aztán a regény végére úgy felpörögjenek az események egy végső eposzi küzdelemben, hogy garantáltan senki ne unatkozzon. Egy igazán szórakoztató, rendkívül magával ragadó fantasy egy legendás szerző tollából. Bár a szerző nem tervez további regényeket a Lőpormágus-univerzumban, titkon azért reménykedem, de más írásait is izgatottan fogom majd kézbe venni.
A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Fordította: Rusznyák Csaba
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Az Éden kapui - avagy töredékes hátsó kapu isten elméjébe
A Wadon királyai: egy humoros, egyedi fantasy, ahol "nyugalmazott" zsoldosokból lesznek a hősök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése