Különc csodabogarak váratlan csavarral, avagy a Vasember néptáncol

Pál Sándor Attila Magvető Kiadónál megjelent Rokonok című novelláskötete tele van ismeretlen ismerősökkel, csodabogarakkal, különcökkel, rokonokkal, akiket időnként el kell viselnie mindenkinek, bár, egy-egy rácsodálkozás is előfordulhat. Hogy a faék egyszerűségű nagybácsi nem is olyan hülye, de a diplomás sógorasszony viszont híján van minden érzelmi intelligenciának. Abszurd és szürreális vegyül itt reménytelen szürkeséggel, cinkos összekacsintással, rituálékba merevedett, elavult szokásokkal, alternatív lehetetlenséggel, avagy mi történik, ha az évek során egyre jobban hasonlít az ember a kutyájára, vagy milyen Vasember-páncélt lelni a dolgozószobában.

Könyvajánló - Pál Sándor Attila: Rokonok 

Fülszöveg
Pál Sándor Attila novellái ismerős különcökről szólnak. Egy több száz éves öregúrról, aki nem tud meghalni, amíg végig nem olvassa gazdag könyvtárát, egy magát gyümölcsfába oltó agronómusról, vagy a falusi bácsiról, aki beleköltözik egy antropológus fejébe. Ismeretlen csodabogarak ők, akikhez mégis van közünk: mint a rokonainkhoz, akikkel csak húsvétkor találkozunk. A Rokonok történeteiben mindig van egy váratlan csavar. Olvashatunk a jelen és a közeljövő alternatív világairól: ahol kötelezővé teszik az őszinteséget, vagy ahol a néptáncnak minisztériuma van, és a párokat egy férfi és egy robot alkotja. Megtudhatjuk azt is, milyen, ha az évek során egyre jobban kezdünk hasonlítani a kutyánkra, vagy ha reggel a dolgozószobánkban igazi Vasember-páncélt találunk.

Kedves olvasó, elgondolkodtál te már azon, mi lenne, ha kötelezővé tennék az őszinteséget? Hány főnöknek mondanák azt, hogy de egy büdös nagy gyökér vagy, bátyámuram, vagy hány feleségnek, hogy bakker, tényleg nagy a hátsód? 

Érdeklődve tanulmányoztam a Spitzer úr című örökbecsűt, ami arról szól, hogy - afféle könyvmolyként - amíg a tízezer kötetes házi könyvtárában mindent el nem olvasott a delikvens, addig nem halhat meg. Valami jóindulatú rákféle burjánzott el benne, ami életben tartotta. Már túl volt a kétszázadik életévén, amikorra abszolút fogalommá és könyvguruvá vált az irodalomban, és miután saját könyvtára tartalmán kívül nem volt hajlandó új történetet kezébe venni, ezért a mindenkori kortárs irodalom kisebbségi belüggyé vált, míg Spitzer úr kritikái alapján soha nem látott virágzásba kezdett a 2019 előtti kiadványok újranyomtatása drága, költséges formákban. Vitték mint a cukrot.

Persze, értem én: abszurd. Hogy az önfegyelem, a kitartás, az elhatározom és véghez viszem: persze. Ugyanakkor hatvanasként képtelen vagyok csak a könyvespolcomra támaszkodni olvasás során. Számtalan olyan mű van, amely tartalma, világnézete, tárgya miatt valamikor lehet, hogy érdekelt, de ma már? Fanatikusnak kellene lennem, hogy csak egy felhalmozott, 10 ezer kötetes könyvtár tartalmát olvasgassam, amikor annak már 20 (40-60) év múlva nincs köze a jelenhez. Jó, oké, mondod, 1) abszurd, szótagoljam neked?! 2) és a klasszikusok? Ha engem kérdezel, azoknak kb. 30 éves koromig volt aktualitása. Utána már untatott, fanyalogtam, legyintettem, hogy ooooké, oké, ismerem, tudom, hagyjál velük. Pláne, ha Rómeó és Júlia idealizmusától heveny viszketést kaptam már tiniként is, Az ember tragédiájából meg többre tartottam Lucifert az egészt szánalmas, de mégis felmagasztalt bagázsnál. Nehéz ügy na. Mert ugye: és a múlt értékei? Nagy László után szabadon fogalmazva: ki viszi át fogában tartva a túlpartra? 

A szerző, Pál Sándor Attila

Szankon született 1989. december 21-én. A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumában érettségizett 2008-ban. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2014-ben szerzett történelem-magyar szakos tanári diplomát. Ugyanezen évtől 2017-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója.

2017-től a Fiatal Írók Szövetsége Hortus Conclusus című könyvsorozatának egyik sorozatszerkesztője. 2017 augusztusától a kecskeméti Forrás folyóirat szerkesztője. A Szépírók Társasága mellett tagja a József Attila Körnek és a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak. Szentendrén él.

Mi a legjobb a ezekben novellákban? 

1) Azonosíthatók belőle a családra, munkahelyre jellemző sztereotípiák történésekben, emberekben. Hogy hol kínosak, hol nevetségesek, máskor fontoskodók, valamennyien bezárva addigi életük indíttatásaiba, tékozlásaikba vagy éppen fukarságukba, szerethetőségeikbe vagy abúzusaik okozta következményeikbe. 

2) A történetek rövidek, kifejezetten jók egy kórházi tartózkodáson, tömegközlekedésen való abszolválásra.

3) Akár elborzasztanak, akár kínos nevetésre vagy hitetlenkedő fejcsóválásra késztetnek a történetek, mindegyik ad valami pluszt az olvasónak. Hogy nem érdemes állandó fanatizmussal rátenni a célt valamire, mert nem mindig mi vagyunk a legjobbak adott témában, és a fanatikus a veszteséget igen rosszul dolgozza fel. Hogy a tükör, amelyet rokoni kapcsolattartással mutat nekünk a novella (Rokonok), nem is tetszik annyira, és felnőtt embereknek nem muszáj olyan mérgező kapcsolatokat fenntartania, amelyek megszokáson és konfliktuskerülésen alapulnak. 

4) A novellák főhősei javarészt egyszerű emberek, néhol faék egyszerűségűek. Olyanok, akik nem járnak budapesti irodalmi szalonokban, ahol (nem túl gyakran) róluk, de nélkülük szoktak beszélgetni, méghozzá némi leereszkedéssel, némi szánakozással, pici borzongással, hogy teúristen... Nos, ilyeneknek is lenni kell. Ők a hasznos idióták. (Bocsánat.) Ha nem lennének, sosem tűnne el a szeméttárolókból a hulladék, sosem maradna fenn a dédi receptúrája, sosem nyerne választásokat egy párt sem. Kellenek. Ilyenek. És bármennyire is nem tetszik, nekik is megvan a magukhoz való eszük: a maguk szintjén, de megvan. Többre nem tartanak igényt, de éhen sem halnának ott, ahol egy bölcsész pár nap után idegbajosan feladná.

5) Hétköznapi hősök hétköznapi szenvedélyei, fantáziái, csodái a HÉV-en, tánc közben, rokonlátogatás közben, olvasás közben, és bármi közben. A lehulló őszi levelekre való rácsodálkozás, párhuzamolás a lét végességével, és mindez egy közömbös szombati délutánon, ami még nem tudja eldönteni, hogy az este előkelően hűvös legyen-e, vagy csak diszkréten didergető, de mély tüzű halállal ölelkező, abból mégis élve kikerülő, mert a kaszásnak tetszett a táncod...

6) A novellák meghökkentőek, humorosak, néhol hangosan kacarászni volt kedvem az egyes csavarokon. Hol felszabadultan, hol hitetlenkedve, máskor kínosan, de mégis nevetgélni. Ha én adtam volna címet a novelláskötetnek, hogy a hangulatát érzékeltessem, tutira valami ilyesmiben gondolkodtam volna, hogy néptánc Vasember-páncélban, vagy hasonló. Mert tényleg erről van szó. A hagyományok, a szokások, a rituálék és a ma emberének viszonya mindezekhez. Letűnt korok gyarló emberei a negyedik ipari forradalomban. Óhatatlanul vesztesek, a lábukat sem kell tenniük hozzá a lakásaikból.

A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Cím: Rokonok

Szerző: Pál Sándor Attila

Kiadó: Magvető Kiadó

Oldalak száma: 104

Megjelenés: 2021. május 17.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789631435405

Méret: 197 mm x 125 mm