A Corvina Kiadó Csiffáry Gabriella kutatásai alapján adta ki a Magyar politikusok az iskolapadban c. művet, amely 340 év 86 politikusának iskolai teljesítményét mutatja be. A szerző levéltáros, így csak holt lelkekkel foglalkozik a témában, Thököly Imrével kezdi és Pozsgay Imrével fejezi be. A műben érdekes tényeket, különleges anekdotákat, korabeli visszaemlékezéseket és régi fotókat szemlélhet az olvasó.
Könyvajánló - Csiffáry Gabriella: Magyar politikusok az iskolapadban
Iskolába járni muszáj, ha megalapozott tudásanyagra kíván szert tenni valaki, hogy később felelős beosztásban intézhesse saját vagy a köz dolgait, ebben többé-kevésbé mindenki egyetértett koroktól és képzési formáktól függetlenül. Csiffáry Gabriella (Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa) ebben a művében híres magyar politikusokra tette rá a célt, és kereste meg a vonatkozó történeti forrásanyagokat művének publikálásához.
A javarészt 17. században élt Thököly Imre (1657-1705) iskolatörténetével kezdődő dokumentálás egyértelművé teszi, hogy a tudás az akkori arisztokrácia felvilágosultabb családjainál alapérték volt, ha néhol kicsit kifarcsartan, akkor is. Sokan tisztában voltak nevük, rangjuk és családi helyzetük által feljogosított kötelezettségeivel, és a nemzetség fiataljait rangos képzésekben részesítették: gyerekként magántanítók hada volt hivatott az úrficskák elméjét pallérozni (leányoknak ez a képzésforma nem járt automatikusan), majd gimnáziumok, egyházi iskolák és különféle egyetemek hada képezte tovább őket, amibe természetesen, megfelelő időtartamú, külföldi tapasztalatokat felvevő csavargás is belefért.
A szerző, Csiffáry Gabriella a Corvina Kiadóban, frissen megjelent művével
Akkori politikus nagyjaink szülei általában jogász vagy katonai képzés felé irányították szépreményű ifjaikat. Jogász képzésben részesült Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Bibó István vagy Károlyi Mihály is. Jogi tanulmányokkal kezdett, de abbahagyta és katonai képzésre nyergelt át Batthyány Lajos, katonai tanulmányokat folytatott Horthy Miklós, Sztójai Döme is.
A kommunista érában bizalmi elv és osztálybeli hovatartozás volt a döntő országos tisztségek betöltésénél, bár mondhatjuk, hogy egy darabig csak, a nehéz időkben, amíg valamilyen módon megszilárdult, majd konszolidálódott a rendszer, és ki nem nevelte művelt saját elitjét. Hamar rá kellett döbbeni arra, hogy a Tervhivatalban, minisztériumi felelős posztokon nem ülhet olyan, akinek nincs valamennyire a fejében a felügyelete alá tartozó terület elméleti és gyakorlati tudása, a régebbi vezetőket pedig elhelyezték a Temetkezési Vállalat és egyéb jól jövedelmező helyekre, ahol viszonylag kevés kárt okozhattak hozzánemértésükkel.
Csiffáry Gabriella műve nemcsak száraz adathalmaz bizonyítványokkal megtűzdelve, hanem kortörténeti dokumentum is, amely a híres politikusok memoárjaiból, leveleiből fennmaradt visszaemlékezéseket is tartalmaz. Például ezekből szerezhetünk tudomást Károlyi Mihály jogászképzésének apró nüanszairól: diákként a havi zsebpénze több volt, mint az akkor regnáló miniszterelnők fizetése (2000 aranyforint), ha vizsgázni ment, előre rendelkezésére bocsátották a tételt, nehogy már zavarba jöjjön számonkérés során, a vizsga kezdetén a tanári kar felállva köszöntötte, és amikor mindennek ellenére - mert nem készült fel eléggé - az egyik tárgyból kivágták, mint macskát... -ni, akkor igen elcsodálkozott: „szokatlan és váratlan dolog volt, hogy egy magyar egyetemi tanár elbuktasson egy grófot, kivált egy hitbizományi örököst.”
Horthyról megtudja az olvasó, „mi tagadás, nem tartoztam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgokat kedveltem", aminek fényében többször és több helyen elbukdácsolt tanulmányai közepette. Azt kell, hogy mondjam, a 17-19. századi politikusok iskolai élete sokkal élvezetesebb olvasás szempontjából, mint a merev szocialista politikusok önvallomásai tanulmányaikról. Mintha 1948 után kiveszett volna belőlük a kreativitás, a humor és az élet olyan felfogása, hogy nem szabad magunkat annyira komolyan venni. Persze, ha belegondolok, ezen nem kell csodálkozni abban a túlfűtött, mindent túlreagáló érában.
Kinek javaslom olvasásra? Akiket érdekelnek a kortörténelmi dokumentumok, némi életrajzi és és anekdotai vonatkozásokkal megtoldva, szeretik a vaskos, igényes kiadványokat, páratlan fotókkal illusztrálva.
Fülszöveg
Kormányfők, miniszterek, vezető szerepet betöltő államférfiak mesélik el,milyen iskolákba jártak, melyek voltak a kedvenc tantárgyaik, hogyan élték meg diákkorukat: legújabb kötetünk több száz év magyar politikusainak iskolai tanulmányait mutatja be. Köztük olyan nevek szerepelnek, mint II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza István, Horthy Miklós, Teleki Pál, Hóman Bálint, Slachta Margit, Gömbös Gyula, Kun Béla, Lukács György, Rákosi Mátyás, Kádár János, Nagy Imre és Göncz Árpád. Nyilvánvaló, hogy a magyar történelemnek voltak olyan korszakai, melyekre nem szívesen emlékezik az utókor, e korszakok politikusai mégis döntő szerepet játszottak az ország életében; ezért találkozhatunk a kötetben mind a magasztos, mind az ordas eszméket követőkkel egyaránt.
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket Facebookon!
A képek Csiffáry Gabriella Facebook oldaláról származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése