Strandkönyv

Mit lehet tenni, ha egy romantikus könyveket író fogadást köt a krimiíróval, hogy határidőre megírja a másik műfajába vágó történetet, és az nyer, akinek hamarabb megveszik a történetét? Természetesen azt lehet tenni, hogy belead apait, anyait mind a két szerző, miközben szikrázik a levegő a visszafojtott vágytól, szakmai versengéstől és rekeszizmok rezegnek a különleges helyzetek okozta komikumtól. A Central Könyvek kiadásában megjelent Emily Henry: Strandkönyv című regényt a megnevezésével ellentétben nemcsak nyárra, hanem őszre, télre, tavaszra is melegen ajánlom. (Ahogy a kiadó is írta pár nappal ezelőtti ajánlójában: "attól még, hogy vége a nyárnak, a Strandkönyvet most is nyugodtan kézbe vehetitek, ha egy szellemes, könnyed és szórakoztató regényre vágytok, amiben van sok nevetés, de egy kevés könny is. Tökéletes kikapcsolódás napsütés mellé vagy épp ahelyett!")

Könyvajánló - Emily Henry: Strandkönyv

Fülszöveg

January reménytelenül romantikus lélek, aki úgy beszéli el a saját életét, mintha egy sikerfilm hősnője lenne. Gus komoly íróember, aki szerint a szerelem csak mese.

January történeteiben mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Gus kinyírja az egész szereplőgárdát.
Egymás szöges ellentétei tehát.
Mégis, több a közös vonásuk, mint gondolnánk:
Két szomszédos tóparti víkendházban töltik a nyarat.
Bénító alkotói válsággal küzdenek.
Le vannak égve.
És három hónap alatt kell megírniuk egy-egy bestsellert.

Az eredmény? Egy fogadás! Műfajt cserélnek, és az nyer, akinek a könyvét előbb adják ki.

A rizikó? Így, hogy egymás sztoriját mesélik, könnyen a feje tetejére állhat a világ…

January Andrews 29 éves és éppen romokban az élete, apja és fiúja is múlt idő, az első meghalt, a második meg - mint kiderült - sosem az volt, akinek szerette volna. Ráadásul a hivatalosan January anyjával házas apjáról is az hírlik, hogy volt egy titkos élete A Nővel, akit a temetésig nem is láttak, nem is tudtak róla. January legalábbis tuti nem. A lánynak egyszerre rendült meg a szerelembe, az írói hírnevébe és az emberiségbe vetett hite. Így aztán January le és kiégve, kvázi hajléktalanként, morcosan nyitja ki apja addig sosem látott, titkos szerelmi fészkének ajtaját, ami immár az ő tulajdonát képezi: hiába ez a világon az utolsó hely, ahová normális esetben elmenekült volna. Nincs mese, aki ennyire le van égve anyagilag, mint ő most, az nem válogathat, annak kell örülni, ami van, függetlenül az ingatlant kísérő, nyomasztó lelki terrortól. 

January a feldolgozatlan traumái következményeitől szenved, képtelen megérteni az apja cselekedeteit: minek kellett neki külön élet, külön Nő, külön ház, az ő életükkel párhuzamosan? Dühös és haragos, ugyanúgy, ahogy párkapcsolata kihűlt váza miatt is rágja magát. A történtek miatt elveszítette az addig szinte bármire felszikrázó kíváncsiságát és a spontán kapcsolatok iránti érdeklődését. Íróként is csődtömegnek érzi magát: hiába van mögötte öt sikeres könyv, ha a hatodik az istennek sem akar összejönni. Szerkesztője egyre többször, és ami kínosabb, már egyre ingerültebben figyelmezteti a nyárvégi határidőre - és hogy totális lúzernek érezze magát, apja háza szomszédságában nem más lakik, mint egyetemi hallgatótársa, egyben legfőbb írói vetélytársa, A Nagy Író, Gus. Augustus Everett.

A férfi (mellesleg) eszméletlenül, dühítően, örjítően vonzó pasas, olyan arcéllel, amihez ha hozzáérsz, megvág, amúgy pedig párját ritkítóan kiváló és sikeres író - bár, jelenleg ő is le és ki van égve, ha más okokból kifolyólag is, mint a női főhős.

January igyekszik beilleszkedni a michigani tóparti település életébe, íróként megígéri, hogy részt vesz a hétfőnkénti könyvklubban. Igen ám, de már az első alkalommal összefut A Nővel és A Nagy Íróval, holott egyikre sem számított, sőt, a legkevésbé sem akarta, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, pláne egyszerre mindkettővel. Jöhet tehát a fogadás: a krimiíró romantikus művet kopácsol, a romantika királynője pedig krimit ír.... 

A szerző, Emily Henry, és művének idegen nyelvű kiadása

Hogy mi a mű lényege, tanulsága? 

1) Nincs mindig minden úgy, ahogy azt feltételezzük szüleinkkel - de akár szerelmünkkel, gyerekeinkkel, ismerőseinkkel, vagy uram bocsánat, apánk szeretőjével kapcsolatban. Lehet, hogy csak szeretnénk, ha olyan rossz lenne az illető (a helyzet), amilyennek hisszük...? És amikor a valóság mellbe vág, jobban járunk, ha menekülés helyett szembenézünk vele. (Pedig milyen jól klappolt az odáig összehordott információ morzsákból szorgosan felépített kitalálmány, és micsoda pech, hogy köze nincs a valósághoz...) Tehát: ne ítélj elsőre!

2) Minden vég egy új kezdet is egyben. January gazdasági csődhelyzete, írói válsága, apja halála, addigi kapcsolatának mélyrepülése, anyjához fűződő kapcsolata: valamennyi tarthatatlannak minősült abban a formájában, ahogy éppen volt. Hja, amíg el nem érjük a gödör alját, addig úgysem nézünk fel, és hisszük el, hogy jussunk van kikecmeregni belőle, csak éppen nem úgy, nem akkor és nem pont azon az úton, ahogy addig elképzeltük, mert a régi beidegződések az új helyzetben már nem működnek - ezt pedig a szerző kiváló dramaturgiával volt képes megjeleníteni.

A Strandkönyv tehát kellemes, bekuckózós olvasmány az év bármelyik szakaszában, amikor valami könnyed, de mégsem annyira könnyű olvasmányra vágyunk: egy forró nyárban játszódó, szellemes szerelmi történet, amelyen olvasóként nagyokat nevethetünk, meg pár könnycseppet is elmorzsolhatunk. Jó elmerülni a főhősök problémáiban, megértve, hogy siker és kudarc csak egymás szinonimái, sőt, édestestvérek, bármilyen hihetetlenül hangozzék is, és hogy egyik sincs kőbe vésve, mind a kettőtől meg lehet csömörleni, és végtelenül könnyű egyikből a másikba esni. A múlt hibáit érdemes nevükön nevezni, és szembenézni velük, méghozzá tárgyilagosan, minden ostorozás nélkül. Félni a félelemtől pedig ugyanolyan ostobaság, mint túlreagálni a jövőbeni vélt történéseket, amelyek még sehol sincsenek, de a fantázia már jó előre kivetítette a lázas agynak, ami illően ki is színezte azokat - hiszen ez a dolga amúgy, hogy spekuláljon, kalkuláljon, elővetítsen. Kérdés, hogy van-e gazdája annak az agynak, vagy csaponghat, amerre csak kedve tartja...?

A kötetet a Central Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

• Central Könyvek
• 424 oldal
• Kötés: kartonált
• ISBN: 9789633248898
• Nyelv: Magyar
• Megjelenés éve: 2021
• Fordító: Szieberth Ádám