Vele tűrök, vele szenvedek - miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk? - ezzel a mondattal kezdődik a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent legújabb novelláskötet fülszövege, amelynek szerzője Fiala Borcsa, címe Vele tűrök, vele szenvedek. Életközepi válságok, félrecsúszott házasságok, friss szerelmek és bonyolult családi kapcsolatok történetei ezek, amelyek tele vannak félelmekkel, gyarlóságokkal, megalkuvásokkal - de humorral, öniróniával, és empátiával is.

Könyvajánló - Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

Sokáig azt tartottam, milyen szerencsések azok a párok, akiknek megadatott az együtt megöregedés csodája, de úgy negyven körül rá kellett döbbennem, hogy ez bizony nem (mindig) csak áldás, hanem átok is lehet, amit Fiala Borcsa Vele tűrök, vele szenvedek kötetének 38 története is meg-megerősített helyenként. Pedig totálisan hétköznapi eseményeket dolgoznak fel az egypercesek, amelyek veled, velem és akárki mással is előfordult már és előfordulhatott volna bármikor (és ha nincs szerencséd, elő is fog fordulni nálad is). Ahogy Szókratész mondta: "Mindenképpen házasodjatok meg: ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek - ha rosszat, akkor filozófusok." 

Miről szólnak a novellák? Nagyon vázlatosan az alábbiakról, figyelj csak!

Juli hajnali üzenetéhez már túlkoros vagyok a hatodik x-ben, de igen, emlékszem még rá, mit jelent új kapcsolatban arról agyalogni, hogy mit mondott a fiú, hogy mondta, miért pont azt mondta, és "úgy" mondta-e ahogy én azt itt, a kényelmes kanapémon gondolom, vagy nem "úgy" mondta? Istenem, vigyorogtam magamban az első novellán túl, mai eszemmel, mai magamat adva nemhogy napokig csócsálgatnám a pasas pár szavát, hanem pár másodpercen belül legyintenék, hogy vén vagyok én már bohócnak. De persze EZT tizen-huszon, nyomokban harmincévesen (?!) az ember lánya Még Nem Tudja. Aztán mindezt megkapjuk férfioldalról is... Játszmák, gyerekded játszmák, amiket igen hűen ad vissza a szerző, minden betűje helyén van az életérzés átadása során.

Kicsi pumám... a sértett nő bosszúja - huh! ("El lehet őt is hagyni. Mint mindenki mást. Egyszer. De annak, kisöreg, hosszú árnyéka lesz. Nagyon, nagyon hosszú."). Már csak a kíváncsiság is hajtott a olvasásban. Hiába, az ember lánya kéjes örömmel tobzódik az ilyesmiben, még, ha nem is tudok azonosulni a valóságban a főhőssel. Na és a csattanó! Emberek, a   c s a t t a n ó!!

A szerző, Fiala Borcsa legújabb könyvével

Így araszolgatunk novelláról novellára, mindegyikben egyfajta korrajzot tart elénk Fiala Borcsa, a második évezred második évtizedének jellemzőit ebben a görbe tükörben, amit a kötet tartalmaz. A pökhendi világfi, az öntelt (és mellé idegesítően tudálékos) alfahím, az elhanyagolt vagy túlhajszolt feleség, ó, és az önzőségi tanfolyam! Sok embert akár saját zsebből be is fizetnék egy ilyenre! A lakóközösségi patkány kifejezett tükre a kifejlett, túlreagált, kicsinyes játszmáknak, ahol mindenkinek megvan a maga kisstílű érdeke, aminek érvényesülnie KELL. Pont. Az anyósok gyöngye és a bizonytalan apa esete az újszülöttel, a feleség vagy a szerető dilemmája, avagy egy kis takarítás mindent megold, Mihasznáné pedig csak somolyog a bajsza alatt Katimamán (igen, így, egyben) mert mi mást is tehetne? Keményen át lesz verve a lelkem. Az sem semmi, amikor a férfi javít a háztartásban... az öt zsömle, mint tömérdek étel, és a mi szeretőnk nem olyan szürke kisegér, mint a ti szeretőtök (a nevetéstől kiesett a könyv a kezemből), de ha ezen kuncorásztam, a kelletlen feleség erőltetett mosolyú vegyél, egyél, gyújtsál rá monológjának titkolt célja egyenesen mellbe vágott. A rafkós takarítónő és a placebók, csipkebugyi a kesztyűtartóban és a lelógó sál esete, tökéletes pasi keresése asszisztenssel (betojtam rajta), mint ahogy a tüchtig-fertig-nett idős hölgy történetétől is. A teáskannás gyűrű ékkő a koronán, az ikrek peleügye egyenesen elképesztő, a fehér kocsi, ami nem piros,  pedig.... Hát na. Mert megérdemlik.

Felszínesség, mély tartalmak, áldozathozatal, pökhendiség, Instagram-szűrő, kisebbrendűségi érzés, harciasság, pokróc viselkedés, bonyolult játszmák, itt mindenki hülye meghökkenések, ki nem érdemelt gyengédség, és meg nem szolgált erőszak - van itt minden!

Mindegyikben ott a csavar és a csattanó. Néha pár mondatba több mélység van belerejtve, mint a Csendes-óceánon fekvő Mariana-árok statisztikailag. Szájtátva csócsálgattam a szavakat, először fel sem fogva, milyen jelentés húzódik meg mögöttük. Fel-felnyögtem, hogy b+, Borcsa... Tűpontos megfogalmazások, idilli helyzetek gyomrossal. Mi az értelmük? Gondolom, a ne csak nézz, láss is örök körforgása, a ne ítélj elsőre, pláne felületes benyomásokból. Van, ahol le sem kell írni a tanulságot, "benne van a levegőben", azaz rajta van a papíron. Humor és önirónia, ezek a történetek vezérlőelvei, a főszereplőket nevezheti az író, ahogy akarja, mi, olvasók vagyunk azok, akik szerelembe esünk, manipulálunk, agyalunk, de főleg túlagyalunk, azt gondoljuk, hogy az esküvő boldogan éltek, míg meg nem haltak frázisa maga a valóság, és a hétköznapokért nem kell megküzdeni. A felsorolt kompromisszumok, áldozathozatalok ellenére nem nyomasztó a kötet tartalma, hanem pont az előbb említett humor és önirónia alkalmazása - vegyítve óriási adag empátiával - lazítja a helyenként lemondásokkal tarkított novellákat, üdévé, és könnyen fogyaszthatóvá teszi azokat. Nem ítélkezik senki felett, csak bemutatja, milyen károkat okoz a kommunikáció vagy az önismeret hiánya, mi történik, ha elhamarkodottan cselekszünk, leírja, hogyan lehet fuldokolni a rosszul alkalmazott szülői-testvéri-házaspári szeretettől, úgy tanít eligazodni bonyolult kapcsolatokban, hogy semmit sem akar szájba rágni.

Nekem tetszett. Együltő helyemben kivégeztem éjféltől hajnali kettőig, bólogattam, meghatódtam, nyerítettem a nevetéstől, és a Véletlenül férj című szösszenetet éjjel azon frissiben még muszáj volt kétszer elolvasni, folyamatos kuncogások közepette. Érted, a térdem csapkodtam, hogy nadeilyet'! hát ezt a pechet! ilyen nincs! Plusz, előttem volt filmszerűen, amiben a pórul járt vőlegény-jelöltet Száraz Dénes alakítja, az örömében zokogó-visító lányt meg Tompos Kátya. Juj! Itt van a szemem előtt az egész jelenet. A havert pedig mondjuk egy fiatalabb Csányi Sándor-féle... látom, ahogy a jelenet végén rezignáltan húznak egy utolsót a sörükből, hogy ezt most már így van, visszacsinálni nem lehet. Pont.

Fülszöveg

"Miért ​pusztítjuk el azt, akit szeretünk? Hogyan válik a szülői, házastársi kapcsolat mérgezővé? Miért van a pokolhoz vezető út jószándékkal kikövezve? Miért fontos, hogy felismerjük a sorsdöntő pillanatokat, tűnjenek akármilyen jelentéktelennek az adott helyzetben? Hogyan válhat a gyönyörű királylány és a snájdig herceg idővel varangyos békává a másik szemében? És vajon segíthet-e még rajtuk a csók?

Fiala Borcsa ízig-vérig mai „egypercesei” rólunk szólnak, amint párkapcsolatok útvesztőiben bukdácsolunk, kapcsolódni igyekszünk, hogy aztán szenvedjünk a kötelék szorításától. Hősei életközepi válságokban, félrecsúszott házasságokban, friss szerelmekben és bonyolult családi viszonyokban igyekeznek jól-rosszul helytállni, elrejteni gyengeségüket, félelmeiket, olykor megalkuvásaikat. A szerző görbe tükröt tart esendő szereplői elé, de nem hiányzik belőle az empátia és a humor, írásait olvasva így sokszor egyszerre sírunk és nevetünk…

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.

A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Cím: Vele tűrök, vele szenvedek

Szerző: Fiala Borcsa

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalak száma: 248

Megjelenés: 2021. június 16.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634754657

Méret: 200 mm x 140 mm x 20 mm